33.

                                    

                                          
Lili:
Reggel, mikor fel ébredtem, a tegnap este engem át ölelő James hűlt helye volt csak mellettem. Körbe néztem, de nagy sajnálatomra, még 5 perc múlva sem lépett ki egy szál törölközőben. Így hát, fel öltözve, ami nálam pizsama és köntösből állt, le battyogtam a lépcsőn. Lent James, egy bögre kávéval várt, körülötte a fiúkkal. James először majdnem meg ölt a szemével, látva hogy bekötözött vállal, és egy köntösben jöttem le vagy 20 darab testőr elé. 
-Jó reggelt fiúk!- köszöntem nekik, mire mindenki köszönt és szét széledtek, Igor, Luca és James kivételével. 
-Jó reggelt! -köszönt kómásan Igor, gondolom ő sem rég kelt ki az ágyból. 
-Neked is jó reggelt!- mondta egy mosoly kíséretében Luca, majd egy tál müzlivel le huppant a kanapéra filmet nézni. Igor csatlakozott hozzá, még James biccentett a fejével, hogy kövessem a konyhába. 
-Mondani szeretnél valamit?- kérdeztem neki dőlve a konyha pultnak de még rám nézni sem méltatott. 
-Igen. Beszélni akarok veled de nem most.- fordult meg, kezében szintén egy tál müzlivel és úgy ment el mellettem mintha ott sem lettem volna. Sokszor nem értem meg a viselkedését, rosszabb mint egy terhes hormonokkal küzdő nő. Most sem tettem semmit, és úgy viselkedik velem mintha megöltem volna valakit. 
-Fiúk! Mi bajotok van nektek?- kérdeztem a kanapé mögé állva, miközben ők megszállottan nézték a tv képernyőjét. 
-Semmi..- csámcsogott Igor, de szemét még véletlen sem emelte el a tv képernyőjéről. Hát ha, így nem, akkor majd máshogy rá bírom őket hogy hozzám szóljanak. 
-Csinálok reggelit!- mondtam majd meg fordulva a konyhába vettem az irányt, mire Luca és Igor ott is termettek mellettem, és csillogó szemekkel vizslattak, hogy még is mit szeretnék én csinálni reggelinek. James, leszarva az egészet, a müzlijével ki sem mozdult a tv elől. 
-Mit főzöl?- kérdezett Igor, majd Lucával az oldalán le ültek nézni, ahogyan el készítem a reggelimet. 
-Meséljetek valamit.-kezdtem bele, mire rám emelték tekintetüket. 
-Még is mit? -nézett rám bambán Luca. 
-Nemtudom, valamit. Milyen bevetésen voltatok... miért viselkedik megint így velem James, mi történt amíg "kómába" voltam...-soroltam fel nekik, idéző jelet rajzolva a levegőbe, mire össze néztek. 
-Lili?-Kérdezett rémülten Igor. 
-Igen?- kérdeztem vissza. 
-Te mióta rajzolgatsz piros keresztet a homlokodra?- nézett rám ilyedten Luca. 
-Mi??- ilyedtem meg. Mi a francról beszélnek ezek?
-James!!!- ordított Igor Jamesnek aki azon nyomban a konyhában termett. 
-Ige....-kérdezett volna de rám emelte tekintetét és mintha szellemet látott volna, el fehéredett mint a frissen meszelt fal. 
-Lili, meg ne mozdulj! Világos?- kérdezett Luca. 
-Fiúk, mi folyik itt kérlek ne szórakozzatok!- könyörögtem nekik James szemébe nézve, de csak magyarázott. 
-Lili....egy....egy-nem tudta ki mondani. Mostmár én is rohadtul ideges lettem. 
-Mi a kurva élet van a fejemen??- kiáltottam el magamat. 
-Egy kibaszott célkereszt!!- ordított vissza James. Hirtelen azt sem tudtam fel fogni, hogy még is mit üvöltött nekem csak néztem rá mint az áldozat a vadászra. 
-Lili. Meg kell, hogy nyugodj. -nyugtatott Igor de jelen pillanatban ez csak olaj volt a tűzre. Mégis ki nyugodna meg akkor ha egy kurva célkeresztet tartanak a fejéhez?
-Még is, hogy a picsába nyugodjak meg mikor rgy kibaszott célkereszt van a homlokomon??- kezdtem el fel emelni a hangomat. Majd kètségbe esésem jeléül el kezdett folyni a könnyem patakokban az arcomon. Nem érdekelt, hogy a többiek látnak gyengének, hogy mit gondol rólam James. Csak azt akartam hogy nyugodtan meg tudjak reggelizni. Miért olyan nagy kérés ez?
-Figyelj. 3ra amilyen gyorsan csak tudsz le hasalsz a földre, rendben?- kezdte a szemembe nézve James amitől érdekes módon megnyugodtam. 
-Rendben!- pislogtam párat, hogy a könnyem ne cseppenjen ki ismét. 
-1....-kezdte Igor
-2....-folytatta Luca
-3!!!!- ordított James. Majd mind a hárman le hasaltunk a földre, mire nem történt semmi sem. 
Szórakoznak velünk bassza meg!!?
(Sziasztok! Ismét el hoztam a következő részt. Amilyen gyorsan csak tudom, olyan gyorsan hozom a következőt! Köszönöm a türelmeteket!)