1. évad 9. rész

                                    

                                          
Szeptember 11. (Péntek) 
                          
Reggel az ébresztőm idegesítő hangjára keltem. Álmosan másztam ki az ágyból. Lassan a szekrényemhez csoszogtam és kivettem a mai ruháimat. Felöltöztem (igen nehézkesen), aztán fogtam a táskámat és lementem a lépcsőn. Apa épp reggelit csinált. - Jó reggelt, prücsök! - köszönt nekem mosolyogva. - Neked is, apu!
- Reggelizz meg, én pedig gyorsan felöltözök és elviszlek, ha gondolod.
- Rendben - bólintottam és elkezdtem enni a rántottát. Mire megettem, addigra apa is elkészült. Kimentünk a házból és beszálltunk a kocsiba. - Szóval, ma moziba mentek?
- Ühüm - bólintottam. Apa sokat sejtően mosolyodott el. - Dávid is megy?
- Igen, ahogy a többiek is - feleltem, nehogy véletlenül összeesküvés elméleteket kezdjen gyártani abból, hogy Dáviddal ugyanazon a programon veszünk részt. Csak barátok vagyunk, semmi több. Meg különben is, csak két hete ismerem.
- Jól van vettem a célzást, hogy ciki erről az öregeddel beszélni, hisz ezért van anyád.
- Apa! Csak barátok vagyunk! Semmi több! - néztem rá picit szigorúan. - Mi is így kezdtük anyukáddal. Csak barátok. 
- Apa, ha még egy célzást is teszel, én esküszöm, hogy kiszállok a kocsiból!
- Jó, befejeztem. De mégegy kérdés. 
- Jó - morogtam. - Revid vagy Dábeka?
- APAA!! - szóltam rá miközben már az ajtó felé nyúltam, jelezve neki, hogy kiszállok.
- Nyugi tökmag, csak viccelek - mosolygott rám. - Nem volt vicces - motyogtam. 
- Te elpirultál!
- Csak meleg van! Szia - szálltam ki a sulinál a kocsiból. A többiek vidáman üdvözöltek engem. - Hű, de kipirultál? Ha nem most láttunk volna kiszállni apukád kocsijából, akkor azt hinném, hogy futottál - nézte az arcomat Simon. - Apa fázott és ment a fűtés - hazudtam, mert csak nem mondhattam azt, hogy túl sokat képzelt bele a Dáviddal kialakult jó viszonyomba. - Fázott? Dehát jó idő van - tolta fel a feje tetejére a napszemüvegét Kinga. - Apa ilyen - vontam vállat. Még pár szót váltottunk a délutáni moziról, aztán bementem a suli épületébe. Az első óránk irodalom volt a dementorral. Még ma nem is láttam, de már levert a víz csupán a gondolatától. Lassan a teremhez vánszorogtam és beléptem az ajtón.
- Sanyi, te egy degenerált állat vagy! - visította idegesen Zsaklin, miközben a füzetével ütlegelte az említett fiút.
- Dhe mifért? - kérdezte teli szájjal Sanyi.
- És még kérdezed is?! - sipákolt a lány. Értetlenül néztem a jelenetet. - Mi történt?
- Ó, semmi, csak Sanyi megette Zsaklin pogácsáit, amit a mamája sütött neki, aztán véletlenül leköpte Zsaklin új felsőjét- válaszolt a kérdésemre Leó.
- Véletlenül? Hogy lehet véletlenül leköpni valakit??
- Hát úgy, hogy Dominik mesélt neki egy viccet és ahogy Sanyi felröhögött ráköpte Zsaklinra a megrágott pogit.
- Jézusom - néztem fel drámaian a plafonra és a helyemre ültem. Csengetésig a helyemen ülve telefonoztam, majd mikor megjelent az ajtóban a dementor, gyorsan elraktam a készüléket. Szigorúan nézett végig az osztályon, majd megszólalt. - Mindenki nyissa ki a könyvét a 15. oldalon és csendben olvassa át! Van rá tíz percük utána röpdolgozat az olvasottakból. Idő indul! - nézett az óráját, mire mi fejvesztve nyitottuk ki az adott oldalon és szorgalmasan olvastuk az ókori görög dráma írókról. Amint letelt az idő, a dementor mindenkinek kiosztott egy lapot, amin tíz kérdés volt. - 10-9 pont ötös, 8-7 pont négyes, 6-5 pont hármas, 4-3 pont kettes és 2-1 pont egyes. Mindenki írja fel a nevét és írhatjátok! - mondta el a ponthatárt a tanár. Felírtam a lapra a nevemet és sorra válaszoltam meg a kérdéseket. Időközönként felnéztem és láttam, hogy valakik ígyse tudták, hogy volt esélyünk elolvasni. De olyan is akadt, aki megpróbált puskázni. Nem volt egy okos ötlet... - Adamik, Ábrahám és Vasváry most azonnal hozzák ki a lapokat! Dupla egyes, amiért megpróbáltak puskázni!! - kiabált rájuk a tanár, amitől szinte mindenki összerezzent. - De tanár úr, mi nem puskáztunk - nézett dementorra "ártatlan" arccal Leó. A dementor feje, mintha kezdett volna elvörösödni. 
