Vita:Regőce

Kapcsolatfelvétel

Szia Bandita76! Szeretném veled felvenni a kapcsolatot. Regőcével kapcsolatosan lenne néhány kérdésem, amelyekre Te talán választ tudnál nekem adni. E-mail címem: [személyes adat törölve] Várom jelenkezésed, előre is köszönöm segítséged: joben – Joben ^vita 2008. február 4., 20:03 (CET)

Külső linkek mennyisége

Kell ebbe a szócikkbe ennyi külső link? – Sude ^üzcsi 2008. május 25., 18:38 (CEST)

Kedves Sude ! Megprobáltam a lehető legtöbb internetes forrást összegyűjteni a településről, úgy magyarul mint más idegen nyelven. Ugyanis, jelenleg egy 1862-ben megírt magyar nyelvű forrásműn kívül, csak egy német nyelvű monográfia létezik a községről. Nagyon odafigyeltem, hogy semmilyen kereskedelmi jellegű link ne kerüljön be a források közé; ezenfelül arra is folyamatosan ügyelek, hogy az eltünő linkek lekerüljenek a listáról.– Bandita76 ^vita 2008. május 30., 12:59 (CEST)

1893-as térkép

Szia! Az a térkép, amire a szócikk 1893-masként hivatkozik jóval régebbi, becslésem szerint 1910 körüli. Jelöli pl. a Regőce-Halas vasutat is, ami 1903-ban épült meg. VT^???!!! 2008. június 8., 14:47 (CEST)

A térképen valóban rajta van a Regőce-Halasi vasút (amire nem igazán találok magyarázatot). Ellenben a falvak nevei a 1904-es helységnévrendezés előttiek, igy Regőce helyett Rigyicza van stb. Ezenfelül a térkép jobb alsó sarkában az 1893-as évszám áll. Szóval köszönöm észrevételedet ... bevallom, tanácstalan vagyok. – Bandita76 ^vita 2008. június 9., 20:12 (CEST)

Nagy-kastély ?

A feltöltött képeslapon, ahol a kastély látható, az e felirat található, hogy "Nagy-kastély". Ha valaki magyarázattal, infóval tudna szolgálni, hogy mikor adta el a Kovách család a rigyiczai birtokát azt tudassa velem. Ezenfelül, ha valakinek van más fényképe a kastélyról (pl. a mai állapotáról) akkor azt kérem jelezze mert szeretném megirni a kastély történetét egy másik lapon és ahhoz jó lenne illusztrációnak. Segítségeteket köszönöm : Bandita76 ^vita 2008. szeptember 27., 20:48 (CEST)

Intézmények

• Regőce Község Tanácsa (Savet MZ "Riđica")

25280 Regőce / Riđica

Szent Száva utca 52. / Svetog Save 52

Tel.: 025/856-198 Fax : 025/856-800

Drótposta : [email protected]

Tanácselnök : Damir Bjedov (-2009), Boško Milić (2009-)

Képviselőtestület (11 tanácstag) (2009-): Georgije Bezbradica, Zoran Dupor, Milan Gardijan, Zoran Komazec, Kovács Károly (Karolj Kovač), Darko Lončar, Boško Milić, Slaviša Opačić, Anđelka Pupovac, Željka Šveljo, Lazar Vidić.

Kapcsolattartó : Milivoj Stevelić

• Petar Kočić Általános Iskola

25280 Regőce / Riđica

Dobrovoljačka 2

Tel.: 025/856-633 vagy 025/856-207

• Regőcei Könyvtár és Olvasóterem

25280 Regőce / Riđica

Szent Száva utca 52. / Svetog Save 52

Tel.: 025/822-827

Könyvtáros : Tatjana Matarić

A XX. század első éveiben Regőcén Kaszinó és Polgári Olvasókör is működött már, ellenben az első könyvtárat csak 1947-ben nyitották meg. A helyi olvasóterem és könyvtár jelenleg 10 600 kötettel rendelkezik és 1963-tól a zombori Bieliczky Károly Városi Könyvtár fiókkönyvtáraként működik.

