Tizenkettedik

                                    

                                          
Már eléggé közel voltunk az úticélunkhoz, de az én cuki Felix-em még mindig aludt. Olyan édesen szuszog, nem akarom felkelteni, de mostmár muszáj lesz. Pedig még órákig tudnám bámulni a szeplős pofiját.
                          
-Yongbokie~-szólaltam meg szeretetteljesen, amit ő egy nyöszörgéssel díjazott, miközben hozzámbújt.-Nemsokára megérkezünk.-próbálkoztam, de erre sem reagált. Belepusziltam a fülébe, ami arra késztette, hogy egy cuki nevetés kíséretében felüljön.
                          
-Szia.-köszönt azon a mély hangon, amitől még mindig kiráz a hideg, annyira imádom. Válaszul elmosolyodtam, aztán lazán biccentettem egyet.
                          
-Jól aludtál?-érdeklődtem.
                          
Felix bólintott, aztán a tekintetét az ablakból látszó Sydney felé vezette.
                          
Láttam az arcán, hogy nagyon elmélkedik valamin, biztosan hiányzott neki ez a hely.
                          
-Min gondolkozol ennyire?-kérdeztem kíváncsian.
                          
-13 éves korom óta nem jártam itt. Nem tűnhet olyan sok időnek ez az öt év, de nagyon hiányzott már.-válaszolta. Megsimogattam a gyönyörű arcát, aztán egy lágy puszit leheltem az orrára majd a szájára is. Az ujjainkat öszsekulcsoltam, s így ültünk egészen addig, míg a repülő le nem szállt. Ma már csak a szállásra megyünk, hiszen esteledik, holnap pedig megkeressük Jeongin-t.
                          
-A,de hiányzott már.-vezette végig a tekintetét a kilátáson Chan miután leszálltunk, mire Felix csillogó, extra aranyos szemekkel nézett rá.
                          
A két ausztrál.
                          
-Nekem is.-mosolyodott el Felix, Chan viszonozta a gesztusát.
                          
Elindultunk, s fogtunk egy taxit, amiben pont el is fértünk a cuccainkkal együtt.
                          
Először én szálltam be, aztán Felix, akinek ez nem ment zökkenőmentesen. Valamiben megbotlott befelé jövet, a konkrétan az ölembe fejelt.
                          
De régen bénázott már!
                          
-Már hiányzott a bénáskodásod. -nevettem fel. Yongbok felkelt rólam, s leült mellém, utána pedig Chan is beszállt mellém, majd Felix apukája is előre, a sofőr mellé.-Semmi baj, Bokie~-tettem hozzá.
                          
-Szerelmeseknek hátul csitt, elakarom igazítani a taxi sofőrt.-szólalt meg az apuka, mire én felnevettem, oldalra pillantva pedig láttam, hogy Felix elpirul.
                          
De édes!
                          
-Olyan rossz rátok nézni.-sóhajtott fel a másik oldalamon ülő fiú.-Alig várom,hogy találkozzak Jeongin-nel.
                          
Se Felix sem én nem válaszoltunk erre, inkább megsimítottam a párom combját, ő pedig a buksiját a vállamra helyezte.
                          
A szálláson én és Felix szándékosan kerültünk egy szobába, méghozzá én kértem meg Chan-t, hogy így intézze. 
                          
-Ú,de fáradt vagyok.-foglalt helyet Felix az ágyon. Én pakolászni kezdtem. Remélem nem fáradt annyira, mert már foglaltam asztalt egy nagyon szép étterembe, hogy ezzel is romantikusabbá tegyem az utat. Tudom, hogy Felix ilyen romcsi kapcsolatra vágyik.
                          
-Á,pedig arra gondoltam elmehetnénk valami puccos helyre enni.-teremtettem szemkontaktust vele.
                          
-Attól még elmehetünk.-ellenkezett, de láttam rajta, hogy tényleg fáradt. Nemlegesen megráztam a fejemet.
                          
-Nem, hogyha fá...-kezdtem, de közbevágott.
                          
-Nem, menni szeretnék.-jelentette ki, mire nekem muszáj volt kuncognom egyet. Lehajoltam hozzá, s a szemébe néztem. Végigsimítottam az egész combját lassan. Elmosolyodtam, s az orrainkat egymáshoz dörgöltem, ami nagyon cuki volt. Ekkor Felix az ajkaimra hajolt, s egy nagyon szenvedélyes, elég lassú, de annál tüzesebb csókot váltottunk.