A francba a nevekkel!

                                    

                                          
2018.12. 10.
                          
Kedves naplóm!
                          
Nyakunkon a karácsony... Nyakunkon a szilveszter. Nyakunkon a szülés..
                          
 Nyakunkon a karácsony( és nincs karácsony fánk!!!)... Nyakunkon a szilveszter ( és nem tudjuk hol fogjuk tölteni!!!!)..... Nyakunkon a szülés ( és még nincs neve a babának!!!!!)
                          
Hú de imádom az életem.
                          
Az orvosok kb. Szilveszter után pár nappal várják a babát (olyan 01. 03. Körül) így kevesebb mint egy(!) Hangsúlyozom egy(!!!!) Hónapunk SE(!!!!!) Maradt a név választásra... 
                          
Nem tudom hogyan történt ez... 8 hónapon keresztül annyit gondolkoztunk rajta és egyszerűen semmi sem tetszett. 
                          
Itt ülök, hatalmas hassal, éjjeli fél kettőkor, nézem ahogy Ian alszik, és azon gondolkodom.... Miért nem fiú??? Annyival könnyebb lenne a név választás, apja fia annyi Ian Ian... Most meg...? Mi illik a Barkerhez? Nem tudom.. Őszintén nem tudom... Lány és Barker... Így nem fog menni.. Kéne valami.. Valami...
                          
-Nem jössz aludni?- Zavarta meg Ian a napló írásom..
                          
-Mindjárt kicsim.- Mondtam mire elmosolyodott... Akárhányszor becézem mindig mosolyog.... Nade!

A nevek! Most ez a legfontosabb. Mi legyen a neve? Mi lenne a tökéletes... Ian.. Ian tökéletes.. Csak nem adhatom a lányomnak azt, hogy Ian... Pedig jó lenne.. Istenem! Kezdek megőrülni!
                          
Annyira megvolt bennünk, a legelején beszéltünk a nevekről, erre itt ülök kb.  24 nappal a szülés előtt és ezen gondolkodom... Mi lesz ha nem találunk egyet? Vagy ha gyorsan összeszedünk valamit.. szegénynek egy életre el lenne rontva az élete.. hm.. egy életre az élete.. igen megőrülök..

                          
-Gyere már..- Nyaggatott tovább Ian.. Ahogyan fekszik.. Állig betakarózva egy december este... istenem, egy éve sincs hogy ismerem, de hogy lehet ennyire szeretni valakit?... Annyira.. aranyos, és..- Nem jössz?- suttogta a párnába megzavarva a gondolataim.
                          
-Mindjárt csak ezt még megírom.- Suttogtam kedvesen, de nem tetszett neki.
                          
-Késő van, az Dr. Roberts megmondta, hogy sokat kell aludnod.- mondta aggódóan.
                          
-Majd alszok délig kincsem- Mosolyodtam el, mire ő is végre kinyitva a kék szemeit.. Azt hiszem már vagy 5 perce bámuljuk így egymást, miközben leírok egy-egy szót. Ő az ágyban, én az íróasztalnál. 
                          
-Szeretlek.- Suttogta egy pillanatra sem szakítva meg a szemkontaktust.
                          
-én is.- Tátogtam mosolyogva, mire felemelte a takarót jelezve, hogy bújjak oda.
                          
-5perc. - Várattam meg.. Hiszem olyan rég írtam már a naplóm! Szinte elhanyagolom... pedig ki kell írnom valahova a gondolataim... És a kérdéseim. Mint például a "Mi legyen a neve". De ezen csak felidegesítem magam...
                          
A fracba a nevekkel!

                          
Majd lesz ami lesz.
                          
Mivel ha bebújok Ianhez, már nem leszek a napló közelébe, így előre megmondom, hogy most be fogok bújni hozzá, megcsókolom, átölelem és talán meg sikerül is elaludnom, mert úgy látszik ma este is hatalmas buli van a pocakomban... Ez legalább előny hogy megszünik a pocak rugdosás..

Még találkozunk:))