Willem Mengelberg
| Willem Mengelberg | |
 | |
| Született |
1871. március 28.[1][2][3][4][5] Utrecht[6][7][8][9][10] |
| Elhunyt | 1951. március 22. (79 évesen)[1][3][7][11][12] Zuort[7][9] |
| Állampolgársága | holland[13] |
| Szülei | Friedrich Wilhelm Mengelberg |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Hochschule für Musik und Tanz Köln |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | agyi érkatasztrófa |
| Sírhelye | Friedhof Friedental |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Willem Mengelberg témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Willem Mengelberg, teljes nevén Joseph Willem Mengelberg (Utrecht, Hollandia, 1871. március 28. – Chur, Svájc, 1951. március 21.) német származású holland karmester. Mengelberg ötven éven keresztül az Amszterdami Concertgebouw Zenekara vezetőjeként (1895–1945) az együttest a világ élvonalába emelte.[14]
A Kölni Konzervatóriumban befejezett zongora tanulmányai után Svájcban, Luzernben kezdi karmester pályáját. Jelentősek voltak Beethoven, Mahler és Richard Strauss interpretációi, Richard Strauss Mengelbergnek dedikálta szimfonikus költeményét, A hősi életet. A Concertgebouw Zenekarának irányítása mellett Európa-szerte turnézott, a Londoni Szimfonikus Zenekar állandó karmestere volt 1911 és 1914 között, majd a New York-i Filharmonikusok vezetője 1921 és 1930 között, 1928 és 1930 között megosztva ezt a posztot Arturo Toscaninivel. Mindezek mellett Mengelberg az Amszterdami Concertgebouw Zenekar vezetője is maradt egészen 1945-ig.
Budapesten 1934 és 1940 között többször is fellépett.[15] Bartók Hegedűversenyét Székely Zoltán Mengelberg vezényletével mutatta be Amszterdamban 1938-ban, Kodály a Fölszállott a páva, változatok egy magyar népdalra, c. zenekari művét, azaz a Pávavariációkat a Concertgebouw Zenekara fennállásának ötvenéves évfordulójára írta, az ősbemutatóra 1939-ben került sor szintén Amszterdamban Mengelberg vezényletével.
A II. világháború vége felé Mengelberg elmenekült Hollandiából, Svájcban telepedett le, Hollandiában 1945-ben távollétében német kollaborációja miatt életre szóló száműzetésre ítélték, majd az ítéletet hat évre csökkentették.[14]
Művészete
[szerkesztés]A New Grove Dictionary of Music and Musicians (1980) megfogalmazása szerint Mengelberg rendkívül szigorú próbákat tartott, Menuhin is említést tesz önéletrajzi könyvében bőbeszédű próbáiról,[16] valamint a partitúrában sem habozott változtatásokat eszközölni, ha saját művészi kifejezésének az jobban megfelelt.
A Concertgebouw Zenekarral készített felvételei jellegzetességei voltak a vonós portamentók, Robert Philip zenetudós ugyanakkor megjegyzi, Mengelberg más zenekarokkal készített felvételein nem hallhatók, valószínűleg más zenekarok karmestereként ezt nem tudta elérni.[17]
Alan Sanders visszaemlékezésében megemlíti, "Mengelberg zenekarhoz való autokratikus viszonyát. Élete késői éveiben viselkedése szélsőséges volt, zenekari próbák alatt a zenekari tagokat kifejezetten megsértette megnyilvánulásaival."[18]
Mengelberg előadói stílusának további jellegzetessége volt a rendkívül szabad tempóválasztás valamit a tempómódosítások is.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Holland Életrajzi Portál. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 14.)
- ↑ a b c Catalogus Professorum Academiae Rheno-Traiectinae. (Hozzáférés: 2019. február 5.)
- ↑ a b c Onze Musici (holland nyelven). Nijgh & Van Ditmar, 1911
- ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ Onze Musici (holland nyelven). Nijgh & Van Ditmar, 1923
- ↑ Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Frankfurter Personenlexikon
- ↑ LIBRIS, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ a b Willem Mengelberg, Encyclopædia Britannica
- ↑ Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon II. (G–N). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965. 582. o.
- ↑ Yehudi Menuhin also commented on Mengelberg's verbosity in rehearsal (Yehudi Menuhin, Unfinished Journey, 1977, p. 150)
- ↑ Philip, Robert (1992). Early Recordings and Musical Style: Changing Tastes in Instrumental Performance, 1900-1950. Cambridge University Press. p. 197. ISBN 0521235286.
- ↑ Alan Sanders, "Eduard van Beinum: High Fidelity in the Concert Hall," notes to EMI 5 756941, 2003]
Források
[szerkesztés]- Willem Mengelberg, Encyclopædia Britannica
- Yehudi Menuhin: Unfinished Journey 1977.
- Philip, Robert: Early Recordings and Musical Style: Changing Tastes in Instrumental Performance, 1900-1950. Cambridge University Press, 1992 ISBN 0521235286.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Willem Mengelberg című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
