25.)

                                    

                                          
- Mármint tudod, a kamubarátnőm.- javította ki magát. Igen, most akarom telebőgni a párnámat. 
- Igen, vágom Calum.- morogtam, majd mindent erőmet összeszedve öltöztem fel. 
Miért érzek ilyen nagy haragot iránta? Hisz már az elején letisztáztuk.
Barátok vagyunk, akik segítenek egymáson. Testileg, lelkileg semmi lelkizés mert az már Calum kibaszott Hood életébe nem fér bele. A francba is le kell nyugodnom.
- Na elmegyek edzésre, majd este hívlak.- felvette a ruháit, majd villám gyorsasággal hagyta el a szobámat.
Oké, így még esküszöm nem lépett le. Mindig nekem kell kirúgnom a házból, és az állandó homlokpuszijait se tudom kiverni a fejemből. Valami nem stimmel Calummal, és tudom hogy hazudik nekem. De mégis miben? 
Hirtelen ötlettől vezérelve öltözök át a melegítőmbe, és a fiú után rohanok. Gina természetesen utánam jött.
- Te meg mit leskelődsz?- szólalt meg a hátam mögött, én pedig majdnem felordítottam a bokor mögül. 
- Csak nézelődök.- hazudok neki és az eget kezdem el pásztázni. Felröhög.- Csak... valamiben hazudik nekem és tudnom kell miben.- mondom. 
- Figyelj tudom, hogy mi van most veletek az egész iskola rólatok beszél. De szerintem meg kellene bíznod benne. Adott okot egyáltalán, hogy kémkedhess utána?
- Gina, nem várom el, hogy megértsd. Tudod nagyon jól mit érzek iránta, és ma Scottal láttam nevetgélni meg az irtózatosan cink barátnőjével.- ahogy befejeztem a mondatom Calumot láttuk meg kiállni a garázsból a motorjával. Jézusom, ezer éve nem láttam már motorozni. 
- Akkor menjünk a rakpartra. Haver, mindent elmesélek ne izgulj már.- nevetett fel.- Most indulok, na heló.- legszívesebben kiugranék a bokorból és letámadnám de akkor soha nem tudnám meg miért hazudik nekem. Ginara pillantok, aki kétségek közt bámul engem. 
- Hozom a biciklim.- mondta, majd Calumot megvárva indultunk el. 
Igen, valószínű hogy Gina a rakpart végénél úgy eltaknyált, hogy fel kellett kaparnom a betonról. Egy ideig vártunk, aztán fél óra után kezdtem megunni az egészet és haza akartam menni. Biztos elment edzésre és csak utána fognak mégis találkozni. Aztán mikor megláttam Scott autóját tudtam, hogy Ő is lassan megérkezik. És pár perccel később meg is érkezett, ne voltunk annyira messze tőlük ezért Calum hamar ki is szúrt minket. 
- Ti meg mit kerestek itt?- ráncolta a homlokát. Gina hozzá se szólt, mintha vérig lenne sértve. 
- Bicikliztünk egyet.- feleltem hidegen. 
- Te meg a biciklizés?- nevetett fel.- Jess, nyolc éves korodig mankóval közlekedtél.- ekkor jelent meg Scott is mögötte. 
- Hey Jess, látom nagyon kivirultál.- vágott gúnyos mosolyt. Calum arcizma megfeszült. 
- Ahogy látom te is.- mondtam neki flegmán.- Nem úgy volt, hogy utáljátok egymást?- újra Calumra emeltem a tekintetem. 
- Most beszéljük meg a dolgokat.- felelte Calum alig hallhatóan.- De megyünk, majd... találkozunk.- fogta meg Scott karját és húzta el előlünk. 
- Ahogy mondja a barátom.- vigyorgott tovább Scott.- Vigyázz magadra királylány!- királylány... egyedül Calum hívott így. 
Egy szót sem szólva indulok el, Gina pedig a nevemet kiabálva fut utánam a biciklijével. Elmondta nekik, mindent elmondott. Ha ők tudják, akkor az egész iskola tudja, hogy Calum hülye ötlete volt az egész, én meg mint valami hülye kislány bele is mentem. Fogalmuk sincs az embereknek, hogy milyen igazából. Senkinek nem mutatja azt az oldalát, amit nekem ad. Biztos eldicsekedett azzal, hogy sikerült megdugnia a szűz legjobb barátját. Vagy lehet még annak se gondol. De akkor miért viselkedik így velem? Miért hiteti el, hogy van köztünk több is? Az egész az Ő hibájából van, teljesen megbíztam benne és vakon hittem abban, hogy ezt az egészet senki nem fogja megtudni. 
