- Menjünk Jamie-hez. Undorítóan részegre fogjuk inni magunkat.
- Jamie! Már most érzem a másnaposság ízét. - Ő nem lát engem, de boldogan bólogatok. Tényleg hiányzik Miss Stella. Ő olyan ellenállhatatlan, mint egy nevető gyerek.
- Mellesleg diétán vagyok - mondja - szóval, találkozhatunk korán?
Így ihatok vacsora helyett.
- Azt akarod mondani, hogy nem Takinál fogjuk befejezni?
- Azt mondtam, kihagyom a vacsorát, nem azt, hogy nem vacsorázok.
Nevetek.
- Hétkor veled.
- Aha.
- Ja, és lehet, hogy az új cipőmet veszem fel.
- Akkor most viselni fogod őket, ugye? - kérdezem.
Nevet.
- Túl jól ismersz.
Elköszönünk egymástól, leszállok a hintáról és megyek megkeresem Noaht. Amint elérem az ajtót, vissza fordulok és vétek egy pillantást a kertre. A végén látom Nicót, egy fiatal félénk fiút, amint magokkal tölti meg a madáretetőket. Egy percig állok és nézem, hogy milyen gyorsan rászállnak a kékcinkék az eleségre. Nézem, ahogy a vörösbegy jön és elüldözi a kisebb madarat.
Ez meglep engem. Szoktam figyelni a madarakat az ablakból, a galambok is harciasak és háborúskodóak egymással, de még soha nem fordult meg a fejemben, hogy a szép vörösbegy is lehet ilyen agresszív. Ez emlékeztet Zane azon állítására, hogy a világot átjárja a vadság. Még a gondolat is, hogy igaza lehet, elszomorít.
Egy sóhajjal kinyitom az ajtót, és belépek a házba. Szólok Noahnak, hogy hétkor találkozok Stellával Jamie-nél, szeme sem rebben.
- Majd egyeztetek a főnökkel, és tudatom veled, ha rendben van - mondja.
- Egyeztethetsz vele mindent, ahogy szeretnéd, de akkor is találkozni fogok Stellával holnap, nem számít - mondom hűvösen és kisétálok a konyhaajtón.
Megterveztem a reggelemet. Dolgozni fogok egy kicsit, aztán majd edzek az edzőteremben, és használom a szaunát.
