A zsibárus (III. rész)

                                    

                                          
-Ááááá!! - sikítottam fel.
A zsibárus vigyorogva nézett. 
- Hagyj.... békén! - könyörögtem neki. - Sa...sajnálom, hogy..meg...megakartalak...ölni!
Válaszul közelebb hajolt hozzám és belenézett a szemembe. Az egyik szeme gyönyörű sárga volt, a másik szeme helyén egy szemkötő volt Hirtelen úgy éreztem csak ő és én létezünk a világon. Hallottam, hogy csettint majd láttam, hogy az ajtó felé indul. Nem akartam távol lenni tőle, ezért elkezdtem követni. Végigvezetett a városon, majd megállt az erdőben. 
- Hol vagyunk? - kérdeztem suttogva.
- A rémálmodban- szólalt meg először mióta belépett a szobámba. 
Hirtelen elkezdett vörösen izzani a szeme, a ruhája átváltott sárgából vörösre. 
- Ááááá!! - sikítottam fel újra. - Ezt hogy csináltad?
Válasz helyett közelebb lebegett hozzám.
- Megpróbáltál megölni! Ezért elpusztítalak!
Tűzgolyókkal kezdett lőni, de bemenekültem az erdő mélyére.
- Mondtam, hogy sajnálom! Nem tudtam, hogy démon vagy! 
- Tudnod kellet volna, hogy az ismeretlen erőket nem szabad kijátszani! A saját önző céljaidra akartad használni az írógépet! 
- Sa...sajnálom! Többet nem fordul elő!
- Persze hogy nem, mert meghalsz. - vágott magától értetődő képet. - Halálod előtt még bemutatkozom. Ha esetleg felélednél emlékezz rá, hogy Bill Cipher ölt meg!
Ezt hallottam utoljára, majd nem éreztem mást csak sötétséget.
-----Évekkel később, 300 évvel korábban----- 
- Hol vagyok? - ültem fel. Egy kórházi ágyon feküdtem.
- A Föld_231 dimenzióban. - jött oda hozzám rögtön egy nővérke kinézetű lény - A Földön megöltek téged, ebbe a dimenzióba küldtek meggyógyítani. Ebben az univerzumban lassabban telik az idő mint a Földön. Emlékszel a nevedre?
- Nem.
- Emlékszel rá, hogy ki ölt meg?
- Igen. Bill Cipher - sziszegtem a fogaim között.
- Remek. Mostantól démon vagy. Ha megölöd Bill Ciphert békére lelhet lelked. Óh és még valami! A neved mától: Holló.