-24.-Újra otthon

                                    

                                          
25. Naplóbejegyzés :
                          
Dehogy lőttem le Cathrinát. Csak a mennyezetbe lőttem, hogy mindenki kellőképpen megijedjen, és karon ragadtam Ryant, majd kirohantunk.
                          
Mikor kiértünk a palotából, egy kocsihoz rohantunk. Ry betörte az ablakát, és egy kicsit bügykölve begyújtotta a motort. Én is bepattantam mellé, majd elhajtottunk.
                          
-Avery Collins, hogy lehetsz egyszerre ilyen okos és szexi?-kérdezi nevetve.
                          
-Na, de kérem! Már Avery Douglas vagyok.-mosolygok.
                          
-Hogyan is felejthettem el.-mosolyog rám. - Nagyon jól kitaláltad. Tudtam, hogy menni fog neked. De azért megijesztettél, hogy szereted Markot.
                          
-Te is amikor azt hittem elfelejtettél. Szóval kvittek vagyunk.-mondom.
                          
-Jó, jó igazad van.-bólint.-Megpróbálok vissza találni a bázisra, addig te nyugodtan pihenj.
                          
-Okés, de még lesz mit megbeszélnünk.-mondom.
                          
-Hmm, ilyen békülős dolgokra gondolsz?-néz rám perverzen.
                          
-Hülye!-ütöm meg a vállát.
                          
Remélem ezután minden rendben lesz. Még a koronát kell megtalálnunk. Ha visszaértünk tiszta fejjel átgondolom a dolgokat. De most elég fáradt vagyok hozzá.
Neki döntöttem a fejem az ablaknak, majd lassan elnyomott az álom. Végre tudtam aludni, ugyanis Ry közelsége megnyugatott. 
                          
Mikor felébredtem, már az ágyban voltam. 
                          
-Jó reggelt, vagy inkább estét.-mosolyog rám Ry.
                          
-Jó sokáig aludtam.-nyújtózkodom.
                          
-Aha. Először úgy volt, hogy a bázisra megyünk, de olyan mélyen aludtál, hogy haza hoztalak.-kapcsolja ki a Tv-t.
                          
-Az elmúlt napokban nem sokat aludtam.-mondom. Majd észre veszem, hogy még mindig a szoknyában vagyok. Ahj rendbe kell szednem magam. 
                          
-Beszéltem Bryanékkal. Remélem nem gond, hogy ide jönnek. De ha pihenni szeretnél még, maradj csak itt.-nyom egy puszit a homlokomra.
                          
-Nem semmi gond, csak kicsit rendbe szedem magam.-mosolygok rá, majd felkelek az ágyból. Ám Ry nem díjazza az ötletet, így visszaránt, és megcsókol.
                          
-Most már tényleg ne menj el.-suttogom.
                          
-Az elmúlt 1 hónapban sok mindenen vagyok túl. De most, hogy már itt vagy velem, semmi gond nem lesz. Nem hagylak el soha többé.-néz a szemembe.
                          
-Szeretlek Ryan.-fekszek a mellkasára.
                          
-Én is szeretlek Ava.
                          
Mintha visszakaptam volna a másik felem. Újra itt van velem. Nem érdekel minn kell még végig mennünk ahhoz, hogy boldogok lehessünk. Ha mellettem lesz, akkor nem érhet baj. Tudom nyálasan hangzik, de már a találkozásunknál tudtam, hogy Ő nem közömbös számomra. És igazam lett. Lehet, hogy egy gyilkos, de neki is van szíve. Csak nem mindenkinek mutatja ki a valódi énjét. A szeretetteljes énjét. 
                          
Miután Ryan lement fogadni a vendégeket, én bevonultam a fürdőbe. Semmi cicoma, csak egy egyszerű ruha. A hajamat kifésültem, majd tudatosult bennem, hogy lassan elkéne mennem egy fodrászhoz. Valamint lehet benézek egy kozmetikushoz is. Nehogy Ryan elakarjon hagyni, amiért ilyen rondán festek. :)
                          
-Sziasztok!-sétálok le a lépcsőn.
                          
-Avery!-ölel meg Nath.
                          
Tömören elmeséltük Jadenek, Nathnak és Bryannek, hogy mi történt. Ők pedig figyelmesen hallgattak minket, ahogyan Ryannal egymás szavába vágva meséljük el. 
                          
 -Azért ez nem semmi.-mondja Nath.
                          
