44. Fejezet

                                    

                                          
"Eldöntöttük hogy focizni fogunk ezért kijelöltünk két kaput és elosztottuk a csapatok...."
                          
Az egyik csapatban: Kyree,Shawn,én. A másikban: Martijn, Boti, Chris. Miután mindenki beállt a posztjára, elkezdödött a mecss. Elöszőr jól védekeztünk de bekaptunk néhány gólt. De végén Martijn rúgott egy erőset amibe rosszul értem bele.
-Na baszki! Ez nagyon fáj! -fetrengtem a földön mint Neymar.
-Ugye nem tört el? -kérdezte félve Ati.
-Nem tudom, de bedagadt. Martijn te mindig kárt teszel bennem. -mondtam nevetve, mire a kicsit feszült Martijn megnyugodott.
-Ne vigyelek el a kórházba? Addig a többiek tudnak bulizni. Én úgysem innék semmit. -ajánlota fel Ati a segítségét.
-Majd én beviszem. -mondta Chris.
-Majd Ati, valaki legyen azért itthon. Ne szedjék szét a házat. Majd vissza érünk 10-re. Nyugi csak szorakozz jól. -adtam egy csókot Chrisnek, ami szemlátomást nem tetszett se Martijnak se Ati. Martijnt nagyjából megértem, de Atit nem igazán.
                          
A gondolataimban elmerülve ültem be a kocsiba Ati társaságában, még ott volt velünk a hatalmasra dagadt kezem a kék zöld volt végig.(furcsa lett volna ha nincs velem😂)
Az út gyors volt és csendes. Nem szóltunk egymáshoz. Talán a múltunk miatt sem. Ati a legjobb barátom volt. Volt amíg nem szeretett belém 9.-ben....