Ugrás a tartalomhoz

keimen

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: /kaɪ̯mɛn/

Ige

keimen (gyenge, E/3 jelen keimt, múlt keimte, befejezett gekeimt, segédige haben)

  1. csírázik
  2. kialakulni kezd, megfogan

Igeragozás