Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Fáj, ahogy Felix fertőtleníti a sebeim, de igyekszem nem hangot adni annak a kínzó érzésnek, ami folyamatosan ott lappang a bőröm alatt, hogy aztán szétáradjon a testemben.
Nem. Az a helyzet, hogy elég szar ez az egész a nyafogásom nélkül is.
Hosszú percekig pepecsel, hogy biztosan sehol ne fertőzödhessenek el, de a vérnek se maradjon nyoma ott, ahol nem muszáj, de végül előkerülnek a kötszerek, hogy aztán az egész hátamat eltakarhassa velük.
Mikor befejezi, nem szól, csak nyakszirtemnek nyomja puha ajkait, majd a sorban következik vállam, a nyakam, az arcom. Meglep az érzés, picit még a hideg is kiráz, máskor pedig valószínűleg ijedten húzódnék el, hisz baromi kínosan érzem magam a saját testemmel kapcsolatban, de tudom, hogy most a legintimebb dolog, amire vágyhat, az egy ölelés, amit sajnos a fájdalmaim miatt képtelen vagyok megadni neki, pedig én is mindennél jobban szeretném a karjaimba zárni. Az már más kérdés, hogy amikor enyhén felé fordulok, hogy csókot nyomjak a homlokára, akkor a hátamon húzódni kezd a fehér anyag, aminek következtében grimaszba torzul az arcom, de különösebb hangeffektek nélkül megúszom.
- Hol találom a felmosót? - kérdi hirtelen, csak úgy a semmiből, de egy pillanatra annyira megdöbbenek, hogy elfelejtek válaszolni.
Minek az neki?
- Őőő... Talán a fürdőben. Miért? - továbbra sem értem a dolgot. Nem akar szűnni a zűrzavar a fejemben, és hiába lesz valószínűleg baromi logikus a válasza, nem jövök rá magamtól.
- Hogy feltöröljem a vért. - A hangja ezúttal sokkal halkabb; sokkal mélyebb. Aggódik értem, és nem akarja, hogy még ezért is lebaszást kapjak. Aranyos.
- Azt hagyd csak, majd reggel megcsiná— - mondanám de ő csak a számra tapasztja a kezét, megrázza a fejét, majd felpattan és eltűnik a fürdőben.
Furcsa, milyen gyorsan kiismerte magát nálunk. Emlékszem, hogy én anno mennyire nehezen találtam meg náluk bármit is. Még sokadszorra is segítséget kellett kérnem tőle vagy az anyukájától, ha például a mosdóba vagy a konyhába indultam.
Gyorsan visszatér, és még sokkal gyorsabban halad is tovább a nappali irányába, hogy feltörölje a foltot. Normális esetben kizárt, hogy hagynám neki, de most aligha vagyok olyan állapotban, hogy akárcsak elméleti síkon is megakadályozhassam, ezért csak némán követem.
Küzd az enyhén barnásra száradt kötőszövettel, én pedig folyamatosan attól rettegek, hogy apa hazaér, Felix pedig nem jut ki időben. Nem kellene itt lennie, a gyomromat szorító görcs is erről árulkodik.
- Haza kéne menned - motyogom, inkább magamnak, mint neki, mégis felém kapja a fejét, vörös tincsei pedig az arcába lógva végzik.