- Azt állítja, hogy rosszul láttam?! Most rögtön hozzák ki a lapokat!! - üvöltött a tanár, mire a három fiú behúzott nyállal vitte ki neki a lapokat. Ezutan öt perccel mi is kivittük a lapjainkat és ezzel véget ért az óra, mert a tanár fogta a cuccát és kiviharzott a teremből. - Ti nem vagytok normálisak! - nézett a három fiúra dühösen Zsanett. - Kösz, Zsanci! Most te is legyél ránk pipa - forgatta a szemeit Leó. - Ebből akár később még balhé is lehetne - szólalt meg Brigitta. Irodalom után átmentünk a kémia terembe, de én a szünetet az udvaron töltöttem. - Szia, Rebeka! - köszönt vidáman Nati. - Sziasztok!
- Mi ez a búval baszott fej? - kérdezte Simon. - Áh, csak a dementor dogát íratott velünk - legyintettek.
- Az szívás - nevetett kínosan Peti.
- Akkor áll a délutáni mozi? - kérdezte Dávid. - Nekem nem jó, mert bent kell maradnunk büntetésben - húzta el a száját Simon és Peti. - Mit csináltatok? - kérdeztem rosszat sejtve.
- Tesin kirúgtuk a tanári ablakát - vihogott Peti. - Nekem se jó a délután, mert délután megyünk a nagyiékhoz - felelte Kinga. - Nekem meg a tesóimra kell vigyáznom - húzta el a száját Gréti. - Nekem meg fogorvoshoz kell menjek - sóhajtott a bánatosan Nati. 
- Mi meg foci edzésre megyünk Zolival - mondta Roli, mire Zoli kérdőn nézett rá. - Tényleg? Nem úgy volt, hogy... - kezdte, mire Roli vállon boxolta és erre Zoli, mintha hirtelen megvilágosodott volna. - Jaaa, tényleg! Bocsi skacok - dörzsölte fájdalmasan a vállát. - És neked nem jött közbe semmi? - kérdeztem Dávidtól.
- Eddig még nem jött közbe semmi - felelte. Kicsit gyanakodva néztem rá.
- És neked?
- Semmi - válaszoltam a kérdésére. Ekkor csengettek. Elköszöntem a többiektől és mentem kémiára. Az óra unalmas volt. Kémia után ének következett. A zene teremben leültem a helyemre és csendben figyeltem, hogy Dominik mit szerencsétlenkedik a zongoránál. Rossz volt hallgatni.
- Rebeka, nem játszanál inkább te? Ezerszer jobban csinálod, mint Dominik! - kérte Döníz, mire sóhajtva mentem a zongorához. Dominik duzzogva engedett oda. Leültem a hangszer elé és játszani kezdtem. Már kezdtem belemerülni a zenélés be, amikor valaki közbe szólt.
- Nem énekelnél? - kérdezte Tekla, mire félreütöttem az egyik billentyűt.
- Szerintem ez nem jó ötlet - húztam el a számat. - De miért? - pislogott rám kíváncsian Gabriella. - Mert nem tudok énekelni, azért - hagytam annyiban a dolgot. Csengetéskor belépett Csernus tanárnő a terembe.
- Sziasztok! 
- Jó napot tanárnő - köszöntünk mi is. 
- A mai órán kiadok nektek egy feladatot, amire kaptok egy hónapot, hogy felkészüljetek rá. A feladatot párban kell megoldanotok és névsor szerint lesznek a párok. Tehát Leó és Sanyi, Gabi és Kitti, Szandi és Zsanett, Pisti és Tekla, Zita és Zsaklin, Szabi és Kolos, Brigi és Árpi, Marci és Rebi, Olivér és Csilla végül pedig Döníz és Dominik. Október 13-ig tanuljatok meg egy választott dalt és adjátok elő közösen. Aki pedig tud hangszeren játszani az kísérheti a társát - adta ki a feladatot Csernus tanárnő. Kissé lesápadtam ettől a feladattól. Közösen adjunk elő egy dalt?! Nem! Az nekem nem fog menni! - gondoltam magamban. Az óra további részében még a feladatról beszéltünk utána elengedtek minket. Az utolsó három órán még nem történt semmi izgalmas. Matekon a táblánál dolgoztunk, tesin a többiek suli köröket futottak utána gimnasztikáztak végül osztályfőnöki óráról elengedtek minket, mert a tanáriban volt valamilyen megbeszélés. A nap végén hazamentem, hogy gyorsan megtanulják, majd olyan fél öt körül készülődni kezdtem és elindultam a mozihoz, ahol már Dávid várt rám.
- Szia! - köszönt mosolyogva.
- Szia - köszöntem neki én is. Beálltunk a pénztárba és vettünk két jegyet a Nincs kettő, négy nélkülre, aztán a büfében vettünk két közepes popcorn, két közepes kólát és én vettem magamnak ropit és gumicukrot. Így feltankolva mentünk be a vetítő terembe. Leültünk a helyünkre és az előzetesek alatt beszélgettünk. - Szerinted nem különös, hogy hirtelen mindenkinek mára akadt valami halaszthatatlan dolga? - kérdeztem Dávidtól halvány mosollyal az arcomon. - Megesik az ilyen - vont vállat. - Csoda, hogy neked nem akadt dolgod.
- Hát most mit mondjak? Egy mázlista vagyok, hogy legalább ma békén hagynak engem - felelte egy kissé zavart mosollyal az arcán.
- Miért? Ki nem szokott békén hagyni téged?
- Inkább hagyjuk - legyintett. - Kissé zűrös lenne ezt elmesélnem.
- Ó, értem. Ne haragudj!
- Ugyan már, nem gáz - mosolygott rám kedvesen. Én is eleresztettem felé egy mosolyt, majd minden elsötétült. Elkezdődött a film.
                          
