A zsibárus (I. rész)

                                    

                                          
Avagy Anna unatkozott az osztályában amikor beszélt a tanár
Történet: 
Három napja költöztem Gargadorba. A szembeszomszédunk egy zsibárus, akinél mindenféle holmit lehet venni. Beköltözésünk alkalmából meglepett egy írógéppel. Honnan tudta hogy szülinapom van? Honnan tudta, hogy szeretek írni?
Az írógépről annyit mondott, hogy nagyon jó íróvá válhatok ezzel. Mivel amúgy is nagyon rég egyet, ezért boldogan elfogadtam. Pár nap múlva érdekes dolgot fedeztem fel. Éppen a híreket néztem, amiben arról tudósítottak, hogy egy férfit brutálisan meggyilkoltak. A szemét kivájták egy kiskanállal, és beletömték a szájába. A szívet kitépték a helyéről és elvitték.(Látható sérülést nem okozva, csak a boncoláskor derült ki) Az áldozat neve Juhász George volt. Nagyon gyanús volt, mert mintha már hallottam volna ezt a nevet. Gyorsan felszaladtam a szobámba, hogy ellenőrízzek valamit. Sajnos igazam volt. A legutóbbi novellám főszereplőjét pont így hívták, és a végén így halt meg.
Nem értettem mi történt, ezért elmentem a zsibárushoz .
- Elnézést - kiabáltam be a garázsajtón - elnézést!
A garázsajtó kinyílt és megjelent a zsibárus.
- Jó napot kishölgy! - köszöntött - miért keresett fel szerény hajlékomban?
- Kérdéseket szeretnék feltenni. Négyszemközt.
- Értem kishölgy. - tárta ki a kaput - jöjjön be! 
Beléptem a kapun, ami rögtön becsapódott mögöttem.
- Mit akar kérdezni? - vágott bele a társalgásba amint beértem.
- Az írógéppel kapcsolatban szeretnék feltenni pár kérdést.
- Halljam, és talán válaszolok is rá.
- Miért halt meg az a férfi?
- Azért, mert te megírtad. Az írógépen átok ül, ha megírod valakinek a halálát az valósággá válik.
- WoW. Tudja ez nekem nem átok, hanem áldás! - álltam fel - Köszönöm, uram. A haláláig hálás leszek magának.