26. Fejezet - Az igazság

                                    

                                          
Ez után együtt indultunk be a házukba, abban bízva, hogy nem futunk össze az ős ellenségemmel.
Az estém egészen jól telt, hisz küldetésemet sikerült teljesítenem. Ez annyiból állt, hogy ne fussak össze azzal a bizonyos személlyel, aki gyűlöl engem, -ami egyébként nem egyoldalú érzelem- és ebben a házban lakik. Tulajdonképpen nehéz volt nem véghez vinni tervem, mert nem volt a házban egész este, ami nagyban megkönnyítette a dolgom. A Cameron család nagyon tehetős, ezért nem kellett kimennem a  házból, ha kellett valami. Kaja volt a konyhában, nem úgy mint a pár órája még otthonomnak nevezett létesítményben. 
Egy valami viszont folyamatosan piszkálta az agyamat, ami miatt keveset is aludtam az éjjel. Mivel érdemeltem ki ezt? Mivel érdemeltem ki, hogy az összetört szívem darabkái szép lassan belülről szabdalják szét testem? Mivel érdemeltem ki, hogy bántó szavaik testemet olyan mélyre csapják, hogy elérje a Föld magját? 
Mindegy, hol élünk, az ember mindig egyedül van a bajaival. Ez most rám nem igaz. Elmondtam újdonsült lelki támaszomnak az ide vezető utam történetét, ő pedig ott segített ahol tudott. Este jó sok fagyi mellett néztünk filmeket, és csajos dolgokat csináltunk, ami kicsit elterelte a figyelmemet az elmúlt eseményekről.
Mint kiderült, Sarah egészen jól tud embereknek érzelmileg segíteni, hiszen rávilágított egy nagyon fontos dologra, amiért nagyon hálás vagyok most neki. 
Minden fájdalmas érzés valami fontosat mond neked. Azt üzeni, hogy törődsz valamivel, hogy van szíved. Hogy van valami, ami tényleg számít. 
Ez lett az új mottóm, ugyanis az előző, -"Célozd meg a holdat, ha elvéted, akkor is csillagokon landolsz."- most nem igazán a kedvencem. Úgy érzem hiába céloztam meg a holdat, a csillagok eltűntek, én pedig csak egy feketelyuk felé zuhanok. Menekülést a végzetem elől nem láttam, amíg Sarah fel nem nyitotta a szemem. Igyekszem nem a múlton rágódni, és csak magamra koncentrálni egy ideig, mert úgy érzem, -Pope állítása ellenére- hogy túl sokat foglalkoztam másokkal az elmúlt időben. De azért egy valamit meg fogok tudni. Az igazságot. 
* JJ szemszöge *
Mads kb. 5 perce ment el valami flúgoshoz egy álláshirdetésre. Egy ideje már mondogatta nekem, hogy haszontalannak érzi magát, hogy nem tud anyagilag is beszállni ebbe az egész "éljünk a szüleink támogatása nélkül" projektbe. 
Én támogatom a munkaszerzés ötletét a részéről, hisz úgy is sokat bulizunk és köztudott, hogy az nem olcsó. Valamint kell pénz ünnepelni is, ugyanis ma vagyunk Maddievel 1 hónaposak. Ez a 30 nap többet jelentett nekem bárminél, ami az elmúlt 17 évben történt. Igazából csak ketten ünneplünk, mert a többiek még úgy sem tudják, és még nem most akarjuk elmondani nekik. Pedig már lehet sejtenek valamit. Maddie zerint még húzzuk kivsit az agyulat, amiben teljesen benne vagyok én is. Nem is értem, miért utáltuk egymást annyira régen, most pedig bármit megtennék érte. 
15 perces gondolkodásomból a telefonom zúgása zökkentett ki. Egy ismeretlen szám hívott, és ez nem ment észrevétel nélkül a többiek felől sem. Együtt kint ültünk a teraszon, ők beszélgettek, én pedig ugye gondolkodtam. Mindannyian felém kapták a fejüket, és kérdően nézték a telefonomat, ami az asztal közepén rezgett. 
