szelence

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈsɛlɛnt͡sɛ]

Főnév

szelence

1. (régies) Kisebb (díszes) fedeles doboz.

Etimológia

Egy szláv *szolenica szóból.

Szókapcsolatok

• Pandóra szelencéje

Ragozás

szelence ragozása

eset/szám	egyes szám	többes szám
alanyeset	szelence	szelencék
tárgyeset	szelencét	szelencéket
részes eset	szelencének	szelencéknek
-val/-vel	szelencével	szelencékkel
-ért	szelencéért	szelencékért
-vá/-vé	szelencévé	szelencékké
-ig	szelencéig	szelencékig
-ként	szelenceként	szelencékként
-ul/-ül	-	-
-ban/-ben	szelencében	szelencékben
-on/-en/-ön	szelencén	szelencéken
-nál/-nél	szelencénél	szelencéknél
-ba/-be	szelencébe	szelencékbe
-ra/-re	szelencére	szelencékre
-hoz/-hez/-höz	szelencéhez	szelencékhez
-ból/-ből	szelencéből	szelencékből
-ról/-ről	szelencéről	szelencékről
-tól/-től	szelencétől	szelencéktől

szelence birtokos ragozása

birtokos	egy birtok	több birtok
az én	szelencém	szelencéim
a te	szelencéd	szelencéid
az ő/ön/maga az önök/maguk	szelencéje	szelencéi
a mi	szelencénk	szelencéink
a ti	szelencétek	szelencéitek
az ő	szelencéjük	szelencéik