- Semmiképpen. Egy csinos, megfektethető nő vagyok, ha valaki ribancnak hív és valóban kedvelem, de nem fekszek le egy ilyennel. Ha kifizetem a vacsorát, akkor ösztönöztem volna, hogy csinálja ezt egy másik szegény lánnyal is. Ez elvi kérdés volt - mondja határozottan.
- Ráadásul elővigyázatosságból, míg a lelépést tervezte, megkarcoltam a belső combját, és azt mondtam neki, hogy valami szuper dolgot terveztem számára, mikor visszaérünk a lakásomhoz. Megpecsételve az üzletet, úgy néztem rá, mintha élete legjobb átkozott szexét készülne megkapni.
- Állj le, megölsz - mondom.
- Micsoda egy villogó idióta. Tényleg azt hitte, hogy egy számlával bepalizhat engem. Úgy értem, feminista vagyok meg minden.
Iszik egy korty pezsgőt.
- Gyűlölöm az olyan pasit, aki kinyitja nekem az ajtót, hogy én menjek előre. Nem. Egy dugás kedvéért, ne hívjon meg vacsorázni, és ne tegyen úgy, mintha a pénztárcáját az autóban hagyta volna.
- Szóval visszajött a tárcájával?
- Hát persze. Olyan gyorsan kint volt az étteremből, mint denevér a pokolból és hat perc alatt visszajött. - jelentőségteljesen vonogatta a szemöldökét. - Fogalmad sincs róla, hogy milyen erővel bír a combkarcolásom.
- Így aztán haza vitt...
- Nyaktörő sebességgel.
- És aztán?
- És aztán...kiszálltam a kocsijából, és azt mondtam neki, hogy a következő alkalommal, amikor úgy dönt, hogy ilyen szarjancsi lesz, csak szopja le a saját farkát.

Nos, meg kell tanútanod nekem azt a combkarcolásodat - mondom Stellának, mikor abbahagyom a nevetést. Csillogó, kiváncsi szemekkel néz rám.
- Miért? Nem úgy látom, hogy szükséged lenne arra,hogy bármit is tanítsak neked.
Meglepetésemre elvörösödöm.
Jó kis pletykát szagolva, mohón előrehajol.
- Oh, istenem! Nézz magadra. Vörösebb vagy, mint a hajam. Mindent tudni akarok, ami veled történik.
- Csak meleg van itt. - mondom, és iszok egy korty pezsgőt.
- Ó, nem, nem szabadulsz ilyen könnyen. - fenyeget. - Részleteket akarok. Tudod, méretek, átmérő, elélvezés gyakorisága, ilyesmi. Mindent!
- Azt hittem, nem akarod tudni.
- Nos, ez még azelőtt volt, hogy abbahagytam, hogy hülyét csinálok magamból.
- Mi?
- Igen. Hirtelen rájöttem, hogy a legjobb dolog, ami velem történt az az, hogy Zane és te összejöttetek. Végig igazad volt, amikor azt mondtad, engedjem el és lépjek tovább. Nem hiszem el, hogy hagytam ennyire magam fölé nőni a dolgokat. Mert a dugás szerelmére, a pasi még azt se tudta, hogy létezem, és elpazaroltam az életemet, arra várva, hogy észrevegyen. Engem? A csábítóan ínyenc falatot. Olyan volt, mintha egy varázslat alatt lennék. És most, amikor visszatekintek, olyan vagyok, mint...- rémülten vissza hőköl. - Megcsináltam - aztán még hátrébb dől - megmondtam. - Aztán viccesen vállon veregeti magát. - Istenem, olyan szomorú ribanc voltam, hogy most szívesen küldenék magamnak egy együtt érző kártyát.
Nem tudok leállítani a vigyorgással.
- Óh, Stella, annyira boldog vagyok, hogy továbbléptél. El sem tudod képzelni, milyen rossz érzésem volt Zane és magam miatt.
