2.)

                                    

                                          



Szóval az egész azzal kezdődött, hogy Hood letámadott engem az ebédlőben. Calum és én egészen általános iskolában legjobb barátok voltunk, hál Istennek ennek az időszaknak már vége. Miután beléptünk a középiskola világába a sors elválasztott minket, amit egyáltalán nem bánok. Szörnyen rossz legjobb barát volt, erre elég későn jöttem rá. Tudom, valószínűleg mindenki azt gondolta, hogy azért utáltam meg a srácot, mert nem viszonozta a gyermeki szerelmemet. De szó sincs erről bassza meg, a fiú egy igazi kis beképzelt seggfej volt egész életében.
Mindig csak a házim kellett neki, a játékaim a gépemről, a szerinte unalmasnak vélt könyveim és a papától ellopott cigaretta. Hát igen, vannak dolgok amikre nem vagyok büszke és ez az egyik. Ez a fiú csak belevitt a rosszba, és sokan kérdezték, hogy "akkor minek barátkoztál vele?". Azért, mert a szüleink nagyon nagy puszipajtások. Viszont én próbálok minden egyes kis nagy családi- baráti ebédet, vacsorát megúszni, hirtelen olyankor mindig valami nagyon fontos szakköröm lesz. Tehát amikor megtalálta magának az igazi fiúkból álló bandáját a gimiben fel is hagyott a barátkozással, egyik napról a másikra levegőnek nézett. Nem mintha zavart volna, hátam közepére nem kívánok még egy ilyen embert. Szörnyen kellemetlen.
- Akkor ma fél öt?- próbált még mindig győzködni.- Csak egy vacsi, hogy anyáék megnyugodjanak.
- Istenem miért nem mondod el, hogy ezer éve nem is beszélünk? Belekeversz a szaros dolgaidba...- morgom.
- Egyszerűen nem értik meg, hogy nekem nem kell barátnő. Emiatt van ez a kis feszültség. Van elég bajom, légy szíves ne akarj nekem rosszat!- tiszta lelki zsarolás, nincs az a pénz, hogy bele menjek.
- Egyáltalán miért pont én? És miért nem vallod be nekik akkor, hogy meleg vagy?- teszem fel egyértelműen a kérdést.
- Nem vagyok meleg, Jézusom!- akad ki.- Hetekkel ezelőtt hallottam lent a nappaliba, hogy anyáék erről beszélnek. Állandóan csesztetnek, hogy minden rendben van- e velem, baromira nincs kedvem ehhez, és le akarom zárni a kételyüket.
- Ezt sikerült kitervelned a tizenhét éves fejeddel? Gratulálni tudok csak...- nagyot sóhajtva fordulok balra, mire az utcánkba érünk, Calum a legvégén lakik.- Figyu, ez nekem több sebből vérzik. Sosem hinnék el, hogy közünk van egymáshoz mikor egész gyerekkorunkban sárral dobáltuk egymást. Vigyél haza valami steril csajt, akit szétfikázhatnak kedvükre, utána le is szállnának rólad.- vagy továbbra is Calum szerelmi élete lenne a téma a családi-baráti vacsoráknál.
- Miért vagy ilyen ellenszenves? Egy kis segítséget szeretnék kérni, erre te meg úgy viselkedsz mint valami kis úri nőszemély.- fintorodott rám, mire én elismerően bólintottam.
- Fején találtad a szöget. A válaszom nem, és hagyj ki a kamu életedből. Meg úgy az egészből.  Nekem nem kell a dráma, amit a saját szüleimtől hallgatok majd.- a bejárati ajtóhoz érve azonnal rácsaptam az ajtót, meg sem várva a reagálását.
- Hogy te mekkora egy seggfej vagy!- kiabált utánam, egy percet nem éri meg szentelni rá.
