1. Fejezet

                                    

                                          
2017.06.28. Szerda

                          
Végre eljött ez a nap. Amikor elhagyom ezt az országot. Itt hagyom azt a rengeteg rossz emléket amit az itt töltött 21 évem alatt szereztem. Megfogadtam magamnak hogy csak a jó emlékeket viszem magammal. De mielőtt elmenék el kell kísérnem a tesomat és a barátját a Volt Fesztiválra. 
De a koncert csak holnap lesz addig van időm összepakolni a 30.-i indulásra. 
                          
2 Óra múlva 
A nagy pakolódás közben elfelejtettem szólni Chrisnek a barátomnak hogy ő is kezdjen el pakolni mert ha nem szólok neki 100% hogy nem pakol össze aztán majd nekem kell😕
                          
06.29 Csütörtök
Nah elérkezett a koncert napja és én még mindig nem tudom mire megyünk. Nagy kiváncsiságomban megnéztem a VOLT oldalát.
                          
06.29
Nagyszínpad
                          
16:00
                          
Supernem
                          
18:10
                          
Rapülők 
                          
21:00
                          
Punnany Massif
                          
00:10
                          
Martin Garrix
                          
Mivel a hugom csak eletronikus zenét hallgat gondoltam erre a DJ-re megyünk. A nagy gondolkodásom közben kinyílt az ajtó és belépett rajta Chris
                          
-Szia Szerelmem
-Szia
-Készen állsz?
-Az utazára?
-Nem a Martin Garrix koncertre!!
-Persze csak azt sem tudom ki az!
-Hogy lehet az hogy nem tudod,barlangban éltél eddig vagy mi?
-Nem csak nem igazán az én stílusom ez a zene
-Jól van tudom. Nah gyere indulni kéne hozd a kölyköket.
-Okés szólok nekik.
                          
Fél óra múlva
-Na meg is érkeztünk! Ugye a jegyeket hoztátok?
-Persze na menjünk már Chris!
-Jól van nyugi van kislány.
                          
Elindultunk beváltani a jegyeket, de amint beértünk egy olyan 180 cm körüli srác nekem jött és beleestem a sárba. Srác megfordult és csak motyogott valami bocsánat félét de már futott is tovább. Én meg ott maradtam a sárban, a többiek csak szakadtak a röhögéstől még a színpad előtt sem hagyták abba.
Én a nagy durcizás közben ránéztem az órámra és láttam hogy pont éjfél van.Gondoltam magamban most indulhat a másfél óra borzalom.
                          
Az a 10 perc hamar eltelt és már egyre hangosabb lett a közönség. De amikor 00:10 lett egyszer mindenki sikítani kezdett mert felépett a színpadra Martin Garrix. Valahonnan ismerősnek tűnt a tekintette. Egyszer csak leesett ki áll velem szemben. Az a srác aki bele lökött a sárba...