.9.

                                    

                                          
-mondtam neki halál nyugodtan, majd be viharozva az épületbe Pault kezdtem keresni, hogy tűnjünk el innen minél hamarabb. 
-Paul!- szóltam oda a srácnak, aki épp egy cigarettára gyújtott rá. James jött utánam, és fúrta át magát a tömegen, közben szólongatott de nem érdekelt.
-Elizabeth!-kiabálta, de mivel nem az a nevem, így nem nem érdekelt.
 -Elizabeth állj már meg!- rántott vissza a karomnál fogva, miközben fordultam, Paul rá lépett a ruhámra, és a szám össze fonódott az ő csodás ajkaival. Akkor ott, meg szűnt köröttünk a világ és csak mi ketten voltunk, James magához húzott, óvatosan a derekamnál fogva, és kezeit a tarkómra vezetve döntött hátra a szám végére, mire mindenki el kezdett tapsolni és ujjongani. Mikor James el engedett, és fel eszméltünk a kábulatból, már jöttek is James szülei gratulálni. Persze amíg Giuseppe gondolom szívből gratulált, James édesanyja akinek nevét még mindig nem tudom, csak mű mosolyt erőltetett magára. Aztán ki tört a káosz perceken belül. 
-James, kisfiam- szólította meg az édesanyja, az említettet. 
-Igen anyám? -kérdezett vissza. - Eurélio, és a neje Maria meg a lányuk, Isabell jönnek hozzánk egy hétvégére jövő hét hétvégén, és szeretném, szeretnénk ha arra a hétvégére át jönnétek Elizabeth-tel.- mosolygott bájosan a nő. Giuseppe pohara elpattant a kezében, hogy James édesanyja ezeket a szavakat kiejtette a száján, mire az egész terem némaságba borult. Paul karon ragadott, és el kezdett ráncigálni kifele, mire ki tépve a karomat bár erős, de nem elég szorításából oda léptem James mellé, és fel tettem az egyetlen kérdést ami miatt el borult Giuseppe agya.
 - Ki az az Isabell?- kérdeztem bár suttogva, de mégis olyan hangosan víz hangzott az egész teremben, hogy vágni lehetett volna. - Menj. A. Kocsihoz.- szótagolta kifújva a levegőt, mellettem James, és a nyakán az ér épp hogy nem elpattant a nyakán. Ekkor Paul megragadta újból a karomat, és el kezdett kifelé ráncigálni, mire még egy pohár törést és szilánkok pattanását lehetett hallani majd az emberek susmogását. 
- Mi a faszt nem értettél azon elsőre, hogy szállj be abba a kurva autóba?!!- ordított rám Paul mikor ki értünk a kastélyból, és az autó mellett voltunk.
 -Mondtam már hogy nem vagyok egy kurva kutya, vagy rongy, akit kedvetek szerint rángathattok! Te sem vagy különb, te is James egy kutyája vagy! Még sem rángatlak kedvem szerint ide oda!- ahogy ezt a mondatot ki mondtam, egy hatalmas kéz által kaptam egy akkora pofont, hogy el vágódtam, mint a műanyag baba. A szemem sarkából láttam hogy pont akkor lép ki James az ajtón, mikor meg kaptam a pofont. Annyira álmos voltam és fáradt, tudatlansággal körül véve, hogy inkább csak le csuktam a szemem, James nevem ordítása közepette. 
James: 
Tiszta ideg vagyok, nem elég hogy Lilien annyira makacs hogy az hihetetlen, még Eliot is rá száll és most meg faképnél hagy. Nem hagyhatom hogy egyedül be menjen oda főleg hogy dühösen.
 -Elizabeth! Elizabeth! állj már meg! Kiabáltam utána, de se kép se hang. Hihetetlen milyen makacs. Épp oda értem és karjánál fogva húztam vissza, amikor Paul rá lépett a ruhájára, és a szánk össze forrt. Édes ajkai csak úgy táncot jártak az enyéimmel, hogy mennyire hiányzott már  ez! Meg szűnt köröttünk minden,  csak ő meg én voltunk, óvatosan a derekára csúsztattam a kezemet, amin az a ruha észveszejtően dögös volt. A másik kezemmel meg a tarkójánál fogva tartottam meg, és a szám végére pont mint a  herceg és a hercegnő a filmekben, úgy történt minden. Aztán jött a sok gratuláció, meg a taps és az ujjongás. Azonban ezt a meseszép pillanatot az anyám zavarta meg, ráadásul futó tüzet indított.
