Epilógus

                                    

                                          
- Annyira sajnálom, hogy csak most tudtam eljönni. - néz farkasszemet Hyunjin a volt szerelme sírjával.
A kőtáblára rá van vésve, hogy „Lee Felix", mennyi idős volt, mikor hunyt el és egy ócska idézet, amit olyan valaki választott, aki nem is a hozzátartozója. Nem volt családja a fiúnak, neki csak a maffia volt. Olyan volt, mint Hyunjin. Így mégszomorúbb a sírját látnia az alfának. 
Lerakja a kőtábla elé a csokor virágot, amit hozott neki. Direkt felöltözött elegánsan erre a napra, hiszen ez az első alkalom, hogy kilátogat hozzá. A temetésre se ment el, azóta a nap óta nem jött ki. Hiába egy éve, még mindig nem bírta feldolgozni. Azt hitte Costa Rica jó hely lesz, de helyette csak erősítette a hiányát. Mai napig a kezei között érzi, ahogy a teste elernyed és meghal. Bármikor szívott, vagy tudatmódosító szereket használt külföldön, maga elé képzelte, hogy még mindig ott van. Rosszabb esetben csak az elvérző testét látta. Néha még az álmaiban is megjelenik. Soha nem tudja elfelejteni őt.
- Felix... - térdel le a sírja elé és elejt egy könnycseppet. - Meg tudsz bocsátani nekem? 
Síri csend továbbra is. Nem tudja a fiú, hogy mégis mit vár. A szelleme beszéljen hozzá, vagy mi? Csak a hűvös szelet lehet hallani a temetőben és pár átszelő madarat. 
- Ne haragudj, féltem. Bevallom, hogy gyáva vagyok, hogy eddig nem látogattalak meg. De nem tudtam volna mit mondani. Most se tudom, hogy mit tudnék mondani. - rázza a fejét és felpillant az égre, hogy visszatartsa a könnyeit. 
- Nem csak Minhot, de engem is megmentettél. - pillant vissza a sírkőre. - Engem, érted? Miért? Az én halálom megérte volna, de neked céljaid voltak... Nekem nincsenek céljaim. 
Erős bűntudata van mai napig. Még mindig úgy gondolja, hogy neki kellett volna meghalnia, nem a fiúnak. Hyunjin már régóta nem látja az élet értelmét. Csak a sötétséget látja, de a fényt, vagy a kiutat sehol sem.
- Mégis hogyan szedjem össze magamat? Istenem bárcsak itt lennél... - enged meg magának még több könnyet, ahogy kétségbe esik. Ha Felix itt lenne, most fejbe verné és elbeszélgetne vele. De nincs itt és nem tudja visszarántani a gödörből. Így egyre jobban ásik le a mélybe és már azt se tudja, hogy hogyan jutott le, nem, hogy fel.
- De képzeld, Minho és Jisung össze fognak házasodni. Igaz nem most, mert Jisung azt mondta csak a diplomája után. - meséli el neki a történteket úgy, mintha még mindig itt lenne. - Gondolom te is el tudod képzelni, hogy Jisung ezt hogyan jelentette ki Minhonak. Én is. - neveti el magát a fiú szomorúan.
- Istenem teljesen begolyóztam, hogy egy kőnek beszélek. - rázza a fejét, ahogy a sírjával szemez továbbra is. - Ideje mennem. 
- Megígérem, hogy most már sűrűbben fogok hozzád ellátogatni. Szia Lix... 
Az ígérete után feláll a földről. Megtörli a szemeit, majd visszasétál a kocsihoz, ahol ott várja őt Jeongin. Az omegával pár napja kezdett el dolgozni, de eddig még nem vezette be a harcművészet alapjaiba és hogy pontosan milyen feladat is vár rá. Nem szeretné be dobni a mély vízbe, meg őszintén, kedve sincs hozzá. De arra jó volt most, hogy kivitesse magát vele a temetőbe.
- Mehetünk? - kérdezi a fiú.
- Igen, mehetünk. - bólint Hyunjin, majd beszáll a kocsiba.
- Gondolom fontos személy lehetett neked. - száll be a volán mögé Jeongin és beindítja a járművet, hogy végre elindulhassanak.
- Nem tudsz te semmit... - forgatja a szemeit és elnéz róla.
- Akkor gondolom igen, ha így reagálsz rá.
- Befognád?! - rivál rá Hyunjin és kiereszti a feromonjait, mire az omega elnémul. Még levegőt se vesz, úgy megijedt tőle.
Egy éve már. Rengeteg minden történhet egy év alatt. Rengeteg minden történt is. Azt mondják az idő gyógyít. De ez nem Hyunjinra vall. Szerinte ez hazugság és egy hazug az, aki ezt kitalálta. 
Ekkor Hyunjin telefonja csipogni kezd, mire ő kihalássza a zsebéből, hogy megnézze ki az. Egy új üzenete van, amit egyből meg is pillant.
12:34
Ismeretlen szám
Megvagy
[csatolt képet küldött]
12:35
Az alfa megnyitja a képet, amitől megfagy a vér az ereiben. A kép most készült, mielőtt elhagyták volna a temetőt. Rajta van ő és Jeongin, mikor vissza sétált hozzá, hogy induljanak. 
Hyunjin tiltja a számot és kikapcsolja a telefonját. Remegő kezekkel rakja a combjára a készüléket és félve néz Jeonginra. A fiú magában dudorászik, miközben az utat figyeli, ahogy vezet. Most nagy levegőt kell vennie az alfának, hogy össze szedje az erejét.
Azt hitte lezárt mindent, amikor elhagyta Costa Ricát. De, ami úgy érződik, mint a vég, az annak a kezdete is. És most már bele keverte az omegát is.
——
VÉGE
——
Wooo el sem hiszem, hogy ennek is vége lett...💔
El sem tudom mondani, hogy mennyire köszönöm mindannyiótoknak a támogatást, amit végig kaptam tőletek!! Millió puszi nektek💘💘💘
Őszintén nagyon a szívemhez nőtt ez a kis történet, így nehéz elengedni...
De jön az új sztori!
Egy omegaverse témájút terveztem, megint, nektek🥰 
A címe Beautiful Liar
A páros pedig nem más lesz, mint Hyunlix💘
Nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek, mert én eddig imádom😭
Viszont felmerült a kérdés, hogy ennek a történetnek (Orchide), szeretnétek-e második évadot? Persze ez a második évad Hyunjinről és Jeonginról szólna. Ha igen, írjátok meg, mert minél hamarabb elkezdek rajta dolgozni!!🥰🥰
Mégegyszer nagyon köszönöm, hogy velem voltatok és remélem a továbbiakban is velem lesztek💘💘💘💘 
Szép napot mindenkinek!💘