Egy kis hezitálás után arra a döntésre jutottam, hogy felveszem és kihangosítom, hogy mindenki hallja. Egy pár másodperc után meg is szólalt egy barátságtalan, kicsit mély hang. 
- JJ Maybank-et keresem. - szólt a férfi hang. Köszönni ki fog? Bunkó. 
- Igen én vagyok. - mondtam, a köszönés részét én is kihagyva. 
- Madeline Jade Routledge-ről van szó, és sejtésem szerint nem fog örülni a mondanivalómnak, Mr. Maybank. - rémisztett meg a továbbra is ismeretlen férfi. 
- Baja esett? Honnan hív? Mondja már mi történt, és ne húzza itt az időmet! - kérdezgettem idegesen. Nem érek én rá ilyenekre ha esetleg rosszul van. 
- Baja nem esett, - nyugtatott meg egy pillanatra - még. De ha nem teszi azt a barátaival amit követelek, akkor nem látják többé élve az biztos. - fenyegetett a hang tulajdonosa. 
- MI A FASZT KÉPZEL MAGÁRÓL? MIT JELENTSEN EZ? - kérdeztem felháborodva. Olyan gyorsan öntött el a harag, mint még soha. A többiek próbáltak kicsit visszafogni, ami valamit segített. Aztán meghallottam a kívánságát. 
- Nyugodjon le kérem! Csupán annyit kell tenniük, ha biztonságban akarják tudni, hogy szépen tartsák maguktól távol. Önökre bízom ezt hogyan oldják meg, az a lényeg, hogy gondoskodjanak róla, hogy egyedül maradjon. Ha ezt megteszik, akkor egy haja szála se fog görbülni, ezt garantálom. - utasította a csapatunkat az ismeretlen fickó, akiről szó szerint nem tudunk semmit. - Ha viszont ezt nem hajlandóak megtenni, akkor bajok lesznek. Befolyásos ember vagyok, vannak erre embereim. És ne merjenek bennem kételkedni, megteszek én bármit a célom elérésében. - fejezte be. 
- És mi a célja, seggarc? - kérdeztem idegesen. A többieken is látszott hogy majd szét veti őket az ideg, de valószínűleg nem mernek megszólalni. Ahogy feltettem ezt a kérdést, nevetést lehetett hallani a vonal másik oldaláról. Ezen mi olyan kurva vicces? 
- Ez majd egy későbbi téma lesz, Mr. Maybank. Egyenlőre csak teljesítsék amit mondtam, és minden rendben lesz. - szólalt végre meg, majd ahogy a végére ért, megszakította a hívást. Hogy fagyna le a körme. Egyszer akartam hogy a dráma békén hagyjon minket, de persze az rezsi és havi lakbér fizetés nélkül létezik az életünkben. 
10 perc csendkirály után megbeszéltük a történteket. Senki sem akarta, hogy Maddinek baja essen, így nem maradt más választásunk. Meg kell tennünk, még ma. Azt is kiterveltük, hogy milyen indokkal fog ez megtörténni. Össze kell törnünk őt lelkileg darabokra, hogy biztosan ne is akarjon visszajönni. Ki tudja mire képes ez a beteg fasz. Egyben biztos vagyok. Ha megtalálom akkor én ölöm meg. Fenyegetőzik itt a szerelemem életével, és még azt hiszi ezt megúszhatja. Hát nem. 
De Mads erős lelkileg, ez minimálisan megnyugtat. A tudat, hogy túl fogja élni ezt az egészet, és hogy nem fogja bántani valami maffia banda, nekem is segít majd aludni este. De az is a fejemben fog motoszkálni, hogy miatunk fog a szíve összetörni, és ráadásul az első hónapfordulónkon. De sajnos egy napot sem vesztegethetünk, így amint visszajön, el is kell majd mennie. Hát mit ne mondjak, ez is egy jó hosszú, kanyarokban és emelkedő - leejtő párosban gazdag érzelmi hullámvasút lesz. És én nem állok rá készen. 
Halikaa, ez megint kicsit rövidebb lett de remélem nem baj :3
1023 szó <33