[chapter1] 18. - TEDDY

                                    

                                          
A lányt egészen addig tolta-taszigálta maga előtt a John Hughes kabalafigura, amíg be nem értek a takarásba, a vastag lábak és keresztmerevítők közé, a focipálya lelátója alá. Ott Rei még mindig annyira remegett attól, ahogy Zeke-kel kiabáltak, hogy még az egyik oszlopnak is hagyta magát nekitámasztani, anélkül, hogy ellenkezett volna. Ahhoz túl szürreálisan alakult minden körülötte.
– Tudod, hogy milyen meleg van ebben? Ráadásul elcsúszik oldalra, és nem látok szinte semmit... – mondta a hang, ami már tisztábban szólt, mert nem takarta a medvefej. Ugyanis az a medvetest mellett volt a földön. Egészen oldalra dőlve, furcsa vicsorgásban.
– Theodora? – kérdezte Rei halkan, miközben óvatosan felemelte a fejét.
Az a magas lány pedig, aki a medvében volt, eközben a mancsaival a saját hasának bugyraiban kotorászott, majd diadalmas arccal egy Snickerst húzott elő. Az ügyetlen medveujjak persze nem tudták kibontani a csomagolást, ezért a szájához emelte, és letépte a csücskét. Csak eközben vette észre, hogy Rei őt nézi. 
– Te is kérsz? Ez nyálas lehet, de szerintem van másik... – mondta a lány, és a szájába fogva a csokit újra keresgélni kezdett. 
– Nem. De tényleg te vagy az? Theodora? – kérdezte Rei. 
– Teddy. Tudod, itt így hívnak, és tetszik, szerintem megtartom – mondta Teddy. A szürke szemei csillogni kezdtek, a szája mosolyra húzódott. Pont úgy nézett ki, mint a diner mögött. Vagy a könyvtárban. És mivel mégsem kellett újabb csokoládét keresnie, végre leharapta azt a szeletet, amit a szájában tartott, majd jóízűen csámcsogni kezdett. Pont úgy, mint... Nem, talán nem olyan hangosan, mint ahogy arra Rei az iskolabuszból emlékezett. De lehet, hogy csak azért, mert most látta is közben.
– Sajnálom, hogy nem ismertelek meg először, de... Annyira más vagy itt – mondta Rei még mindig óvatosan. 
– Hogy ez? – kérdezte Teddy, és nevetve a medvetestre csapott, amitől a hulahoppkarika merevítése jobbra-balra kezdett himbálózni, amíg a vállain lévő pántok engedték. – Hát te sem pont úgy nézel ki, ahogy emlékszem rád. De nem haragszom. Nem ezért vagyok itt. 
– Akkor miért vagy itt? – kérdezte Rei.
– Ó, örülök, hogy megkérdezted. Ez egy nagyon érdekes dolog. Szerintem tetszeni fog – mondta Teddy, és sejtelmesen elmosolyodott.
– Biztos vagy benne? – kérdezte Rei fintorogva.
– Naná – mondta Teddy, és a Snickers kiürült csomagolásával a lány felé mutogatott. 


                            

                                
                            
                              
                                  
                              
                              
                                
                                  
                                  
                                
                              
                             
                            
                            
                          
                          

– Gyűlölöm – mondta Rei a lépcső aljában, miközben a cégért nézte.
– Rendben, lehet, hogy sejtettem, hogy ezt fogod mondani, és vártam is, mert... Hát vicces, nem? – mondta Teddy, majd medvemancsát a magasba emelte. – De nem ellenkezhetsz, mert ahogy te is tudod, a csillogással nem szórakozunk.