41.rész

                                    

                                          
Jeon Jeongguk
Amikor a zene megdübörgeti a mellkasom, Jimin érintései alatt pedig izzani kezd a bőröm már tudom, hogy hat a cucc. Én pedig alig várom, hogy beüssön.
Nem azért, nekem a buli pia, minden nélkül is buli lenne, de így, így olyan, mintha egy másik dimenzióba csöppennék és tényleg nincs semmi, ami kizökkentene. 
Csak táncolok Jiminnel, Mingyu-val, Sehunnal, akit egyébként utálok, de most még ez sem számít. 
Mingyu elhúzva Jimintől a derekam köré fonja a karjait és az ágyékomhoz dörgölőzve játsza a buzit, én pedig, hogy adjam alá a lovat a nyakába karolok. 
Amikor viszont belenézek a szemeibe, azonnal elnevetem magam. Basszus, ez kibaszott beteg! 
- Most még jobban fogsz nevetni, de ma annyira dögösek vagytok, hogy simán benne lennék egy hármasban!- ordítja, én pedig tényleg jobban nevetek, egészen addig, amíg a könnyeim is kicsordulnak. 
- Álmaidban, te faszfej! Jimin segge csak az enyém- mondom és az említett személy után nyúlok, aki egészen eddig lecövekelte figyelte a kis színjátékunkat. Szavaimra még a sötétben is látom, hogyan pirul el, aminek látványára keményedni kezd a farkam. 
Mingyu jól mondta, Jimin kibaszott dögös ma. Hihetetlen, mennyit dobott rajta az a kis árnyalatváltoztatás. Szűk bőrnacija pedig nem hagy semmit a képzeletre, megmutat minden fincsi vonalat formás testén. Legszívesebben itt helyben megbasznám. 
- Ti nem vagytok komplettek- kuncog belém bújva, mire ujjaim kerek seggébe vájom. 
- Nézni sem nézhetem?- kérdi Mingyu, ami nevetséges. 
- Nem, de talán hallgathatod.
Azzal még kiegyeznék. Viszont nem akarom, hogy Jimint a legintimebb pillanataiban más is lássa rajtam kívül. Az csakis az én kiváltságom. 
- Kookie!- csap mellkason a kis törpe.
- Az már megvolt nagyon sokszor. Ti aztán nem fogjátok vissza magatokat- vigyorog Mingyu, Jiminnek pedig ezzel betelt a pohár, mert fültől fülig pirulva húz el a helyszínről, egészen ki az udvarra. 
A friss levegő pedig mint egy kamion, úgy csap meg. 
- Úgy látom, nagyon jól szórakozol- fonja keresztbe maga előtt kis karjait, ami valami imádnivaló látvány. 
- Igen, jól látod.
- Jó, mert én nem- jelenti ki. 
- Szeretnél te is egy ekit? Csak kérned kellett volna...
- Nem, én nem... Én jól megvagyok így is, csak nem tetszik, hogy ilyen dolgokról beszélsz. 
- Oh, ugyan már, a hülye nem fog emlékezni semmire- csattanok fel és békítően magamhoz húzom. Nem akarok összeveszni vele. - De ha nem tetszik, nem csinálom. 
- Jó, köszönöm!- mosolyog rám lágyan. - Szerintem most ránk fér a friss levegő. Bent már fulladoztam- motyogja a nyakamba, forró lehelete égeti a bőröm. Én pedig seperc alatt készen állok. 
- Na és ha bemennénk egy szobába? Ott biztos tisztább a levegő.
- Hmm... Oké, benne vagyok- húzódnak mosolyra dús ajkai, én pedig nem habozom tovább és kézen fogva visszavezetem a házba. 
De mielőtt bezárkóznék vele egy szobába, muszáj elmennem vécére. 
- Keresel egy üres szobát? Mindjárt megyek én is. 
Jimin bár nem túl határozottan, de bólint és elindul az emeletre, míg én a mosdóba zárkózom és elintézem a dolgom. Jézusom, nagyon sokat ittam! Az egyik kezemmel muszáj megkapaszkodnom a falba, hogy megtudjak állni egyenesen. Miután ez kész van, megmosom a kezem és az arcom, hogy egy kicsit magamhoz térjek, habár nem sok haszna van. 
Miután felbotladoztam a lépcsőn jó pár szobába benyitok, de egyikben sem szúrom ki Jimint. Már csak egy maradt, viszont amikor lenyomnám a kilincset, hogy kinyissam, akárhogy is próbálkozom, nem tudok belépni. Ezt nem értem. Jimin zárta magára az ajtót? 
- Jimin? Bent vagy?- kiáltok be, választ azonban nem kapok. Mi a fene? Lehet, hogy nincs is bent? De hát akkor hová tűnt?
Még egyszer körbenézek az üres szobákba, de nem találom egyikbe sem, úgyhogy lefelé veszem az irányt, hogy körbenézzek. Akármennyire nagy is a sötétség, nem látom őt sehol. Minden egyes perccel egyre jobban aggódom, vajon hova tűnhetett. Amikor viszont megpillantom Mingyut, egy kicsit megkönnyebbülök.
- Héj! Nem láttad Jimint?- kérdem tőle, mire csak bambán megrázza a fejét. 
- Miért, elvesztetted?
- Nem tudom, mondtam neki, hogy menjen az emeletre, amíg én dobok egy sárgát és találjon egy szobát, de egyikben sincs, baszki! 
Vagyis ez nem biztos, hogy igaz.
- Gyere velem!- ragadom karon, a barátom pedig már annyira szét van csapva, hogy úgy követ, mint egy pincsi kutya. Hagyja, hogy felvonszoljam az emeletre és odahúzzam a bezárt ajtóhoz. 
- Oh, mégis mehet a hármas?!- kérdezi lelkesen. 
- Nem, baszdmeg! Be van zárva az ajtó és szerintem Jimin kurvára bent van!