-De örülök, hogy mindketten jól vagytok. Viszont akkor előkellene kerítenünk azt a koronát.-értelmezi a hallottakat Jade.
                          
-Én annyit tudok róla, hogy valami hatalom jár vele.-szólal meg Bryan.
                          
-Megkell találnunk Cathrináék előtt. Jade, Gilbert sem tud róla semmit?-kérdezem.
                          
-Nem tudom. Most dolga volt, nem tudott jönni, de mindenképpen megkérdezem tőle.-válaszol.
                          
-Avery, nem lenne gond, ha Bryannal maradnénk pár napig nálatok?-kérdezi a lány.
                          
-Dehogy baj, érezzétek otthon magatokat. Én is azt csináltam.-nevetek.
                          
Még beszélgettünk egy kicsit, amikor Nath felhúzott az emeltre, mondván, hogy beszélni akar velem.
                          
-Baj van?-kérdezem.
                          
-Dehogy. Csak beszélni akartam. Minden okés?-kérdezi.
                          
-Persze. Végre mindketten boldogok vagyunk. És veletek?
                          
-Holnap Karácsony! És gondoltam elmehetnénk vásárolni.-tereli a témát.
                          
-Basszus tényleg. Okés, elmehetünk. De ne tereld a témát. Összevesztetek?
                          
-Nem, csak félek. Tudom, paranoiás vagyok, de azt érzem Bryan megcsal.-néz rám.
                          
-Eszednél vagy!? Bryan mindennél jobban szeret téged! Dehogy csal meg! Mégis miből gondolod ezt?-kiáltok rá egy kicsit hevesen.
                          
-Egyre többet mondja azt, hogy dolga van és tűnik el órákra.-húzza el a száját.
                          
-Arra nem gondoltál, hogy valamit szervez neked Karácsonyra?-kérdezem mosolyogva.
                          
-Basszus! Mi lenne velem nélküled Avery!-nevet.
                          
Jó volt Nathhal végre egy kicsit kikapcsolódni. Soha nem voltak nagyon igazi barátaim. Szóval jó, hogy végre valakivel beszélgethettem. És Nath egy kicsit túlreagálta a dolgokat. 
                          
-Én most megyek. Elfoglaljuk Bryannal a hálószobát.-mosolyog.
                          
-Aztán csak okosan!-nevetek.
                          
Miután Nath elment, lementem Jadehez a nappaliba. 
                          
-Ryan az előbb ment fel zuhanyozni.-mondja.
                          
-Tudom. Én hozzád jöttem.-mosolygok.
                          
-Ryan nagyon boldog, hogy visszakapott téged. Örülök, hogy minden rendben köztetek.
                          
-Igen. De minden okés veled és Gilberttel?-ülök le a kanapéra mellé.
                          
-Tudtam, hogy te leszel az aki megérzi.-nevet fel.-Nem tudom. Mostanában olyan furcsa, rengeteget jár el otthonról, amióta a búvóhelyről eljöttünk.
                          
-Furcsa. Nath ugyanezt mondta Bryanről.-gondolkozom el.
                          
-Szerinted köze lehet egymáshoz?-teszi fel a kérdést, ami bennem is felmerült.
                          
-Fogalmam sincs. Nathot megnyugattam, hogy Bryan biztos nem akarja őt megcsalni. És nem is feltételezem ezt, de ez akkor is furcsa egy kicsit.-mondom.
                          
-Hát nem tudom. De ha alkamad adódik, kérdezz rá Ryannél, hátha tud valamit.-javasolja.
                          
-Mindenképpen.-bólintok.
                          
Végül Jade is úgy döntött, hogy este már nem fog autózni, így itt marad. És a házban van pár vendégszoba, így szívesen látjuk őt is. Mármint furcsa, hogy többes számban beszélek, mert ez mégis csak Ry háza. Viszont már itt lakom egy ideje. Áhh mindegy, bonyolult..
                          
-Szia.-dőltem neki az ajtófélfának.
                          
-Hello.-áll meg előttem Ry.
                          
-Miujság?-kérdezem incselkedve.
                          
-Az őrületbe akarsz kergetni, mi?-kap fel az ölébe, és az ágyra dob.
                          
-Mit akarsz Douglas?-kérdezem.
                          
-Mrs. Douglast szeretném.-csókol meg.
                          
Szerintem nem kell tovább részleteznem az esténket. Ez maradjon a mi titkunk. :)

                          
Folytatás következik...