KiA tekintetem Zane felé siklik, Lennyt nézi. Lenny egy másik emberhez beszél.
- Ne aggódj. Nem megyek el mellőled, és soha nem fog a közelünkbe jönni. - közli Shane a feleségével.
- Rendben van. Fel vagyok készülve. Nem mintha nem tudtam volna, hogy itt lesz. - mondja reszkető nevetéssel.
- Lemegyünk a kifutóhoz. Akartok velünk jönni? - hívja őket Zane.
- Nézzük meg a lovakat. - mondja Shane Snownak.
- Nem, nem ezt akarom. Én azt akarom tudni, hogy már nem félek tőle. - mondja Snow.
- Oké, édes szívem.
- Akkor majd találkozunk később, srácok. - mondja Zane, és elvezet engem. Oldalra fordítva a fejem nézek fel Zane-re. - Mi volt ez az egész?
- Snow együtt volt Lennyvel.
- Mi? - Még a gondolat is, hogy egy olyan szép valaki, mint Snow, egy olyan visszataszító és nyálkás emberrel lehet együtt, mint Lenny, elképzelhetetlen.
- Ez egy hosszú történet.
- Nem kedvelem Lennyt.
Rosszalló arckifejezéssel néz rám.
- Mondtam, hogy maradj ki ebből.
- Nem avatkozok bele. Én csak a véleményemet mondom.
- Maradj olyan távol tőle Dahlia, amennyire csak tudsz. - mondja halkan.
- Ne aggódj, azt tervezem.
Itt vagyunk. Ez az, ahová az emberek jönnek, hogy megnézzenek egy lovat, hogyan viselkedik a verseny kezdete előtt.
Ezelőtt még soha nem voltam verselypályán, és Zane elmagyarázza nekem, hogy a lovak olyanok, mint az emberek. Vannak jó és rossz napjaik, és a kifutó volt az a hely, ahol megnézhetted, hogy idegesek és nagyon izzadtak-e (azok, amelynek nagy, sötét foltok vannak a bundájukon), vagy akár valami bajuk van, ha a verejték folt megközelíti a vesét. Megmutatja nekem a különbséget egy jó kiállású ló, aki buzgón várja a versenyt, és egy nyugtalan, harapós, ágaskodó és körbe-körbe forgolódó között. Az a ló, amelyikről azt mondja bátor, de elpazarolja az energiáját a verseny előtt, azt el kéne kerülni.
- Gyakran jársz versenyekre? - kérdezem.
- Igen. Nem sok minden tud azzal veszekedni, amikor az egész délutánt és estét azzal töltöd, hogy lóversenyt és egyéb lovas parádét nézel.
- Ez a ló jó választás? - kérdezem rámutatva egy gyönyörű fekete ménre fehér csillaggal a homlokán.
- Én nem tennék rá. - válaszolja.
- Nem? Akkor mi az ajánlatod? - kérdezem kiváncsian. Stella megkért, hogy fogadjak helyette is.
- Utolsó arab. - mondja egy csillogó barna lóra mutatva, mely büszkén dobálta a fejét.
- Mennyit kéne feltennem rá? - kérdezem.
- Mindet, amid van - mondja komolyan.
Számat enyhén eltátom a csodálkozástól. Előrehajolok és suttogok.
- Azt mondod, hogy a versenyek előre el vannak rendezve?
- Nem mind, de ez az egyik.
Hitetlenkedve bámulok rá. Annyira gyönyörű, mégis olyan látványosan idegen számomra.
- Hogyan tudsz megbundázni egy versenyt napjainkban?
- Lefizetsz egy másik zsokét, hogy adja fel a versenyt.