• Rendelőintézet (Dom zdravlja / Zdravstavena stanica)

25280 Regőce / Riđica

Vuk Karadžić utca 19. / Vuka Karadžića 19

Tel.: 025/856-617

• Gyógyszertár (Narodna apoteka)

25280 Regőce / Riđica

Riđica 16

Tel.: 025/856-629

• Idősek Otthona (Dom Penzionera)

25280 Regőce / Riđica

Szent Száva utca 48. / Svetog Save 48

Tel.: 025/856-130

• Posta

25280 Regőce / Riđica

Szent Száva utca 59. / Svetog Save 59

Tel.: 025/856-612

Nyitva : 07H00-14H00

• "Riđica" Termelőszövetkezet (ZZ "Riđica")

25280 Regőce / Riđica

Szent Száva utca 63. / Svetog Save 63

Tel.: 025/856-616

• Regőcei Gazdaegyesület ("Riđica Agrar")

25280 Regőce / Riđica

• "Graničar" Vadászegyesület

25280 Regőce / Riđica

Devet Jugovića 15

Elnök : Dušan Marinković

Titkár : Anđelko Marinković

• NIS Benzinkút (Benzinska Stanica)

25280 Regőce / Riđica

Szent Száva utca 63. / Svetog Save 63

Tel.: 025/857-070

Nyitva : 06H00-13H00

• Regőce Község Fejlesztési Egyesülete (Asocijacija za razvoj sela Riđica)

• "Graničar" labdarúgócsapat

Játékosok (2009-ben) : Đurđević, Brala (Šuša), Bajai, Jumić, Andrić, Vulinović, Vidić, Gnjatović (Simić), Milović (Gagić), Pavić, Bjedov.

• "Dalmatinac" röplabdacsapat

Utcanevek

• Arsenija Čarnojevića (Arsenije Čarnojević utca)
• Bukovačka (Bukováci utca)
• Cara Lazara (Lázár fejedelem utca)
• Dalmatinska (Dalmát utca)
• Devet Jugovića (Nova)
• Dobrovoljačka (Önkéntesek útja)
• Kninska (Knin utca)
• Marka Oreškovića (Marko Orešković utca)
• Masarikova
• Miloša Obilića bb (Miloš Obilić)
• Moše Pijade (Moša Pijade utca)
• Nikole Tesle (Nikola Tesla utca)
• Petefi Šandora (Petőfi Sándor utca)
• Riđička Bb (Regőcei utca)
• Salaš
• Stevana Sinđelića (Stevan Sinđelić utca)
• Svetog Save (Szent Száva utca) régi nevén M. Tita (Tito Marsal utca)
• Tanaska Rajića (Tanasko Rajić utca)
• Velebitska (Velebit utca)
• Vinogradska (Szőlész utca)
• Vojvođanska (Vajdaság utca)
• Vojvode Vuka (Vojvoda Vuk utca)
• Vuka Karadžića (Vuk Karadžić utca)
• Željeznički Stanovi (Vasút utca)

Ez így nem kell/való a cikkbe. – Üdv.: Outesticide ^{tessék, nem hallom?} 2009. június 21., 13:58 (CEST)

Ki másolt kiről?

Nagyon egyezik a http://vajdasag.rs/Regőce oldallal. --Bitman ^vita 2009. szeptember 26., 23:11 (CEST)

Nem tudom mit kell ilyenkor tenni, en szerkesztem ezt az oldalt most mar tobb eve és egészitem ki folyamatosan. 2009 év elso felében hoztak letre egy Regocerol szolo oldalt http://vajdasag.rs internetoldalon, teljesen kimasolva amit én a Wikipediara felvittem. Az illeto a Wikipedian "kiegeszitokent", "referenciaként" megadott internetoldalokrol kimasolta a fenykepeket is es feltette a http://vajdasag.rs-re amit mi itt a Wikipedian etikai okokbol és szerzoi jogok vedelme miatt nem teszunk. Hat ennyit errol ! – Bandita76 ^vita 2009. október 2., 22:29 (CEST)

Bács-Kiskun Megyei Népújság - Cikk - 1954. november 7.

Regőce községben létesített szivargyárat Kovács József haladnivágyó földesúr, a felső járás főszolgabírója. A Honi Iparvédegylet 1846. évi jelentéséből értesült a nagynyilvánosság arról, hogy Bácskában is létezik szivargyár. A kisméretű rigicai gyár nem bírta fölvenni a versenyt a régebbi szivargyárakkal, például a pesti, gyöngyösi, nagykanizsai, pápai és szombathelyi gyárakkal. Bécsben a szombathelyi szivar volt a legkelendőbb. A rigicai gyár nem volt hosszúéletű. Kovács János, a gyáralapítónak fia, névtelenül kiadott szülőföldismertetésében (Rigica és környéke Bács-Bodrogh vármegyében, Baja, 1862) már nem említi a gyárat. 1862-ben már nem működött; elsöpörték a zivataros idők.

