Ugrás a tartalomhoz

Vrisnik

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vrisnik
Ház a vrisniki szőlőhegyen
Ház a vrisniki szőlőhegyen
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségJelsa
Jogállásfalu
Irányítószám21465
Körzethívószám( 385) 021
Népesség
Teljes népesség186 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság165 m
IdőzónaCET, UTC 1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 09′ 06″, k. h. 16° 39′ 12″43.151700°N 16.653300°EKoordináták: é. sz. 43° 09′ 06″, k. h. 16° 39′ 12″43.151700°N 16.653300°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Vrisnik témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Vrisnik falu Horvátországban, Hvar szigetén. Közigazgatásilag Jelsához tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Splittől 43 km-re délkeletre, Jelsától 4 km-re délnyugatra, a Hvar sziget középső részén, annak a dombnak a lejtőin fekszik, melynek tetején plébániatemploma áll. Szőlő- és olajfaültetvények övezik.

Története

[szerkesztés]

A települést a szomszédos Pitve lakói népesítették be a 14. században. Neve a csarab növénynév horvát "vrijes" alakjából származik. Lakói az állattenyésztés mellett főként szőlő-, olíva- és levendula termesztéssel foglalkoztak. A 15. században a Velencei Köztársaság uralma alá került. Plébániatemploma a 17. században épült. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után újra az osztrákoké lett. 1857-ben 453, 1910-ben 606 lakosa volt. A település 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991-től a független Horvátország része. 2011-ben 190 lakosa volt.

Népesség

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
453 491 572 620 708 606 657 569 455 311 308 274 257 240 215 190

Nevezetességei

[szerkesztés]

Remete Szent Antal tiszteletére szentelt plébániatemploma[4] a falu feletti dombon áll. A templom bejárata előtt Szent Rókus kápolna található, benne a szent fából készült szobrával. A mai templom egy Szent Antalnak és Szent Katalinnak szentelt, a 14. század végén, vagy a 15. század elején épített kettős templomból alakult ki, mely a 17. századig állt. A 18. században közepén a kettős templom boltozatai lebontásra kerültek, és az épületet egyedi csúcsíves boltozattal fedték be. 1874-ben a 18. századi szentélyt és sekrestyét lebontották és egy nagy kápolnát építettek a helyére, mögötte sekrestyével. A 20. században az északi és déli homlokzat támaszfalakat kapott. A templomnak eredetileg oromzaton harangtornya volt, amelyet akkor alakítottak át, amikor a templom délnyugati sarkán új harangtornyot építettek. A harangtorony építése 1803-ban kezdődött, de csak a második világháború előtt fejeződött be. A templomtól keletre egy 1889-ben elfalazott temető található, amelynek bejárata tengelyében kő kereszt áll. A templom előtti teret négyszáz éves ciprusok szegélyezik.

A Szent Apollónia-templomot[5] először 1603-ban említik. A templomot 1769-ben barokk stílusban építették át, majd 1900-ban is megújították, de állapota ma is elhanyagolt. A templom hajója négyszögletes alaprajzú, széles oldala a főhomlokzat felé néz, keresztboltozattal és négyszögletes apszissal rendelkezik. A templom nyugat-keleti tájolású, faragott kőtömbökből épült, teljes hosszában természetes sziklán fekszik.

Kultúra

[szerkesztés]

Hagyományos kulturális és vallási eseménye a „Za kiržen” nevű éjszakai körmenet, melyre nagycsütörtökön kerül sor. Az esemény tulajdonképpen hat körmenet, melyet a sziget középső részének hat plébániatemplomából egyidejűleg indítanak este 10 és reggel 7 óra között. A körmenetek reggelre a kiindulási helyükre térnek vissza. Az éjszakai körmeneten a hívek mintegy 25 km-t tesznek meg csöndben meditálva és imádkozva. Az eseményen Vrbanj, Vrboska, Jelsa, Pitve, Vrisnik és Svirče plébániái vesznek részt. 2010-ben az UNESCO felvette a világ kulturális örökségének listájára.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]