24. rész

                                    

                                          
        
                          
   Mikor megérkeztek a férfi még le sem állította a motort, a lány már ki is ugrott a járműből. Túlságosan bízott benne, hogy öccse a házban lesz, így a csalódás még jobban fájt neki, mint kellett volna. Többször is bejárta a szobákat, de nem talált semmi arra utaló jelet, hogy bárki is járt volna a házban.
     Rick is bement a házba, de hagyta, hogy a lány egyedül keresgéljen, ő addig leült a nappaliban és csendben várt. Eltelt legalább negyed óra mire Mia is megjelent a kis helyiségben. Csalódottan huppant le az orvos mellé, aki a lány érkezésére leengedte az eddig a karfán könyökölő karját és Miára nézett.
                          
- Semmi?
                          
- Semmi - sóhajtott - minden érintetlen, biztos, hogy nem járt itthon.
                          
Mia előre dőlt és térdeire könyökölt, így a hosszú hajzuhataga arca mellé hullott, ami eltakarta arcát, pedig Ricket igazán érdekelte volna, hogy milyen arckifejezést ölt, amikor csalódott. Miután túltett kíváncsiságán, kicsit közelebb ült a lányhoz és gyengéden simogatni kezdte a hátát.
     Mia nem lepődött meg, tudta, hogy ez lesz. Az orvos akárhányszor megsajnálja, mindig az az első, hogy megsimogatja, na nem mintha ellenére lenne a dolog. Mindezek ellenére is átfutott rajta a mások érintése által keletkező bizsergés, de ez most más volt, jól esett neki, így inkább nem is mozdult meg, nehogy a férfi félreértse és befejezze.
     Terve nem jött be, mert Rick hamarosan felhagyott tevékenységével és leengedte kezét.
                          
- Figyelj, az, hogy nem találtad itt a testvéredet, nem azt jelenti, hogy soha többé nem látod... próbálkozni kell. Ha tényleg életben van, meg fogod találni, hidd el.
                          
- Köszönöm.
                          
- Mit? - mosolygott.
                          
- Hogy bármi történjék, maga mindig itt van, és mindig bíztat. Köszönöm.
                          
- Ez a dolgom.
                          
Mia kissé csalódott lett, nem erre a válaszra számított. Illetve sejtette, hogy valami ilyesmit fog mondani, de valahol legbelül reménykedett, hogy nem ez lesz a válasza.
                          
- Szeretnél menni még valahova?
                          
- Lehet, hogy merész... de, elvinne a baleset helyszínére?
                          
- Tisztázzuk. A baleset helyszíne mennyire van messze attól az épülettől, ahol fogva tartottak két évig?
                          
- Öhm... nagyjából háromszáz méterre? 
                          
- Nem! Szó sem lehet róla.
                          
- Miért nem?
                          
- Mert nem állsz készen, hogy egyszerre két traumádnak a forrásához menj. Nem viszlek oda.
                          
- Akkor megyek egyedül.
                          
Mia nem értette meg a férfit, nem tudott az ő fejével gondolkodni. Az ő szeme előtt csak az lebegett, hogy ott találhat valami nyomot, amiből kitalálhatja, hogy merre van az öccse. Meg sem várta, hogy mit válaszol az orvos, elindult a kijárat felé, de Rick nem hagyta. Megfogta a lány felkarját és így tartotta vissza.
                          
- Mia. Meg kell értened, hogy még nem vagy rá kész, nem akarom, hogy megint összeomolj, de hidd el nekem, hogy ha oda megyünk, megint magadba fogsz fordulni. Ugye nem akarod elölről kezdeni az egészet? Vagy vissza vágysz a kórházba?
                          
- Ismerem a határaimat. 
                          
- Nem engedlek oda.
                          
- Felnőtt vagyok, el tudom dönteni, hogy mit csinálhatok és mit nem. Semmi köze hozzám.
                          
- Akkor, mint a kezelő orvosod, megtiltom, hogy oda menj!
                          
- Engedjen el!
                          
Mivel Rick nem szorította erősen a lány karját, az könnyen kirángatta a férfi ujjai közül, és amint szabad lett, el is hagyta a házat. Rick nem tétlenkedett sokáig, szinte rögtön Mia után sietett, és újból elkapta a karját, de most ügyelt arra, hogy a lány ne szabaduljon meg tőle egykönnyen.