-Carlos és az én szüleim, közeli barátok voltak. Épp anya mondta Paulának, Carlos anyukájának hogy jöjjenek át, mert Alexander nem volt otthon. -tartott szünetet majd rám néztek, megbizonyosodva hogy akarom e hallani a többit. Bólintottam, majd Carlos folytatta. 
-Át is mentünk, viszont mikor át mentünk anyával, Kevin anyukája a konyha járólapján feküdt, el vágott torokkal, és egy levéllel ami a kezében volt mikor megláttuk. Kevin nem is tudott róla, így anya szaladt ki hozzá, hogy véletlenül se lássa meg a holttestet. Én, Kevin anyukájának meg néztem a pulzusát, ami persze akkor már nem volt. El vettem tőle a levelet, és miután anya be ültette Kevint az autóba, bejött. Szólt a rendőrségnek, nem avatkoztak bele. Annyit mondtak hogy nem az ő ügyük. Anya haza vitte Kevint, elaltatta, majd vissza jött a házba, a levelet félre raktuk, és gondolkodtunk hogy ki tehette, amikor is be toppant Kevin apukája. Neki esett anyának, hogy mit művelt Kevin anyukájával, Patríciával. És engem is meg akart verni, de anya megvédett. Meg mondtuk hogy nem mi voltunk, de nem hitt nekünk. Teljesen ki volt készülve. Ordibált, csapkodott, és miután mindent össze tört a házban, a nappali közepén térdre esett, és csak sírt. Csak sírt míg el nem nyomta az álom. Aznap este, ott hagytuk a házban, betakartuk, és eljöttünk. Másnap reggel mikor anya ment, megnézni hogy mi van vele, hűlt helye volt. Eltűnt. És azóta sem láttuk. Kevin hozzánk költözött, és ott élt velünk. Nem mondtuk el neki, egészen 13 éves koráig. -fejezte be Carlos, mire patakokban folytak a könnyeim. Rá néztem Kevinre, akinek a szemében nem láttam semmi mást csak magányt. Fel álltam és oda lépve hozzá, át öleltem. Vissza ölelt, de úgy hogy majdnem meg fojtott. Közben Carlos magunkra hagyott, vissza ment megkeresni Jamest, de addigra James halál nyugodtan vette lépteit felénk, Carlossal az oldalán. 
-Ki lelkiztétek magatokat?- kérdezte James, egy fél mosoly kíséretében, amit annyira szeretek. Olyan jól áll neki. 
-Igen. Miért?- kérdeztem rá, közben vissza ültem a fotelbe, miközben Kevin is vissza huppant, nézve továbbra is maga elé. 
-Szeretnék veled négyszemközt beszélni, ha lehet. -ütött meg nyugodtabb hangnemet. 
-Persze- néztem Kevinre, majd fogva magát fel állt, rám emelte barna szemeit, majd Carlossal elindultak befelé. Miután el tűnt a két fiú, két fekete ruhás, napszemüveges férfi lépett hozzánk. Egy, mögém, egy pedig James mögé. 
-Miért kellenek ide is őrök? Hisz veled vagyok.
-Azért drága, mert majdnem hogy egész Szicília, az én fejemet akarja. Nem mellesleg, fő az óvatosság. -nézett rám sejtelmesen. 
-Mi..ezt...ezt meg hogy érted?- miért vadászna pont ő rá, egész Szicília, hisz üzlet ember. Mondjuk a birtokból el nézem, nem csak egy sima üzlet ember. 
-Giuseppe Russo fia vagyok. -adott választ a kérdésemre, és úgy csinált mintha ezzel mindent elmagyarázott volna. 
-Igen, ezt már mondtad. De ahhoz, hogy Giuseppe fia vagy, miért akarná egész Szicília a te fejedet?
-Mert nem csak szimplán egy gazdagságba beleültetett, elkényeztetett fiú vagyok. Azért!- nézett rám, szemeiben sértettség csillant. Pedig semmi szándékom nem volt őt megbántani, azok ellenére, amit ő tett velem. 