🎤🎤🎤
                          
A film végén Dáviddal megbeszéltük, hogy milyen volt. Aztán hazáig másról kezdtünk el beszélgetni. - És anya majdnem szívrohamot kapott, amikor először látott engem nyereg nélkül lovagolni - meséltem nevetve.
- Azt eltudom képzelni - nevetett Dávid is. - De anyukád miért fél a lovaktól?
- Mert amikor olyan 7-8 körüli lehetett, akkor leesett a lóról és sikerült eltörnie a kezét meg a lábát és agyrázkódása lett és azóta fél felülni egy lóra, mert simagtni simogatja, csak ne keljen felülnie egyre.
- Aha, értem. Hát azért nem könnyű egy ilyen traumát kiheverni.
- Az biztos. Hát megjöttünk - álltam meg a házunk előtt. - Örülök, hogy veled lehettem. Persze, mint egy barát!
- Ennek én is és nagyon jól éreztem magam.
- Akkor hétfőn találkozunk a suliban.
- Igen. Szia, Dávid!
- Szia, Rézi - vigyorodott el Dávid és elindult haza. Értetlenül kiabáltam utána. - Hé! Rézi?? Honnan jött a Rézi?!
- Csakúgy - kiabált vissza a válla fölött, mire elnevettem magam és bementem a házba. Anya és apa épp a vacsorát csinálták. - Szia, kincsem! Milyen volt a mozi? - érdeklődött apa.
- Sziasztok, egész jó volt. Megyek tusolni - mentem fel az emeletre. Amilyen gyorsan csak tudtam letusoltam, majd lementem vacsizni. Anyáék Cézár salátát csináltak. Vacsora alatt szóba került a suli meg egy csomó minden. Vacsora után felmentem a szobámba. Bekapcsoltam egy filmet, és olyan tizenegy óra felé elaludtam.
                          
---------------------------------------------------------
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Nyugodjatok meg még élek, csak beütött az írói válság, de mostmár megpróbálom sűrűbben hozni a részeket😅 Vajon a többieknek tényleg más elfoglaltsága akadt vagy csak Dávid beszélte rá őket, hogy mondják ezt, hogy kettesben tudjon lenni Rebekával? És vajon mi lesz ebből az ének feladatból? Várom a tippeket kommentben😊
                          
By: Mona❤️