Hosszú év munkája volt, hogy Mia túl tegye magát az egymást követő tragikus eseményeken. Rick mindenben segítette a lányt. Együtt felépítettek egy új életet, ami mindkettejük számára kedvezett. Távol minden bajtól, minden stressz forrástól, távol a kórháztól. Igen, Rick egy teljes évre ott hagyta munkahelyét és minden idejét párjának szentelte. A lány születésnapján, egy szép májusi napon elutaztak Seattle-től messzire, hogy megszabaduljanak minden tehertől, ami a vállukat nyomta. Gale ez időre átköltözött barátja házába, hogy Lili ne maradjon teljesen magára, és, hogy ne kelljen kiadni otthonukat idegen embereknek.
A férfi állása betöltetlen maradt, erről maga a főorvos gondoskodott, hogy amikor tehetséges kollégájuk visszatér a „vakációból", ne legyen gondja az állás kereséssel. Ugyanazt a pozíciót töltheti be, ugyan ott és ugyanazon emberekkel, ahol, és akikkel eddig dolgozhatott.
Ez megkönnyítette a férfi dolgát is, a hosszú idő alatt nem kellett munkája miatt aggódnia, teljes erőbedobással dolgozhatott azon, hogy helyreállítsa Mia világát.
Ezt az egy évet, a páros Floridában, azon belül is Miamiban töltötte. Nem a legnyugalmasabb hely, viszont a célra pont megfelelt. Sokat voltak a tengerparton, de legtöbbet, jó turistákhoz illően a látványosságokkal foglalkoztak.
Mia az első hónapokban rettegett az új helytől, és a pillanatoktól, amikor az orvos rövid időkre magára hagyta. Az idő múlásával azonban a feszültség eloszlott és helyét az élvezet vette át. Egy fél éven belül nyugodtan, félelem nélkül sétált az utcákon, nem ijedt meg az egyedülléttől és nem feszengett a férfi társaságában sem. Végérvényesen visszatért a régi önmaga, és nem győzött hálálkodni az orvosnak, aki végig kísérte ezen a rögös úton.
Természetesen a kapcsolatuk is elmélyült a kis kiruccanás alatt. Nem csak a fizikai, de a lelki kötelékük is megerősödött, ami leginkább Rick erőfeszítéseinek köszönhető, de ugye szokták mondani; ehhez ketten kellenek. Rengeteget randevúztak, színházba mentek, bejárták a nevezetességeket; többek közt a Korall kastélyt, - amit rejtélyessége miatt Rick élvezett igazán, viszont így Mia is jót mulatott a férfi, gyermeki érdeklődésén - a Miami Seaquarimot valamint a Vizcaya Museum & Garden -t. Ezek mellett természetesen a többi érdekességet is bejárták, de ezeket tartották a legérdekesebbnek és legszórakoztatóbbnak. Nyilvánvalóan a romantika sem maradt ki ebből az évből. Sok meghitt vacsora a La Mar étteremben - az első ottani vacsorát az egy éves ismeretségük megünneplése miatt ejtették meg - , esti séták a tengerparton, tánc a szálloda különböző rendezvényein... egyszóval nem unatkoztak.
A nemi együttlétre ez az egy év alatt se került sor, egyikük sem vágyott rá olyan kimondhatatlanul, hogy ne bírjanak várni. Elsősorban amúgy is a soraik rendezése miatt utaztak el ilyen messzire, nem pedig azért, hogy egymásnak essenek. Természetesen nem volt hátrány, hogy kettesben lehettek, hogy az orvosnak csak Miára kellett figyelnie, hogy nem aggasztotta sem a húga állapota, sem a kórház sem az otthona, ez mind csak zökkenőmentessé tette a lelki túrát, de másra egyikőjük sem gondolt. Mia sem erőltette a nemi kapcsolatot, boldog volt, hogy a férfi a testi vágy nélkül akar mellette lenni, tudta jól, hogy, ha eljön az ideje úgyis meg fog történni, addig pedig hálát adott minden egyes napnak, amit Rick mellett tölthetett.
Viszont ahogy minden jónak, ennek az egy évnek is vége lett. A férfi eddig kapta a kimenőjét, így, ha akartak se maradhattak volna tovább. Viszont nem szomorodtak el, tudták, hogy van miért és kikért hazamenni, így a lehető legboldogabban hagyták el a szállót, ahol ezt az időt töltötték. A kirándulás megtette a hatását, és amit az orvos eltervezett, azt meg is valósította: Miát visszatérítette a való életbe, aki végre elmondhatja magáról, hogy olyan, mint régen volt. Újra azt a vidám, stressz mentes életet éli, mint elrablása előtt. Azt a borzalmas két évet is sikeresen feldolgozta, még mindig elborzad, ha rá gondol, hogy mi is történt vele, de a viszolygás, ami mindig végig kísérte gondolatait, teljesen eltűnt. Túltette magát családja halálán, a Charles-nál töltött két éven, a kezelése viszontagságain, az ezt követő nehéz hónapokon és a kivégzésen is. Elmondhatta magáról, hogy semmi sem nyomta a lelkét.
Összekulcsolt kézzel hagyták el a reptér épületét és nem lepődtek meg azon sem, hogy a parkolóban fogadó bizottság várta őket. Nem csak Gale és Lili, de Cindy, Andrew és a férfi szülei is kijöttek eléjük, hogy láthassák: Minden rendben van velük.