-Nem is feltételeztem hogy az vagy. Csak az össze függést nem értem. -tértem a lényegre. 
-Lili, én...-hajtotta le fejét, és sütötte le szemét, mint egy kis gyerek aki most tört be egy ablakot és fél a következményektől. 
-Te?- próbáltam kihúzni belőle. 
-Én...embereket ölök. -nézett rám. Szemeiben őszinte sajnálat csillogott. Lefagytam. Lélegzetem mintha meg állt volna, fülem sípolni kezdett, látásom elhomályosodott. Ez az ember, emberek életét ontja ki! Gyilkos! A létező összes pihe vigyázzba vágta magát, kezemen, hátamon ahogy rám emelte tekintetét, várva válaszomat. 
-Te...ö....te...- dadogtam össze vissza, értelmes mondatot nem tudtam ki nyögni. Torkom, sivatagi szárazságot is megirigyelte volna. 
-Félsz tőlem?- kérdezett rá, mire csak rá néztem. Hogy félek e tőle? Magam sem tudom. Egy ember aki elrabolt. Egy piszok jól kinéző ember, aki elrabolt, fogva tart, és olyan hangulatingadozásai vannak, hogy a menstruáló nő is megirigyli. Hideg vérrel gyilkol, de ha szerettei között van, felszabadult. Minden áron meg védi azokat akiket szeret. Hogy félek e tőle? Egyelőre a válasz még számomra is rejtély. 
-Félsz tőlem?- tette fel ismét kérdését. 
-Én...én...nem tudom.-adtam értelmetlen választ a kérdésére. 
-Figyelj... én sajnálom hogy csak most mondtam el neked, és hogy az utóbbi napokban ennyire hűvös, tartózkodó, és fölényes voltam. Nem tudom mi van velem...-ismerte be, de a tekintetemet kerülte. 
-Miért?
-Mit miért?- ráncolta szépen ívelt szemöldökét. 
-Miért csinálod?- kérdeztem 
-Szerinted van választási lehetőségem? -emelte meg a hangját. 
-Szerinted én akartam? Apám a Russo maffia feje, csak én vagyok az egyetlen örökös. -dőlt hátra a fotelban, folytatva a mondandóját, de közbe vágtam. 
-Ez nem igaz...-mondtam halkan,remélve hogy nem hallotta meg, de tervem nem meghiúsulni látszott amikor előre dőlt a kanapéból és vissza kérdezett.
-Mit mondtál?
-Én...én....
-Azt kérdeztem, hogy mit mondtál!- és jön vissza az eredeti James.
-Hogy nem igaz hogy te vagy az egyetlen örökös!- emeltem meg fejem, és tekintetem az övébe fúrtam. 
-Ezt honnan veszed?- húzta föl szemöldökét. Ezt nem mondja komolyan! És még én vagyok a hülye...
-Onnan, hogy tegnap találkoztunk a testvéreddel a lovardában. Ő nem lehetne helyetted is örökös? Miért pont rád kelljen hogy háruljon ez az egész, amikor te nem is akarod!? -álltam a tekintetét. Vonzott magához, mint mágnes a vasat. 
-Ő azért sem lehetne örökös drága, mert apám kitagadta az örökségből, pontosan azért amiért a családból is ki akarta tagadni.- ez aztán a válasz. 
-Miért? -tettem fel sorjában a kérdéseket. 
-Nem volt elég ennyi a kérdezősködésből? -ugrott fel a kanapéról és irányozott befelé. Most mi rosszat kérdeztem? Elég lett volna annyi hogy nem rám tartozik. 
Miután bement, egészen délutánig kint voltam és csak gondolkodtam. Hogy min? A  közel sem tökéletes James Russon.



(Sziasztok! Nem tudom eddig, hogy tetszik ez a könyv, örülnék ha megosztanátok véleményeteket velem kommentben. Igazából úgy terveztem hogy meg írom az egész könyvet, és majd csak azután rakom ki, ha készen vagyok vele, de túl türelmetlen személyiség vagyok, úgyhogy ha a részek között egy két napot, esetleg hetet kéne várjatok, előre is elnézéseteket kérem!)