Family

                                    

                                          
2018.10.12.
                          
Kedves naplóm!
                          
Ma volt életem egyik legmeghatározóbb napja. Amire eddig nem számítottam minden bekövetkezett. Egy ártatlan napnak tűnt még reggel.. Ki gondolta volna, hogy estére a főnököm törött orral fog minket idegesen lecseszni a kórházban? Minket mint én, Ian,  anyu, és Rebeka...
                          
Okéoké.. Lehet elsiettem a dolgot... Szóval most elmagyarázom.
                          
Eltelt kettő hónap mióta utoljára írtam a naplómba.. Már csak 3 hónap a szülésig.. huh.. 
                          
Kezdtem már beletörődni, hogy Életem szerelme már tényleg nem jön vissza. Két hónapja a családjával van.. Ha megszületik a baba biztos itt lesz de már nem lehet vele közelebbi kapcsolatom.. Ez így helyes.
                          
Felvettek a hotelbe, bár szerintem anyu intézte el... Amióta ott vagyok kaját hoz nekem, oda jön beszélgetni és folyamatosan nyalizik.. Ki akar békülni de ah.. hagyjuk inkább..
                          
Ezt a két hónapot leginkább Rebekával és Bethanyval töltöttem, mivel amíg Ian az életem része volt, teljesen elhanyagoltam őket... 
Ideje volt vissza térnie mindennek a régi kerékvágásba. 
Azt leszámítva, hogy alig bírok bemenni a munkahelyre mert a kishercegnő bulizik a hasamba, nem figyelve arra, hogy én mindjárt meghalok a fájásoktól.
                          
Ma minden úgy kezdődött ahogyan szokott. Felkeltem pontban 8kor. Felöltöztem, mosakodtam, ettem egy vacsorának megfelelő adagot reggelire(kettő helyett eszek na),fogat mostam, fésűlködtem, felkaptam egy sportcipőt, meg egy bőr dzsekit és 9kor indultam is.
Átlagos reggel..
                          
-Jó reggelt.-Engedett be a portás.
                          
-Jó reggelt. -Bólintottam vissza.
                          
Amikor belépek mindig meg csodálom a helyet. Egy 5 csillagos szálloda (Ami megsúgom Heartlandben csak kettő van ezzel együtt.) Körbenézel és minden luxus.. Nem kis pénz itt eltölteni egy éjszakát az is biztos. És én... Én foglalok a gazdag embereknek luxus szobákat a recepción...
                          
Besiettem az öltözőbe mivel 10:45kor már kezdek is. Átvettem a munkaruhát (piros szoknya kék blúz, mivel ezek a színek vannak a hotel logóján, és Larry még el is intézte, hogy rám szabják a nagy pocakon miatt) 
                          
-Nektek szimpi a főnök új felesége?- Csíptem el egy mondatot a mellettem öltöző takarítónőktől, akik anyámról beszéltek.
                          
-Felesége?- Suttogtam magamban érdekesen.
Ez után még utána járok....
                          
Mikor eljött az idő kimentem a recepcióra és beültem a pult mögé, és kezdődhetett a meló.
Az ember azt hinné, hogy alig van, aki megtudja fizetni azt az összeget amit itt kérnek egy szobáért, viszont tényleg rengetegen vannak! A recepció a hotel végében van, de a sor az ajtóban áll hozzá... Nagyon megy a biznisz ezeknek...
                          
Már lassan letelt a műszakom, közel 6óra volt, amikor egy ismerős hang kiabálta a nevem..
                          
-Janee!!! Janee!!!- Ordította Ian torka szakadtából és az egész hotel rész csak őt nézte...
                          
Őt ahogyan egy papírral a kezében sprintel be és átugorja a recepció pultot azt kiabálva hogy "Jane". 
Ha ezért nem rúgnak ki, akkor semmiért...
                          
-Jane, Jane, Jane, Jane...- Mondogatta a nevemet a vállam markolászva, mintha el sem hinné, hogy megtalált.
                          
-Ian, mivan?- Néztem a lihegő fiúra értetlenül.
                          
- Enyém lehetsz..- nevetett mint aki maga sem hiszi el. - Enyém lehetsz..- Mosolygott hitetlenül és engem megdöntve megcsókolt. A recepció előtti sorból az emberek egyszerre kezdtek el "óhhh"zni mint a romantikus nyálas filmekben...
                          
-Ian, Ian.. Mi az hogy a tiéd lehetek, mi van most??- eszméltem fel a filmből... És a csókból... Még az öleléséből... És az illatából... Na jó bevallom igen nehéz volt de feleszméltem.. Próbáltam.. Mindegy.
                          
- Nem az enyém a baba.-Fogta meg két kezével az arcom őszintén mosolyogva.
                          
- Hát de..- Kezdtem el gondolkodni mire a kezembe nyomott egy orvosi papírt miszerint semmi köze Mary babájához...- Ez hogy lehet?- Néztem bele a szemébe.
                          
-Azta mondta az enyém, mi meg hittünk neki... Semmi bizonyítékok nem kerestünk csak hittünk neki... 
                          
- Úristen..- Suttogtam meglepve.
                          
-Mi lesz már?- Hallottuk a tömegből egy ideges váró férfit kiabálni, mivel nem ment a sor.
                          
- Hagyja már hát most szerzi vissza a gyermeke apját.-Szólt oda neki egy meghatott nő.
                          
- És Janenek letelt a műszakja..- Szólt a hátunk mögül Larry. -Gyertek ki kísérlek bennetek. - Indult el velünk együtt, mire már megint az az érzés fogott el, hogy ki fognak rúgni.- Örülök, hogy újra együtt vagytok, tudod olyan szomorú volt.- Mosolygott rá Ianre mire ő csak szorosabban ölelt. Larry odaállt a liftajtóhoz és abban a pillanatban olyan lendülettel kinyílt az ajtó pont orron csapva Larryt, hogy Larry hátradőlt az orrát fogva.. Áhh ez tuti betört.
                          
-Vigyázzá' öcskös.-Lépett ki a liftből Rebeka és leöcskösözte a láthatóan nála fiatalabb Larryt... Óh ha tudná, hogy a nevelő apja..
     

                          
/Folytatás következik/