Witold Lutosławski
Witold Lutosławski | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Witold Lutosławski |
Született | 1913. január 25. Varsó |
Származás | lengyel |
Elhunyt | 1994. február 7. (81 évesen) Varsó |
Sírhely | Powązki temető |
Iskolái |
|
Pályafutás | |
Műfajok | klasszikus zene |
Hangszer | zeneszerző |
Díjak |
|
Tevékenység |
|
Kiadók | Deutsche Grammophon |
Witold Lutosławski aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Witold Lutosławski témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Witold Roman Lutosławski (Varsó, 1913. január 25. – Varsó, 1994. február 7.), lengyel zeneszerző.
Élete
[szerkesztés]Családja 1915-ben Moszkvába költözött. A bolsevik forradalomnak apja és nagybátyja áldozatául esett. 1918-ban visszaköltöztek Varsóba.
Lutosławski hatéves korában kezdett zongorázni, később hegedülni is tanulni. Közben a varsói Báthory Gimnáziumban matematikát és természettudományokat tanult.
Zeneelmélet és zeneszerzés tanulmányokat is folytatott. 1931 és 1933 között a varsói egyetemen matematikát hallgatott. 1933-1937 között a Varsói Konzervatóriumban tanult. 1936-ban diplomázott mint zongorista, 1937-ben mint zeneszerző.
A német megszállás alatt Varsóban volt, részt vett az ellenállási mozgalomban, még partizándalokat is komponált.
A második világháború alatt addig írott művei egy kivételével elvesztek.
A háború után különböző kurzusokat vezetett sok országban, és karmesterként is sokat turnézott. Részt vett különböző zenei társadalmi szervezetek munkájában. Tevékenységét gyakran díjazták, elnyerte az UNESCO Karmesteri díját, a Jean Sibelius-díjat, a Maurice Ravel-díjat, a Royal Philharmonic Society aranyérmét, stb. A londoni, a svéd, a New York-i, a hamburgi akadémiák tiszteletbeli professzora volt.
Korai művei neoklasszikus hatást tükröznek. Az ötvenes években a szocreál nyomás miatt leginkább csak gyermekeknek és fiataloknak írt darabokat, főként lengyel népzenei ihletésű zenét. 1957-től túlnyomórészt dodekafón zenét szerzett. Legszívesebben vokális és szimfonikus műveket komponált. Stílusa teljesen másoktól független, egyéni volt, melyet az „intellektuális érzelem” jellemzett.
Zenei nyelve egyszerre költői, kifinomult és képzeletgazdag.
Irodalom
[szerkesztés]- Lutosławski profile. London: Chester Music, 1976
- Stucky S. Lutosławski and his music. Cambridge; New York: Cambridge UP, 1981
- Kaczyński T. Conversations with Witold Lutoslawski. London: Chester Music, 1984
- Беседы Ирины Никольской с Витольдом Лютославским. Статьи. Воспоминания, 1995
- Skowron Z. Lutosławski Studies. New York: Oxford UP, 2000
- Gwizdalanka D., Meyer K. Lutosławski, t. I—II (Kraków, 2003-04).
- Пейко Н.: Две инструментальные миниатюры (композиционный анализ пьес О.Мессиана и В.Лютославского – Музыка и современность. Вып.9.М., 1975. С. 262-310.
Műve magyarul
[szerkesztés]- Beszélgetések Varga Bálint Andrással; Zeneműkiadó, Bp., 1974