Zvekovica
| Zvekovica | |
 | |
| Zvekovica látképe a Sivi Sokol kilátóból. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Konavle |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20210 |
| Körzethívószám | ( 385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 710 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 130 m |
| Időzóna | CET, UTC 1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 34′ 37″, k. h. 18° 14′ 24″42.576900°N 18.240000°EKoordináták: é. sz. 42° 34′ 37″, k. h. 18° 14′ 24″42.576900°N 18.240000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Zvekovica falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Konavle községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]A Dubrovnik városától légvonalban 14, közúton 18 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re keletre, az Adria-parti főút mentén Obod és Močići között fekszik. A település mai formájában 1973-ban jött létre Donja és Gornja Zvekovica településrészekből. Területének egy része azelőtt Cavtathoz, részben pedig Močićihez és Uskopljéhoz tartozott.
Története
[szerkesztés]Zvekovica területe már az ókorban lakott hely volt. Erre utal hogy közel fekszik a térség római kori központjához Epidaurum városához és hogy a Szent Péter templom egy régebbi ókeresztény épület alapfalain egy római út mentén épült. Mindezt alátámasztja az is, hogy közelében a szomszédos Močićin Mithrász-szentély maradványai kerültek elő. A római hatalmat a népvándorlás vihara rengette meg. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A váratkat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb az északnyugatra fekvő Župára, majd Raguzába menekült.
Területe középkorban Travunja része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. Travunja sokáig a szerb, a zétai és bosnyák uralkodók függőségébe tartozó terület volt. Szent Péter tiszteletére szentelt temploma a 13. században már állt. A Raguzai Köztársaság az 1426. december 31-én kötött szerződéssel szerezte meg területét addigi bosnyák uraitól a Pavlovićoktól. Az 1430 és 1432 között dúlt első konavlei háborúban a török támogatását élvező Radoslav Pavlović megpróbálta visszaszerezni az egyszer már eladott konavlei birtokait a köztársaságtól. A háború a végén a török támogatását is elveszítő Pavlović vereségével végződött és az azt követő béke megerősítette a Bosznia, Hum és a Raguzai Köztársaság közötti korábban kialakult állapotokat.
A köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 174, 1910-ben 189 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a jól védhető Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés, mely még tizenöt év múltán sem fejeződött be teljasen. A településnek 2011-ben 570 lakosa volt. Lakói főként turizmussal foglalkoztak.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 174 | 182 | 168 | 170 | 193 | 189 | 178 | 182 | 198 | 196 | 247 | 318 | 293 | 519 | 400 | 570 |
(1961 és 1971 között az adatok a szomszédos Obod egy részének lakosságát, 1981-től pedig Obod teljes lakosságát is tartalmazzák. 1971-ben az adatok Močići és Uskoplje lakosságának egy részét tartalmazzák.)
Nevezetességei
[szerkesztés]A település melletti mezőn álló Szent Péter templom ókeresztény épület alapfalira épült, közelében római út maradványai láthatók. A templom a 12./13. században épült román stílusban, 1890-ben átépítették. Előtte ma már nem használt ősi temető található régi sírkövekkel.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- Konavle község hivatalos oldala (horvátul)
- Konavle község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Župa sv. Nikole Čilipi (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- Cavtat település információs portálja (angolul)
- A dubrovniki püspökség honlapja (horvátul)
