8. Bajtársiasság

                                    

                                          
Sziasztok! Itt a mai második rész, remélem tetszeni fog. Jó olvasát és további szép napot mindenkinek! ❤️
                          
Oulo szemszög:
                          
Úgy kb. 1,5 - 2 óra múlva  elképesztően finom illatokat kezdtem el érezni így muszáj volt lemennem és megnézni. Nem érdekel most a takarítás lementem. 
                          
-Mennyei illata van.-dicsértem meg. 
                          
-Most lett kész.
                          
-Akkor szóljunk a többieknek és együnk.
                          
-Én büntetésben vagyok, nekem ma nem jár.
                          
-Mi? De hát te csináltad, biztos nem fog szólni a hadnagy.
                          
-Vállalom a büntetést hiszen nem adtam meg neki a kellő tiszteletet. Nem ok nélkül kaptam. Egyébként is fáradt vagyok. Elmegyek lefeküdni. Jóéjszakát. 
                          
- Azzal fel ment a lépcsőn. Hihetetlen ez a lány. Megcsinálta a vacsorát mikor nem is az ő feladata lett volna, de ráadásul még nem is ehet belőle. „Valami mazochista ember lenne?" 
                          
Azonban még mielőtt szólhattam volna a többieknek, megjöttek.
                          
-Kész van a vacsora?-kérdezte Petra.
                          
-Aham. - Mindenki neki állt merni magának. 
                          
-Az illata egész tűrhető. - jelentette ki a kapitány.
                          
-Na jó én meg kóstolom. - Szorította össze a szemét Eld. - Ez.. Ez mennyei.
                          
-Mi? Ez tényleg finom.
                          
-Miért mondtad hogy nem tudsz főzni? - Vont kérdőre a felettesünk. Bármennyire is tisztelem, most hibát követett el ezzel a büntetéssel.
                          
-Ne engem dicsérjetek nem én készítettem.- Mindenki rám nézett. 
                          
-Akkor ki? - Kíváncsiskodott Eld. 
                          
-Haru volt. Megcsinálta nekünk a vacsorát ugyanis látta hogy nem igazán megy  nekem. 
                          
-De.. Egyébként tényleg, ő hol van? 
                          
-Büntetésben, ugyanis neki ma nem jár vacsora. - teljesen komolyan mondtam és közben a hadnagyot néztem. 
                          
-De hát.. megcsinálta nekünk az ételt, annak ellenére hogy ő nem ehet belőle... - Eren felállt és beljebb tolta a tányérját.
                          
-Jóéjt! - én is követtem a példáját.
                          
-Jóéjt! -  velem együtt a többiek is jöttek és elköszöntünk.
                          
Levi szemszög:
                          
Remek, most az egész osztagomnak én vagyok a bűnös. De nem tehetek róla hogy igen is tiszteletlen volt amit én nem tűrők el. Megérdemelte. De egy valami biztos..  becsületes. Hiába ő csinálta a kaját, nem követeli hogy had egyen. Elfogadta a büntetését. Úgy voltam felmegyek és szólok neki, hogy most az egyszer elnézem. Kopogtam, viszont semmi.
                          
-Oi kölyök! Bemegyek! - Azonban hiába szóltam, ugyanis aludt már. Akkor ennyi. Át caplattam a szobámba de az asztalon ott volt egy lap és alatta egy tábla csokoládé, amit még reggel vett..
                          
-„Elnézést kérek a kioktatásért! Remélem szereti a csokit." - Hogy szeretem-e? Még nem volt szerencsém megkóstolni. De nem most fogom. 
                          
Nem igazán aludtam talán 2 óránál többet és még elég korán volt,  kb. 4 lehetett, ezért úgy gondoltam hogy lemegyek inni egy teát.
                          
-Rivaille hadnagy, jóestét vagy nem is, inkább jóreggelt..azt hiszem.. - motyogott magában.
                          
-Te meg mit csinálsz?
                          
-Mosogatok, ugyanis itt hagyták a tányérokat és idegesített. Meg kiöntöm a levest ugyanis láttam nem igazán ízlett ezek szerint.
                          
-Nem akartak úgy enni hogy te nem vagy itt, amikor  te csináltad.
                          
-Én nem panaszkodom. Érthető okok miatt kaptam, meghát nem is nagy kunszt kihagyni egy vacsorát, de azt hiszem kedves tőlük.
                          
-Nem érdekel, viszont  még jó hogy jogosan kaptad és nem panaszkodsz.
                          
-De az tény hogy kicsit lehetne kedvesebb.
                          
-Már megint kezdeni akarod!?-csak megrázta a fejét mosolyogva. Csak tudnám miért van ilyen jókedve. -TCH!
                          
-Ha nem tud aludni hadnagy akkor ajánlom a gyógynövényekből készült teát, néha egész lenyugtatja az embert. 
                          
- Megtörölte a kezét és felment az emeletre.
                          
Haru szemszög:
                          
Nagyon meghatott amikor megtudtam hogy mit tettek értem. Előttük volt a vacsora és teli ehették volna magukat, azonban nem ettek mert én sem. Pedig csak 1 napja találkoztunk. Valami finom reggelit kéne nekik készítenem. Ha jól tudom akkor van a közelben egy folyó, ahonnan a vizet hozták. Talán hal is van ott. Lefeküdtem az ágyamra és csak feküdtem és feküdtem és feküdtem, majd amikor világosodni kezdett, kimentem az udvarra, letörtem egy hosszú gallyat amit elértem, azt jól kifaragtam és indulásra készen álltam.