Ugrás a tartalomhoz

bunkó

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Kiejtés

  • IPA: [ ˈbuŋkoː]

Főnév

bunkó

  1. Durván megmunkált, hosszú fadarab, amellyel állatokat vagy embereket lehet leütni.

Fordítások

Ragozás

bunkó ragozása
eset/szám egyes szám többes szám
alanyeset bunkó bunkók
tárgyeset bunkót bunkókat
részes eset bunkónak bunkóknak
-val/-vel bunkóval bunkókkal
-ért bunkóért bunkókért
-vá/-vé bunkóvá bunkókká
-ig bunkóig bunkókig
-ként bunkóként bunkókként
-ul/-ül - -
-ban/-ben bunkóban bunkókban
-on/-en/-ön bunkón bunkókon
-nál/-nél bunkónál bunkóknál
-ba/-be bunkóba bunkókba
-ra/-re bunkóra bunkókra
-hoz/-hez/-höz bunkóhoz bunkókhoz
-ból/-ből bunkóból bunkókból
-ról/-ről bunkóról bunkókról
-tól/-től bunkótól bunkóktól
bunkó birtokos ragozása
birtokos egy birtok több birtok
az én bunkóm bunkóim
a te bunkód bunkóid
az ő/ön/maga
az önök/maguk
bunkója bunkói
a mi bunkónk bunkóink
a ti bunkótok bunkóitok
az ő bunkójuk bunkóik

Származékok

Melléknév

bunkó (középfok bunkóbb, felsőfok legbunkóbb)

  1. (szleng) Faragatlan, neveletlen (ember).