19.

                                    

                                          
Nyikorogva nyílt ki előttem az ajtó.A lábaimat közel húzva magamhoz vártam,hogy ki az.James lépett be a szobába,aggódva nézett rám.
-Csak,hogy felébredtél édesem!-jött oda és egy puszit nyomott kiszáradt ajkaimra.
Jól esett a közelsége.Úgy ézeztem,végre valaki igazán szeret,és én is őt.
Megpaskoltam mellettem a takarót,majd helyet foglalt közvetlen mellettem.
-Mesélj nekem a te apukádról.Sosem láttam még.
-Hát nem túl jó a kapcsolatom vele,sokszor utazik.
-Anyukád nagyon aranyos nő-mosolyodtam el.
-Igen az..csak sajnálom szegényt.
-Miért?
-Válni fognak..nem mindíg voltak ők együtt.Apának van egy másik gyereke is.
-Oo sajnálom..nem tudtam.
-Nem semmi...
Miután kibeszéltünk mindent,felkeltem az ágyból.Nagyon erőtlennek éreztem magam.Felöltöztem,majd éppen sétáltam le a lépcsőn a konyha felé,mikor egy veszekedéste lettem figyelmes.
-Nem teheted ezt velünk!Mit képzelsz?
Egy kis csend,majd annyit hallottam,hogy valaki szuszog,és nem látom,de gondolom sír.
-Mi lesz Jamessel?!!Ő szereti azt a lányt?!Minden a te hibád!!Visszamész ahhoz a nőhöz és tönkreteszed mindenkinek az életét?!
Mivan?!Mi folyik itt?Vajon James apjával beszél?
Egy csapódás szűrődött ki a konyhából,majd elviharzott mellettem James anyukája,de mikor meglátott visszafordult.
-Hát te?-törülgette a könnyeit.
-Most jöttem csak le-mondtam túlságosan gyorsan is.
Rám vetett egy utolsó fájdalmas pillantást az asszony,majd becsukta maga mögött a fürdő ajtaját.
-Mi történt?-jött le a lépcsőn.
-Semmi..vagyis nem tudom..-indultam a konyha felé.
-James!-hívta be a fürdőbe.
Rámnézett mit sem értve James,majd már el is tűnt.
Mire azthinné az ember,hogy nyugodt lehet,erre egy újabb zűrös napba csöppen...
Hallottam ahogy valamin veszekednek,majd könnyes szemekkel rohant ki a házból a fiú.
Megcsörrent a hátsó zsemebe a telefonom.Gyorsan elővettem,és láttam,hogy anya hív.
-Szia kicsim-vettem fel a telefont.
-Szia anya.
-Holnap elmegyek érted,és ideköltözöl.
-Mi?!
-Ne vitatkozz.Ez így van rendjén.Majd mindent megbeszélünk.4re megyek érted.
És bontotta a vonalt.
                          
Na most mit tegyek?!Nem akarok anyámmal élni meg a pasijával!Nem akarom így itthagyni Jamest.Tényleg James!Eszembe jutott,hogy nemrég rohant el sírva.Gyorsan felhúztam cipőmet,és utánna indultam.
Nem kellett sokat mennem,ugyanis a kertben ült a hintaszéken.A kezébe,egy füstölgő cigaretta volt.Arcát még mindíg könnyek lepték el.Leültem mellé,és a combjára tettem a kezem.
Lesöpörte,és odébb húzódott.
Furcsáltam a dolgot.
-Neked mibajod?-kérdeztem ingerülten.
-Semmi.Mi lenne?!
-Miért sírsz..történt valami amiről tudnom kéne?-kérdeztem most már lágyan.
-Nem!Csak hagyj már!És ha lehet még ma menj el.
-Mi?!Miért?
-Mert csak-mondta közömbösen rám se hederítve.
A szívembe hasított minden szava.Most halt meg az apám.Magához hívott,mert szeret,most meg elküld.Valami nagyon nincs itt rendben.De én ezt már nem bírom.Nem bírok ennyi hazugsággal élni.Elegem van mindenből,és csak szeretnék egyszer az életben nyugodt lenni.CSAK EGYSZER!!
Összepakoltam a cuccaimat.Éppen az utolsó ruhadabot hajtottam össze,mikor valaki kopogott az ajtón,ami nyitva volt.James anyukája volt az.Sápadt volt.Látszott rajta,hogy sajnál engem,és hogy tudja mi történt köztünk Jamessel.Odajött,és átölelt.Teste izzott.
-Annyira sajnálom.Nem a te hibád-csuklott el a hangja.
-De mégis mi?-kérdeztem szomorúan.
Megsimította a hajam,elmorzsolt egy könnycseppet,majd távozott a szobából.
Ezt mégis mire véljem?Már nemtudom mit gondoljak.
Miután összeszedelőcködtem,lesétáltam.James anyukája éppen főzött valamit.
-Köszönöm a vendéglátást-motyogtam szerényen
Megfordult,rám nézett szomorúan,majd:
-Ide bármikor jöhetsz...
Bólintottam egyet,egy kisebb mosolyt erőltettem az arcomra,majd kitrappoltam az ajtón.
Hazaérve ledobtam magam az előtérben,és csak ültem.Valamiért eszembe jutott Sarah.Fel kéne hívnom.Bár semmi értelme nem lenne.Utál.És én is őt..de hiányzik.Hiányzik,hogy ő mindíg felvidított.Mindíg meghallgatott,és sokkal könyebb volt mellette az életem.Amint a csomagjaimon ültem még mindíg az előtérben,megszólalt a telefonom.Előkutattam a táska mélyéről.
Sarah.