Vai al contenuto

Benedikt Szabolcsi

Da Wikipedia, l'enciclopedia libera.
Benedikt Szabolcsi

Benedikt Szabolcsi, detto Bence (Budapest, 2 agosto 1899 – Budapest, 21 gennaio 1973), è stato un musicologo ungherese.

Biografia

[modifica | modifica wikitesto]
Targa commemorativa a Budapest nell'ex residenza di via Pozsonyi 40

Figlio del giornalista Miksa Szabolcsi, ha studiato legge, filosofia, storia della letteratura, musica a Budapest (1917-1920), storia dell'arte, musicologia a Lipsia (1921-1923). Szabolcsi nel 1923 si è diplomato con la dissertazione Benedetti und Saracini (Beiträge zur Geschichte der Monodie).[1][2] Il suo supervisore di dottorato è stato Hermann Abert. Dal settembre 1921 al dicembre 1922 studia teoria musicale e composizione con Sigfrid Karg-Elert al Conservatorio di Lipsia.[3]

Tra le sue attività principali, si segnalano le fondazioni di varie riviste musicali, quali Zenei Szemle, la realizzazione di un dizionario di musica intitolato Zenei Lexikom, pubblicato a partire dal 1930, la direzione dal 1938 della Nemzetközi Zenetudományi Társaság (Società internazionale di musicologia), e di quella del Nemzetközi Népzenei Tanács (Folk music council).[4]

Dal 1945 Szabolcsi è stato insegnante di storia della musica presso la Liszt Zeneművészeti Főiskola (Accademia musicale Liszt). Per quanto riguarda la sua attività giornalistica di musicologo, tra 1950 e il 1956 diresse il Új Zenei Szemle (Nuova recensione musicale), dal 1960 fino al 1973 la Magyar Zene (Musica ungherese), fino alla morte curò Studia musicologica (Studio musicologico).[5]

Nel 1961, ha fondato e diretto fino al 1973 i MTA Bartók Archívumát (Archivi-Bartók dell'Accademia ungherese), oltreché il Dipartimento di Musicologia presso il Zenemûvészeti Főiskolán (College di Musica) di Budapest.

Ha viaggiato nei paesi del Danubio dal 1920 al 1930, per studiare, raccogliere e pubblicare cimeli storici della musica antica ungherese, dal Medioevo al XIX secolo. Questi studi si intitolarono A magyar zene évszázadai (I secoli della musica ungherese), pubblicati in numerosi volumi tra il 1959 e il 1961.[5]

Ha presentato la sua ricerca riguardante la storia dei fenomeni musicali pubblicando Bevezetés a zenetörténetbe (Introduzione alla storia della musica, Budapest, 1936), A zene története (Storia della musica, Budapest, 1940); Beethoven (Budapest, 1947), Európai virradat. A klasszikus zene kialakulása Vivalditól Mozartig (Alba europea. Lo sviluppo della musica classica da Vivaldi a Mozart, Budapest, 1948).[5]

Le altre pubblicazioni principali sono state: Mozart nel 1921, Die ungarische Magnatenmusik des 17. Jahrhunderts nel 1928.[4]

Szabolcsi vinse il premio Baumgarten (1933, 1947), il premio Kossuth (1951, 1965), il premio Herder (1971); fu membro dell'Accademia delle scienze ungherese dal 1955.

Tra i suoi parenti più famosi menzioniamo: il fratello Lajos, scrittore, poeta e giornalista; sua figlia Eva Szabolcs, traduttrice, storica della letteratura, specializzata nella letteratura italiana; suo nipote Nicholas, figlio di Lajos, storico letterario.

