Harmadik

                                    

                                          
Mi ez a hangos csörgés?
                          
A szememet dörzsölgetve ültem fel az ágyban.
                          
Már világos volt, s a nap besütött a szobámba.
                          
Kezembe vettem a telómat, s láttam, hogy Mei hív. 
                          
Fogadtam a hívást. 
                          
-Jó reggelt Minghao!-hallottam meg aranyos hangját, mire rögtön elmosolyodtam. 
                          
-Neked is.-szóltam bele a telefonba kicsit álmoskás hangon. 
                          
-Most keltél?-kérdezte, s hallatszott, hogy mosolyog.
                          
-Igen.-válaszoltam. 
                          
-Ma el kéne mennünk pár helyre az esküvő miatt. Fél tizenegyre megyünk az esküvőszervezőhöz.-jelentette ki. 
                          
Oké, szólhatott volna tegnap, de mindegy.
                          
-Jó, akkor nekiállok készülődni. Szia Mei.-köszöntem el, majd kinyomtam a hívást. 
                          
Próbáltam gyorsan végezni a reggeli rutinomat, mert nem sok időm volt rá. 
                          
Reggelit se ettem, mert közben írt a leendő feleségem, hogy idejön kocsival, együtt megyünk oda. 
                          
Őszintén én annyira nem várom az esküvő szervezési részét.
                          
A sok telefonhívás, órákig beszélgetés a szervezőkkel... 
                          
Kinek van kedve ehez? 
                          
Én inkább az esküvő napját várom. 
                          
De ahoz szükségesek az előkészületek is, szóval muszáj ezeket kibírnom. 
                          
Persze a nők ezt élvezik, hogy kiválaszthassák a színeket, a díszítést meg az ilyeneket. 
                          
Meghallottam a csengőm hangját, ami azt jelenti, hogy ideért.
                          
Remélem hamar lerendezzük ezt, és nem kell órákig ott ülni.
                          
-Szia Mei!-nyitottam ki az ajtót, majd magamhoz is öleltem az előttem álló lányt.
                          
-Szia.-suttogta, miközben a karjait a nyakam köré fonta.
                          
-Mehetünk?-tolt el picit magától, én erre pedig bólintottam.
                          
Legyünk túl rajta minél előbb.
                          
Beültünk a kocsiba, az út nagyrésze azzal telt, hogy Mei magyarázta, hogy eddig mik az elképzelései.
                          
Szeretem meg minden, de most nagyon untam a beszélgetést.
                          
Ezzel engem nem nagyon lehet lekötni.
                          
Miután kiszálltunk a kocsiból, az ujjait az enyémekre kulcsoltam, s így mentünk be az irodaházba.
                          
Köszönés után helyet foglaltunk a szervezővel szemben. 
                          
Mindketten bemutatkoztunk, és ő elkezdte mesélni, hogy miben tudnak segíteni nekünk.
                          
-Mindent vállalunk a díszítéssel kapcsolatban, ahogyan az ételekkel is. Az esküvő templomi része után minden a dolgunk.-magyarázta, de én csak annyit hallottam, hogy blah, blah, blah... 
                          
Miért unatkozom ennyire? 
                          
-Oh, és a lakodalmat is önök szervezik?-kérdezte lelkesen Mei.
                          
Milyen szép virág van az egyik polcon. 
                          
-Persze. A zenét, a piákat mindent.-mosolyodott el a velem szembe ülő pont akkor, amikor rá néztem. 
                          
Inkább folytattam a mögötte lévő polc tanulmányozását.