Ledobom az udvaron a biciklim és bőgve rohanok fel a szobámba. Gina követ engem.
- Neked mégis mi bajod van? Úgy loholtam utánad, mint egy kibaszott dementor.- aztán rám nézett.- Jess, jól vagy? Nekem az egész semmiségnek tűnt.- ült le az ágyam szélére.- Történt valami olyan, amiről tudnom kellene?- csak a fejemet ráztam és tovább sírtam. 
- Mi... lefeküdtünk. Gondolom elmondta Scottnak az egészet és most ezért röhög rajtam annyira. Én tényleg nem hirtelenségből tettem ezt, kibaszottul szeretem őt Gina.- magamhoz öleltem a párnámat és a húgomra meredtem.- Végig azon aggódtam eljátssza azt, hogy érez valamit irántam, nehogy besüljön az anyjáéknál. De tudom, hogy lehetetlen az egész. Sosem lehetne köztünk semmi sem, mert a saját egója fontosabb neki.
- Jess, ne hülyéskedj már! Az egész iskola előtt úgy bánik veled, mintha a barátnője lennél. Lehet csak nem meri magának bevallani, miért nem beszélsz vele erről? Tudod milyen makacs, akárcsak te... és nem hiszem, hogy ezt megtenné veled. Belátta a hibáit, jóvá akarja tenni őket. Nem akarna még egyszer elveszíteni téged. Szerintem fel kellene hívnod.- na, Gina és a remek ötletei. 
- Kicsit hagyj magamra, oké? Ahogy ismerem mindjárt az ajtómon fog beugrani és nem akarom, hogy így lásson.- letöröltem a könnyeimet, és a fürdőszoba felé indultam felrakni egy kis alapozót. 
Amint kiment a szobámból visszadőltem az ágyamba és a tévében kezdtem el valami hülye adást keresni, amire jót tudok aludni. Született feleségek, tökéletes! Mint egy kis eszkimó tekertem körbe magamat a takaróval, és próbáltam a bánatomat alvással enyhíteni. 
- Jess, ébredj.- arra ébredtem, hogy az arcomat teríti be a puha csókjaival. Bárcsak ne mentem volna ma utána. 
- Hagyj már aludni.- morogtam a párnámba. 
- Tudom, hogy haragszol rám. Nem vagyok hülye, ismerlek már.- remélem azért Gina nem pletykálkodott semmit sem.- Azért találkoztam Scottal, hogy kibéküljünk. Ő összejött Natasával, és nem zavarja a dolog ami kettőnk között van.- folytatta.
- Pontosan mi is van kettőnk között?- emeltem fel a fejemet és a tekintetemet rászegeztem.- Mert fogalmam sincs milyen jeleket adsz nekem, egyszerűen nehéz rajtad kiigazodni Cal.- vallottam be neki ami nyomta a lelkem. 
- Figyelj Jess... a legjobb barátom vagy.- na ez már nagyon jól kezdődik.- És nem akarlak elveszíteni. Én nagyon szeretném, ha több lenne köztünk. Mármint így kimondva is, nem csak eljátszva az egészet.- alig akartam hinni a fülemnek. 
Calum Hood miattam határozta el azt, hogy kilép a csábítás világából és megállapodik egy lány mellett? Aki pont én vagyok? Csípjetek meg! 
- Te nem akarod vagy mi?- kicsit arrébb húzódott tőlem, annyira sokkot kaptam a szavaitól, hogy teljesen le is fagytam. 
- Ugye nem akarsz megviccelni? Mert utálom a szar poénjaid.- néztem rá gyanakodóan.
-Szerinted viccelnék veled? Tudom mennyire megvernél, és nem akarom hogy a tojásaimból rántottát csinálj.- kezdett el viccelődni. Annyira béna, hogy még én is felnevettem. 
- Rendben... Megengedem, hogy a pasim legyél.- sóhajtottam fel nagylelkűen, mintha csak feláldoznám magamat. Közben pedig majd szétcsattanok a boldogságtól. 
- Oh, remélem elég megfelelő vagyok a számodra.- felnevetett, majd szorosan magához ölelt. 
Még mindig nem fogtam fel, hogy mi történt. Valószínűleg holnap se fogom tudni. 
Csak boldog akarok lenni vele.