Lili volt az első, aki eléjük sietett. Ha a lábai engedték, felpattant volna a székéből és páros nyakába ugrott volna, de így testvérére kellett hagyatkoznia. Viszont Ricket sem kellett félteni, ahogy meglátta testvérét, azonnal kikapta a tolószékből és magához szorítva ölelte át, a már a nyakába csimpaszkodó lányt. Amíg a testvérpár össze volt nőve, Cindy letámadta a védtelenül ácsorgó lányt, és átkarolva a vállát üdvözölte újra Seattle-ben. Ugyanígy, a szülők - egyesével megnyomorgatva szegény lányt - és a főorvos is üdvözölte Miát.
A haza út vidáman és kimondottan hangosan telt. A páros nem győzte mesélni, hogy merre jártak, mit csináltak és hogy érezték magukat. Természetesen Cindy a legapróbb részletekre is kíváncsi volt, és valami szaftosabb beszámolóra számított, de nem csalódott a párosban, hogy nem tettek semmi „meggondolatlant".
Mikor megérkeztek, a szülők átvettek minden csomagot a fiatalok kezéből és ők cipekedtek be - ellenkezést nem tűrően. - Rick és Mia egymást átkarolva léptek be az egy éve nem látott házba, és úgy néztek szét a tágas térben, mintha csak most költöznének be. Természetesen az élménybeszámoló még mindig nem ért véget, kimerülésig faggatták a párt.
- Tartod a frontot? - súgta a férfi fülébe Mia. - Muszáj kimennem mosdóba.
- Menj csak nyugodtan.
A lány elnézést kért, majd kiment a fürdőbe. Miután elvégezte a dolgát a mosdó elé lépett, és míg megmosta kezeit a tükörbe nézett. A teljesen kicserélt énjével nézett farkasszemet. Boldog volt ezt a tükörképet látva: arca kivirult, korábbi beesettségének nyoma se volt, szerzett sebeinek hegeit se látta és szemei is ragyogtak, mindez a lelki békéjét tükrözte. Lassan megfordult, a mosdókagylónak támaszkodott és végig nézett a szobán, ami megannyi történést juttatott eszébe. Itt lett majdnem öngyilkos, itt bújt el a férfi elől... és most itt áll, huszonhárom évesen és boldognak mondhatja magát.
Egy éve a születésnapján hagyták el az otthonukat és most az egy év elteltével ismét a születésnapján tértek vissza. A tavalyi ajándéka az volt, hogy elmehetett kettesben a szerelmével, és remélni meri, hogy az idei az, hogy hazajöttek, nem akart felhajtást.
Viszont pont ez volt, ami a többiek számára elkerülhetetlen volt.
A kintiek hiper gyorsasággal készülődtek. Azt tudták, hogy nem lesz idejük feldíszíteni az egész lakást, de azért egy két lufit felfújtak és felaggatták őket a nappali külön pontjaira.
Az idős pár - előzetes egyeztetés alapján - behozta a tortát a kocsiból és meggyújtották a középen ékeskedő huszonhármast ábrázoló gyertyát. Liliék különböző ajándékokkal készültek, egyedül Rick nem készülődött... ő egészen mást tervezett.
Mikor Mia visszaérkezett a bent tartózkodók egyszerre kiáltották el magukat.
- Boldog Születésnapot Mia!!
A lány, mivel a földet pásztázta, először összerezzent a hirtelen hanghatás miatt, de ahogy felnézett azonnal elmosolyodott, és elérzékenyülten nézte az ünnepelni készülő csapatot.
- Köszönöm szépen. De igazán nem kellett volna.
Mia párja mellé lépett és lábujjhegyre állva szájon puszilta kedvesét, majd mellkasához bújva, mosolyogva nézett végig a társaságon.
- Fújd el a gyertyát kedvesem.
Az idős hölgy kissé előrébb lépett, de megvárta, amíg Mia odament, hogy végrehajtsa a szülinapos feladatát.
Miután elfújta a gyertyát a többiek örömujjongásba törtek ki, mintha csak valami világmegváltó feladatot hajtott volna végre, majd Liliék átadták az első ajándékokat.
Rick még ekkor is zsebre dugott kézzel, mosolyogva nézte az ünneplőket, mit sem törődve a többiek sokatmondó tekintetével, miszerint; Mozdulj már meg végre!
Nem tett semmit, egészen addig, amíg a többiek nem végeztek és le nem nyugodtak.
Mikor véglegesen rá terelődött a figyelem, - értsétek: mindenki ránézett - a lány elé sétált és alig észrevehetően előhúzott zakójából egy aprócska dobozt.
A mögötte álló csapat azonnal rájött, hogy mi rejlik a díszdobozban, de Mia csak akkor értette meg, hogy most meg fogják kérni a kezét, mikor Rick fél térdre ereszkedett és egy hatalmas vigyor kíséretében megszólalt.
- Hozzám jössz feleségül?
A férfi háta mögött álló emberek, az előbbinél sokkal hangosabb ujjongásban törtek ki, és várták, hogy a könnybe lábadt szemű lány végre megszólaljon.
- I- igen.
Rick lassan felállt, ha lehet még nagyobb mosolyra húzta a száját, felhúzta a gyűrűt a lány enyhén remegő kezére, majd eljegyzésüket megpecsételve karjai közé zárta, és megcsókolta, immáron a menyasszonyát.