Opere principali

[modifica | modifica wikitesto]
  • Mozart, 1921
  • A XVII. század magyar főúri zenéje, 1928
  • A középkori magyar énekmondók kérdéséhez, 1928
  • Tinódi Sebestyén dallamai, 1929
  • Tinódi zenéje. Tinódi dallamok hasonmásával és átirataival, 1929
  • A 18. század magyar kollégiumi zenéje, 1930
  • Zenei lexikon 1-2., 1930-1931
  • A XVI. század magyar históriás zenéje. A Hofgreff-énekeskönyv dallamainak kritikai kiadásával, 1931
  • A magyar zene története rövid összefoglalásban a magyar zenetörténet irodalmának áttekintésével, 1934
  • Népvándorláskori elemek a magyar népzenében, 1935
  • Pótlás a zenei lexikonhoz, 1935
  • Bevezetés a zenetörténetbe, 1937
  • Egyetemes művelődéstörténet és ötfokú hangsorok, 1937
  • A zene története, 1940
  • Szabolcsi Bence–Tóth Aladár: Mozart élete és művei, 1941
  • Daloskönyv az izraelita ifjúság számára. 174 magyar és héber dallam hangjegyével és szövegével, 1942
  • Régi muzsika kertje. Kétezer év kínai, görög, latin, francia, angol, olasz, német, orosz, magyar irodalmából összeválogatta Szabolcsi Bence, 1946
  • Beethoven. Művész és műalkotás két korszak határán. Hangjegypéldákkal, 1947
  • A magyar zenetörténet kézikönyve, 1947
  • A régi nagykultúrák dallamosság. Az ötfokúságtól a diatonáig, 1947
  • Dolgozók hangversenykalauza, 1949
  • Európai virradat. A klasszikus zene kialakulása Vivalditól Mozartig, 1949
  • A melódia története. Vázlatok a zenei stílus múltjából, 1950
  • A XVII. század magyar világi dallamai, 1951
  • A XIX. század magyar romantikus zenéje. Hangjegyfüggelékkel, 1951
  • Adatok az új magyar népdalstílus történetéhez, 1951
  • Arany János népdalgyűjteménye. Közzéteszi Kodály Zoltán, Gyulai Ágost, 1952
  • A művész és közönsége. Zeneszerző, társadalom és zenei köznyelv a polgári korszak küszöbén, 1952
  • Liszt Ferenc és Bartók Béla emlékére, 1954
  • Népzene és történelem. Tanulmányok, 1954
  • A magyar zene történetéből, 1955
  • Szabolcsi Bence: Bartók Béla élete, 1955
  • Liszt Ferenc estéje, 1956
  • Régi muzsika kertje. Kétezer év irodalmából, 1957
  • W. A. Mozart emlékére, 1957
  • Zenetudományi tanulmányok Kodály Zoltán 75. születésnapjára, 1957
  • Szabolcsi Bence: Bartók Béla élete, 1958
  • Bartók Béla megjelenése az európai zeneéletben. 1914-1926. Liszt Ferenc hagyatéka, 1959
  • Vers és dallam. Tanulmányok a magyar irodalom köréből, 1959
  • A magyar zene évszázadai 1-2., 1959-1961
  • Haydn emlékére, 1960
  • Az opera történetéből, 1961
  • Bartók Béla emlékére, 1962
  • A válaszút és egyéb tanulmányok, 1963
  • A művész és közönsége, 1964
  • Szabolcsi Bence–Tóth Aladár: Zenei Lexikon 1–3., 1965
  • A zenei köznyelv problémái. A romantika felbomlása, 1968
  • Beethoven. Művész és műalkotás két korszak határán, 1970
  • Úton Kodályhoz, 1972
  • Vers és dallam. Tanulmányok a magyar irodalom köréből, 1972
  • Bevezetés a zenetörténetbe, 1977
  • A magyar zenetörténet kézikönyve, 1979
  • Európai virradat. A klasszikus zene kialakulása Vivalditól Mozartig, 1982
  • A zene története. Az őskortól a XIX. század végéig, 1984

Note

[modifica | modifica wikitesto]
  1. ^ Bartók and His World, su books.google.it. URL consultato il 15 maggio 2018.
  2. ^ Prova della tesi di laurea all'Albertina (Biblioteca universitaria di Lipsia). consultato il 7 agosto 2024.
  3. ^ La teoria musicale era la materia principale di Szabolcsi. Università di Musica e Teatro “Felix Mendelssohn Bartholdy” Lipsia, Biblioteca/Archivio, A, I.3, 13860; certificato.
  4. ^ a b Andrea Della Corte e Guido M. Gatti, Dizionario di musica, Torino, Paravia, 1956, p. 618.
  5. ^ a b c Studies in Contemporary Jewry: Volume IX: Modern Jews and Their Musical Agendas, su books.google.it. URL consultato il 15 maggio 2018.

Bibliografia

[modifica | modifica wikitesto]
  • (HU) Kroó György, Szabolcsi Bence, Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, 1994.
  • (HU) Kodály Zoltán, és Szabolcsi Bence emlékezete, Kecskemét, Ferenc Bónis, 1992.

Altri progetti

[modifica | modifica wikitesto]

Collegamenti esterni

[modifica | modifica wikitesto]
Controllo di autoritàVIAF (EN) 24642527 · ISNI (EN) 0000 0001 1022 7768 · BAV 495/122494 · LCCN (EN) n85153296 · GND (DE) 119550148 · BNE (ES) XX1449066 (data) · BNF (FR) cb12171440n (data) · J9U (EN, HE) 987007268772905171 · NSK (HR) 000578445 · NDL (EN, JA) 00747680 · CONOR.SI (SL) 51620451
  Portale Biografie
Estratto da "https://it.wikipedia.org/w/index.php?title=Benedikt_Szabolcsi&oldid=141009274"