címer
Megjelenés
Kiejtés
- IPA: [ ˈt͡siːmɛr]
Főnév
címer
- Díszes jelkép (pl. egy nemesi családé, egy országé, stb), a XII. században alakult ki, nemesi és főnemesi családok, és testületek jelvényeként. A címerekkel foglalkozó tudomány neve: heraldika.
Etimológia
Egy francia szóból (cimier). A francia szó a középkori latinból. A szó végső forrása a görög küma (a.m. hullám; gyenge hajtás, csíra).
Fordítások
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | címer | címerek |
tárgyeset | címert | címereket |
részes eset | címernek | címereknek |
-val/-vel | címerrel | címerekkel |
-ért | címerért | címerekért |
-vá/-vé | címerré | címerekké |
-ig | címerig | címerekig |
-ként | címerként | címerekként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | címerben | címerekben |
-on/-en/-ön | címeren | címereken |
-nál/-nél | címernél | címereknél |
-ba/-be | címerbe | címerekbe |
-ra/-re | címerre | címerekre |
-hoz/-hez/-höz | címerhez | címerekhez |
-ból/-ből | címerből | címerekből |
-ról/-ről | címerről | címerekről |
-tól/-től | címertől | címerektől |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | címerem | címereim |
a te | címered | címereid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
címere | címerei |
a mi | címerünk | címereink |
a ti | címeretek | címereitek |
az ő | címerük | címereik |
Származékok
- címeres, címertani
- (összetételek): akasztófacímer, államcímer, címerállat, címerdísz, címerkép, címerleírás, címermező, címernövény, címeroroszlán, címerpajzs, címertan, kőcímer, nádcímer, őzcímer