Ugrás a tartalomhoz

utca

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból
Részlet a Rottenbiller utcából

Kiejtés

  • IPA: [ ˈut͡sːɒ]

Főnév

utca

  1. Városban, falun kisebb közlekedési útvonal, amelyet legalább részben házak (es. telkek) szegélyeznek.

Etimológia

Fordítások

Ragozás

utca ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset utca utcák
tárgyeset utcát utcákat
részes eset utcának utcáknak
-val/-vel utcával utcákkal
-ért utcáért utcákért
-vá/-vé utcává utcákká
-ig utcáig utcákig
-ként utcaként utcákként
-ul/-ül - -
-ban/-ben utcában utcákban
-on/-en/-ön utcán utcákon
-nál/-nél utcánál utcáknál
-ba/-be utcába utcákba
-ra/-re utcára utcákra
-hoz/-hez/-höz utcához utcákhoz
-ból/-ből utcából utcákból
-ról/-ről utcáról utcákról
-tól/-től utcától utcáktól
utca birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én utcám utcáim
a te utcád utcáid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
utcája utcái
a mi utcánk utcáink
a ti utcátok utcáitok
az ő utcájuk utcáik
  1. A szomszéd utcában lakik.
  2. Üresen maradó, utcaszerű sáv.
    A vásár utcái
    A színfalak közötti utcák
  3. (bizalmas) Városi közterület.
    Az utcán csavarog.
    Az utcára kerül.
    elveszti állását
    <nő> megzüllik
    Az utcára lök v. tesz valakit
    megfosztja állásától, lakásától
  4. (sajtónyelvi) Városi köznép.
    Az utca embere
    Az utca hangulata

Származékok

Szókapcsolatok

Szólások, közmondások

  • Jössz te még az én utcámba! (még rám szorulhatsz; bosszút állok rajtad)

Forrás

  • utca - Értelmező szótár (MEK)
  • utca - Etimológiai szótár (UMIL)
  • utca - Szótár.net (hu-hu)
  • utca - DeepL (hu-de)
  • utca - Яндекс (hu-ru)
  • utca - Google (hu-en)
  • utca - Helyesírási szótár (MTA)
  • utca - Wikidata
  • utca - Wikipédia (magyar)