- Calum kiabál a bejárati ajtó előtt?- anya jött ki a konyhából, kezében egy kis edényt tartott. Gondolom az esti vacsit próbálja összetákolni.
- Nem csak az egyik osztálytársam.- hazudok neki.- Azt akarja, hogy írjam meg helyette a dolgozatot, de eszemben sincs.- mosolygok rá.
- Értem kicsim.- apró mosolyt ejt felém.- Csak érdekes, mert mintha Calum kopogtatna a konyhaablakon is...- azonnal a konyhába léptem, és mikor megpillantottam azt az idegesítő kis vigyorgó arcát fel bírtam volna robbanni.
- Ez meg mit keres itt?- akadtam ki.- Látni se akarom Anya, leszívja minden életerőmet!- lehet kicsit túltolom, de nem hiszem el, hogy Calum ilyen messzire menjen. Húzzon haza ott ólálkodjon.
- Beléd meg mi a fene ütött? Összevesztetek valamin?- az arcomat fürkészte, majd elindult a terasz fele, hogy beengedje a kert felől Calumot.- Szia Calum! Gyere nyugodtan be!
- Szia! Bocsi a zavarásért, csak Jesst keresem.- ha nem hervad le az a vigyor az arcáról esküszöm beverem a képét.- Hey Jess, tudnánk beszélni? Ne haragudj már...
- Mi történt Calum?- anya érthetetlenül minket vizslat. Igazából én sem értem mi történik.
- Csak összekaptunk egy kis apróságon... Az az igazság, hogy én elszeretném már régóta mondani nektek, de Jess halogatja állandóan valamiért.- ha ez az, amire gondolok, akkor Calum Hood estére már halott lesz.
- Köze van ennek ahhoz, hogy mostanában egyikőtök sem jelenik meg, esetleg szándékosan kibújik a mi kis összejöveteleinken?- sanda gyanú, de ennek nincs köze semmihez se.
- Anya, még mielőtt orbitális nagy hülyeség jutna az eszedbe, nem és nem! Soha nem állnék szóba ilyen alakkal!- kiabáltam.- Calum elegem van, nyugodt életem volt eddig is, hagyd abba amit csinálsz!
- És ez esti beszélgetéseid? Azt hiszed nem hallom, hogy Calummal mit beszélgetsz késő estig?- halvány mosolyra húzta a száját, az eszem megáll de komolyan. A saját anyám, generál hülyeségeket Calumnak köszönhetően, aki látszólag nagyon élvezi a helyzetet. Az, hogy én kivel is beszéltem igazán pedig nem releváns, de NEM CALUMMAL AZ ISTEN SZERELMÉRE.
- Hát beszarok komolyan mondom! Égő fáklya akarok lenni!
- Jess! Kicsim, tudom milyen a természeted... és Calum este felhívott, hogy mi a helyzet.- én komolyan mondom fejbe lövöm magam. Mit hívogatja az én anyámat? Bele se merek gondolni, mit tervelt még ki előre.
- Mégis minek hívogatod az anyámat?- kiabálok immár Calummal.- Hu, de csúnyán megfogod még ezt bánni!
- Jess, ezt már megbeszéltük!- lépett oda hozzám.- Anyáék megértik, és a tieid is, ami kettőnk közt van.- nem sok választ el attól, hogy kinyírjam. De halálosan komolyan.
- Mit beszélsz? Kihagy az agyam, vagy mi folyik itt? Nem tudom, hogy érted ezt el, de valakivel megveretlek a suliból abban biztos lehetsz!
- Jess! Elég volt ebből, viselkedj!- anya rám kiabál, fel se fogom mi történik.- Semmi baj nincsen, nem kell már játszanod magad, egész hónapban ezt hallgattuk apáddal.- ki se tudom találni, hogy mit hallgattak.- Számunkra nem probléma, ha Calum és te... együtt vagy úgy.- eszem megáll, hogy a picsába történhetett ez?
Calum mégis meddig szervezkedett ellenem?