ψαλτήριον

Ógörög

ψαλτήριον (psaltḗrion)

Kiejtés

 

• IPA: /psal.tɛ̌ː.ri.on/ → /psalˈti.ri.on/ → /psalˈti.ri.on/

• (Kr.e. 5. század, attikai) IPA: /psal.tɛ̌ː.ri.on/
• (Kr.u. 1. század, egyiptomi) IPA: /psalˈte̝.ri.on/
• (Kr.u. 4. század, koiné) IPA: /psalˈti.ri.on/
• (Kr.u. 10. század, bizánci) IPA: /psalˈti.ri.on/
• (Kr.u. 15. század, konstantinápolyi) IPA: /psalˈti.ri.on/

Főnév

ψᾰλτήρῐον • (psaltḗrion) sn (genitivus ψᾰλτηρῐ́ου); második ragozás

1. citera