6ᵗʰ

                                    

                                          
Minho reggel kilenc órakor autóba pattant, s meg sem állt szerelme házáig. Hiányzott neki a finom illatú aranybarna hajú fiú, aki minden problémáját elfeledteti vele, és mindig szeretgeti őt.
Leparkolt a lakás előtt, hisz Jisung háza hatalmas – csak úgy mint a Minhoé –, majd az épületbe beérve alig látható meghajlással köszöntötte a házban dolgozókat. Lassan inkább egy társasháznak lehetne nevezni ezt a villát, ugyanis 20 embernek ez az állandó otthona, annak ellenére, hogy ez egy modern villa lenne. Dehát, ha Jisungnak ilyen sok cselédre van szüksége, és meg is engedheti magának, akkor miért ne?
Még nem költöztek össze, és Minho bánatára még az ötlet sem került témába. Pedig már nagyon szeretne Jisunggal élni kettesben, bocsánat hetesben, hisz ott van Lucy a nyuszi illetve Sissy, Soonie, Doongi és Dori a cicák is.
Az emeletre érve Sissy, a cica a lábához dörgölözött, Lucy pedig kiugrált a nyitott hálószoba ajtaján, és a lábfejére ugorva üdvözölte másodlagos gazdáját, akit azóta szeret, mióta olyan hangokat váltott ki elsődleges gazdájából ami az ő halk nyöszörgéseire is hasonlít.
– Alszik még? – hajolt le a két kislállathoz, a féléves nyuszihoz és a másféléves cicához.
Az állatkák nem válaszoltak, csak próbálták elérni, hogy a magas termetű gazdájuk karjaiba kerülhessenek.
– Ébren vagyok! – jött egy álmos válasz a hálószobából.
Minho e hangot meghallva széles mosollyal az arcán egyenesedett fel, majd a cicát és nyuszit átlépve lépdelt a nyitott ajtajú szobához. Sissy és Lucy nagyon féltékenyek voltak, de követték Minhot.
A szobába beérve szembe találta magát a hatalmas, magas és rendkívül puha ággyal. Két szélén szabályosan ott állt a két kis éjjeliszekrény a lámpákkal. Bal felől egy íróasztal egy komplett gamer felszereléssel. Jobb felől egy üvegfal, ahol egy erkélyajtó is nyílik. Hát ezért olyan fényes ez a szoba. Az üvegfal miatt.
Jisung az ágyban feküdt nyakik betakarózva puha fehér szörmés takarójával, ami kétszer akkora volt, mint az ágy. Aranybarna haja kilátszott a takaró alól, ezzel megtörve a szoba fehérségét, hiszen minden fehér volt, mint a gazdag ficsuroknak. Nem mintha Jisung nem lett volna az.
– Jó reggel álommanó! – ült le az ágy szélére, s kisöpörte Jisung szeméből a haját.
–Szia. – takarta ki magát derékig az álmos.
– Nagyon fáradt vagy? – igazgatta tovább párja haját Minho.
– Annyira nem. A héten már nem kell olyan sokat dolgozni. Múlt héten a nagyját megcsináltuk. – ült fel egyik kezével megtámasztva magát. – És te? Régen láttalak így teljes alakban. – kuncogott a kicsi.
– Megvagyok, csak hiányzol. – mosolyodott el szomorúan Minho, miközben kezét végre kiszedte Jisung hajából.
– Aww...olyan kis aranyos vagy! – simította meg Minho arcát Jisung.
– A magány nem aranyos. – húzta el a száját Min.
– Ígérem neked, miután kikerült az album, egy kerek hétig nem megyek be a céghez, csakis veled leszek. – fogta kezecskéibe párja arcát a kisebb.
– Bizti?
– Bizti. – bólinott Jisung, majd két rövid csókot nyomott párja kívánatos ajkaira.
– Csinálok neked reggelit. – készült felállni az ágyból Minho, de Jisung elkapta a karját és visszahúzta.
– Inkább most adj nekem reggelit. – biggyesztette le „ártatlan” ajkait.
– Tudod baby, nem egy ha elkészítem és ha egyből adom. – harapta be az alsó ajkát Minho.
– És ha nagyon szépen kérem akkor megkapom most, mielőtt elkészítenéd? – nyalta meg ajkait Jisung.
– Nagyon szépen kell kérned, ahhoz baby. – döntötte hátra az ágyban párját, s csípőjére ült.
– Tudom, mire vágysz! Túl jól ismerlek! – nyögött aprót Jisung Minho súlya miatt.
– Mire vágyom? – hajolt az arcába, mielőtt kezeit összefogva nem szorította a feje fölé.
– Arra hogy most azonnal, jó mélyen bennem legyél, keményen mozogj bennem, és érezd ahogy kitöltessz belülről! Tudom, hogy meg akarsz baszni, ne kéresd magad! – lökte fel mellkasát 
– Túl csini vagy így álomsan baby. – mosolyodott el Minho, majd párja ajkaira hajolt, és el kezdte megfosztani őt a pizsamájától.