Tizenötödik

                                    

                                          
-Miért, akkor kié?-kérdeztem, a hangomon hallatszott, hogy most nagyot csalódtam.
                          
Mei megcsalt? Sosem néztem volna ki belőle ilyet.
                          
-Hát valami másik csávóé.-rántotta meg a vállát Jun.
                          
Nem hiszem el, ez lehetetlen. Mei nem olyan, aki akárkivel is lefeküdne rajtam kívül.
                          
Na mindegy, Jun úgy is itt van nekem. 
                          
-Ne lógasd az orrod, így legalább nyugodt szívvel hagyhatod ott és bűntudat nélkül baszhatsz velem.-sorolta el az előnyeit annak, hogy a jegyesem egy másik férfitől vár gyereket.
                          
-Igaz, de attól még átvert.-sóhajtottam fel szomorúan.
                          
Erre Jun arcán láttam, hogy ötlete támadt.
                          
-Mi lenne, ha visszaadnád ezt neki?
                          
-Hogyan?
                          
-Gyere el velem randizni.-ajánlotta fel, mire nekem egyből sokkal jobb kedvem lett. Ha Jun-t megkaphatom, akkor nagyívből leszarom hogy Mei kivel kúr.
                          
(...)
                          
-Hová megyünk?-kérdeztem meg századjára, s a hangom már elég hisztis volt, de mind hiába. Junhui nem tágított, egy szó segítséget sem kaptam, hogy mi lesz az úticélünk. Így taktikát váltottam, s elkezdtem random beszélni minden baromságról, ami nagyon jól ment.
                          
-Maradj már csendben, csak egy percre, kérlek!-nézett felém könyörgő szempárral, mire felnevettem. 
                          
Úrja a vezetésre irányította a figyelmét.
                          
-Oké, de akkor adj segítséget.-ismertettem a feltételeimet.
                          
-Nem.-ellenkezett.
                          
-De.
                          
-Nem.
                          
-De.
                          
-Nem.
                          
-Jó, akkor dumálok tovább.-rántottam meg a vállamat, aztán elkezdtem elemezni a rakott krumpli készítésének folyamatát. Nyami, most megéheztem.
                          
Egy ideig tűrte, aztán lehúzódott az út szélére, s leparkolt az autóval.
                          
-Most befejezed, különben nem megyünk tovább.-jelentette ki, mire én egy másodperc erejéig eltátottam a számat, aztán rátértem a kedvenc plüssjeim tulajdonságainak felsorolására.
                          
Jun sóhajtott egyet, aztán mélyen a szemembe nézett. Én csak folytattam az idegesítését, amikor hirtelen az ajkaimra tapadt, amivel belém folytotta a szót. Annyira váratlanul ért, hogy kellett pár másodperc, mire visszacsókoltam. A csók most lassabbra sikeredett, s nem is tartott olyan sokáig.
                          
Ez után viszont befogtam a számat, nem idegeltem tovább Jun-t inkább, hátha legközelebb mással hallgattatna el, és azért nem akarok vele egy kocsiban lefeküdni, az ráér otthon.
                          
(...)
                          
-Most csukd be a szemed, és csak akkor nyisd ki, amikor szólok.-kérte, mire én bólintottam, s tettem amit akart. Ez után még pár percig gurultunk, aztán megállt a jármű.-Ne nyisd ki most sem.-figyelmeztetett, majd hallottam, ahogyan az ő ajtaja becsukódik, pár másodperc múlva az enyém pedig nyílik. Kikapcsolta a biztonsági övemet, aztán a kezemet megfogva segített kilépni a kocsiból.
                          
Kézenfogva sétáltunk, lágy szellő fújdogált. Alig tudtam megállni, hogy ne nyissam ki a szememet. Mély levegőket vettem, hátha az illatból meg tudom mondani, hogy hol vagyunk, de hirtelen nem jutott eszembe mihez tudnám hasonlítani amit érzékelek az orrommal.