Ugrás a tartalomhoz

清音

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Főnév

清音

清音(せいおん) (seion, )
  1. zöngétlen szótag


 
tiszta; világos; igazságos és becsületes
hang; tónus; hír; szótag
egyszerűsített és hagyományos
(清音)

Főnév

清音 (pinjin: qīngyīn)

  1. (fonetika) zöngétlen hang
  2. balladaének [Szecsuánban]
  3. (régies) esküvőn v. temetésen játszó zenekar

Lásd még