 -James, kisfiam- szólított meg az említett. 
-Igen anyám?- kezdek rosszat sejteni..
 -Eurélió és a neje Maria és a lányuk- mondta majd bennem ott el kezdett fel menni a pumpa, mi a fasznak jönnek ide? Főleg az a kurva? Mármint Isabell mert gondolom ő is jön.
....- és Isabell jönnek hozzánk  egy hétvégére jövő hét hétvégén, és szeretném, szeretnénk ha arra a hétvégére át jönnétek Elizabeth-tel.- ahogy anya el ejtette ezt a mondatot, apám kezében össze roppant a pohár,tehát csak ő akarja, apám nem véletlenül roppantotta össze a poharat a hír hallatára,  nyilván csak anyám szereti a kurvákat. Ahogy apám kezében el pattant a pohár, az egész terem néma lett, Paul tudta hogy ilyenkor mi a szitu így el kezdte Lilit a kocsihoz vinni de nyilván most is kurva makacs volt. Ki rántotta Paul kezéből a karját és oda lépett mellém. 
-Ki az az Isabell? Hiába suttogott, a néma teremben, csak úgy hasított a gyönyörűen csilingelő hangja. Olyan ártatlannal és tudatlannak tűnt, hogy megsajnáltam de jelenleg anyám iránti düh felül kerekedett rajtam. 
-Menj. A. Kocsihoz. -szótagoltam ki fújva közben a bent tartott oxigén adagot, majd nyugtatásképp biccentettem Paulnak aki erősebbnél erősebben ragadta karon a lányt, akinek biztos meg marad a helye a karján. Ahogy be csukódott az ajtó, oda léptem anyámhoz és gyilkos pillantást lövellve felé adtam tudtára hogy ezek után eszébe se jusson hogy el jövünk, majd el köszönve apámtól aki még mindig őrjöngött, ki léptem a teremből ahol annyit láttam, hogy Paul egy rohadt nagy pofont le kevert Lilinek, mire ő össze esett és a szája fel repedt. El kezdtem felé futni de ő már csukta le a szemeit.
 - LILIEN!!!- rohantam oda hozzá. Paul csak nézett, ahogy le térdelek mellé, meg nézem a pulzusát és fel emelve be raktam az autóba.  Oda léptem Paulhoz, gallérjánál fogva földhöz basztam, adtam neki egy jobb horgost, majd a fülébe suttogva adtam tudtára hogy mihez tartsa magát. 
- Ha....ha még egyszer. Csak még egyszer,meg látom hogy egyetlen nőre, pláne Lilire kezet emelsz, akár a kezedet fel emeled, le vágom a végtagjaidat és megetetem veled. Értetted?- köptem felé a szavakat, mire nyelt egy hatalmasat és bólintott. Tudta, tudta hogyha üzletről van szó, vagy nő van a dologban,  kurvára nem szoktam szórakozni. Az is elég lett volna nekem ha látom hogy fel emeli a kezét, na de hogy meg is üti... ez volt az utolsó húzása, legszívesebben addig ütöttem volna míg lélegzik, de most haza kell vinnem Lilit és el látni, nem tudom miért csinálok úgy mintha meg lőtték volna, persze az is elő fordulhat, de olyan védelmező ösztön alakult ki bennem mióta itt van, hogy magam sem tudom hogy miatta mit miért csinálok, és ez megrémiszt. 
-Azonnal vigyél haza, és ne is lássalak amíg nem hívatlak. - mondtam, mire bólintott és már indult is. Egész úton Lili feje az ölemben pihent, zsebkendővel szorítottam a szája szegletén kibuggyanó vörös vércseppeket. Istenem hogy még most is milyen gyönyörű.... nem, nem James, nekem nem lehetne ilyet éreznem egy ilyen lány iránt. Ilyen, milyen? Okos, gyönyörű, magabiztos, makacs, hihetetlenül hogy pár nap alatt így ki ismertem. Nem akarom bántani... de muszáj lesz távol tartanom tőle magam, amíg el döntöm magamban ezt a zűrzavart. De egy biztos. Nem fogunk el menni és tálcán kívánni Lilit az oroszlánoknak.