8. rész

                                    

                                          
        
                          
Csodával határos módon, Mia nem kapott pánikrohamot a liftben, bár egy lépést sem tett a szűk dobozban, fel sem merült benne, hogy félnie kéne, azonban Rick mint külső szemlélő, tisztán látta, hogy a lány majd kicsattan, feltehetően a szabadságérzet miatt.
 Mikor leértek a földszintre és kinyílt az ajtó, Mia gondolkodás nélkül lépett ki a fülkéből, ám hamar vissza is ugrott. Ezen a szinten volt a recepció és megannyi kórterem, ebből fakadóan rengeteg ember sürgött-forgott a hatalmas területen.
     A lány hátra pislogott a mögötte mosolygó férfira és várta, hogy az végre megszólaljon, de nem mondott semmit csak előre lépett. Karjait háta mögé helyezve támasztotta ki az automatikusan záródó ajtót, nem ment ki, azt akarta, hogy Mia egyedül merészkedjen ki az emberek közé, hozzá kell szoknia a tömeghez.
    Mia mintha megértette volna, hogy mit is vár tőle az orvos, újból kilépett a liftből ám most sokkal lassabban, mint az előbb. Ahogy a lány elhagyta a fülkét, Rick elengedte az ajtót mire az visszavágódott a helyére, így elzárva Mia menekülési útvonalát. Mivel a lány nem haladt tovább, csak rémülten kapkodta a fejét jobbra és balra a férfi finoman meglódította, hogy kis páciense végre megmozduljon. Mia kis lépésekben ám, de haladt miközben szemeit igyekezett a kijáraton tartani. 
     Miután sikeresen kiértek az intézményből, a lány nagyot szippantott a friss levegőből, minden gondját elfelejtve sietett előre, s mint egy gyermek, aki még sosem járt a szabadban karjait kitárva kezdett forogni miközben a tiszta eget kémlelte.
     Rick zsebre dugott kezekkel, mosolyogva nézte Miát és várta, hogy mikor szédül el annyira, hogy leüljön és végre beszélhessen vele. Nem akarta megzavarni, így türelmesen leült az egyik közeli padra és onnan figyelte a lányt. Bele telt ez jó három percbe mire Mia elfáradt és a szédüléstől tántorogva indult el a férfihoz, akiből most kettőt látott. Baleset nélkül érkezett meg a padhoz ahová azonnal levágta magát és lihegve döntötte a pad támlájára a fejét. Az orvos a lány feje mellé helyezte könyökét és ökölbe szorított kezére támasztotta halántékát. 
                          
- Nagyon hiányozhatott szabad.
                          
Mia lassan Rick felé fordította a fejét és egy eddig nem látott halvány mosollyal jelezte, hogy a férfinak igaza van: Nagyon hiányzott neki a szabad.
                          
- Ha tudom, hogy ilyen reakciókat vált ki belőled a levegő, már rég kihoztalak volna. - Az orvos mosolyogva, mégis csodálkozással telt tekintettel nézte a lány arcán elterülő egyre szélesebb mosolyt. - Már csak azt kéne elérnem valahogy, hogy beszédesebb legyél. Tudod a főorvos azért engedélyezte, hogy lehozzalak, mert végre áttörést értem el nálad, de ha nem produkálsz valamit, többet nem jöhetünk ki.
                          
- Miért? - kérdezte halkan.
                          
- Szokták mondani: valamit, valamiért.
                          
- Szóval ha nem beszélek be leszek zárva abba a kis lyukba?
                          
- Nem Mia. Már régebben is említettem, hogy ha nem beszélsz átszállítanak máshova.
                          
- Hova?
                          
- Valószínűleg egy elmegyógyintézetbe, de ez már nem az én hatásköröm, úgyhogy nem tudom pontosan.
                          
- De nem vagyok beteg, hogy oda kerüljek.
                          
Rick halványan elmosolyodott a lány értetlen arckifejezésén és az enyhén oldalra döntött fején, majd megköszörülve a torkát, belekezdett mondandójába.
                          
- Tudod Mia, más a lelki és más a fizikai betegség. Te az első kategóriába tartozol méghozzá elég súlyosan. Egy számunkra idegen ember terrorban tart, akinek kilétét nem mered elárulni, ezért a némaságba menekülsz, hogy véletlenül se szóld el magad. Én nem tudhatom, hogy mennyire voltál beszédes a történtek előtt, de ahogy rád nézek, egy életvidám lány jut eszembe, aki most is ott van benned valahol mélyen elzárva. Ennek a lánynak ki kéne szabadulnia mielőtt a mostani éned összeroppan, akkor már nem tehetek érted semmit. Leginkább azok az emberek kerülnek elmegyógyintézetbe, akiken már nem lehet segíteni.