Magyar Szó - Cikk - 2015. augusztus 18.

Fölújítják az uradalmi kastélyt Regőcén

A tervek szerint hamarosan fölújítják Regőcén (Riđica) a teljesen lepusztult uradalmi kastélyt, az épület a renoválást követően idegenforgalmi célt szolgál majd, és helyet ad a löszhát kutatását célzó magyar–szerb, határon átívelő projektum megvalósításának.

A témáról tartott első zombori tanácskozáson dr. Slobodan Marković, az Újvidéki Egyetem professzora elmondta, hogy a löszpor Európában egyedülálló módon őrizte meg mindannak a nyomát, ami az utóbbi egymillió év alatt történt a környezetünkben.

– Jelenlegi tudásunk alapján ebből a csodás adatbázisból kimutathatjuk az utóbbi 135 ezer év klimatikai, botanikai, zoológiai stb. történéseit. Mindeddig ezek az ismeretek a tudomány számára voltak érdekesek, ám a világban egyre népszerűbb a geoturizmus, és a továbbiakban a régió településein ezt kívánjuk szorgalmazni. Ehhez persze folyamatos edukációra van szükség, hogy a löszháttal egymáshoz kötött régióban élők tudatában legyenek, valójában mit is birtokolnak. A geoturizmus nem egy elkülönülő idegenforgalmi ágazat, nem is konkurens a meglévővel, el egészen a faluturizmusig, hanem beilleszkedik a meglévő kínálatba, és munkahelyeket teremthet – fejtegette a professzor.

A minap, mintegy bejelentendő a kastély renoválását, Saša Todorović zombori polgármester és gazdaságfejlesztési segédje, Milan Rakas is ellátogatott az elhagyatott és részben leégett kastélyba, és ígéretet tettek, hogy az épület mellett a környékét és az ott álló objektumokat is helyreállítják.

Regőce minden bizonnyal a hajdani Rég településről kaphatta elnevezését. A falu Zombortól 27, a magyar államhatártól pedig mindössze két kilométerre esik. A középkorban annak a Czobor családnak a birtoka volt a terület, amelyről Zombort is elnevezték. A település 1801-ben került horthi és rigyiczai Kovács Imre tulajdonába a rajta álló 165 jobbágytelekkel egyetemben. Akkoriban szinte kizárólag pravoszláv szerbek lakták, de a későbbi betelepítések során a magyarok és németek kerültek többségbe. A Kovács család 200 holdas szőlőültetvényt tartott fönn, itt volt a XIX. század derekáig Magyarország legnagyobb faiskolája, és például szivargyár is működött a faluban. A szépen gyarapodó községek sorába tartozott, nem utolsósorban a földbirtokos család gondos vezetése tette azzá. A családi birtokon 1806-ban emelt kastélyt a gazda. A fényűző kúria vendége volt például Kossuth Lajos, meg a kalocsai érsek, Klobusiczky Péter, Károlyi István gróf és mások.

Az egyemeletes, késő barokk stílusban emelt kastély ugyanazt a kálváriát járta, mint a környékbeli kúriák. Az angolparkból sportpálya lett, az épület a helyi iskola tulajdonába került, amely a nyolcvanas években szerződéssel használatra átadta a mezőgazdasági szövetkezetnek, azzal, hogy a szövetkezet cserébe két tantermet és iskolakonyhát épít. Ebből semmi se lett, közben a szövetkezet csődbe ment, és a kastély a csődtömeg részeként magánkézbe került, és a vásárló mezőgazdasági vállalat nevére lett telekkönyvezve Zomborban. A földterület viszont telekkönyvileg a szabadkai kataszteri községhez tartozik. A helyi közösség a kastély rossz állapota miatt vasrácsokat akart szerelni az ajtókra és ablakokra, de mivel nem tulajdonosa az épületnek, ezt nem tehette meg.

Így aztán egyik reggelre leégett. A helyi önkéntes és a zombori hivatásos tűzoltóknak köszönhetően csak az alsó szint, de a műemlék értékű, több mint kétszáz éves épület életveszélyessé vált. Most az épület állagát ért károsodásokat helyre kell hozni és korszerűsíteni.

A kastélyt öröklő Kovács József háromezer holdas birtokát vezette, amelyet még nagyapja, a Grassalkovits hercegi család gödöllői uradalmának egykori igazgatója vásárolt 1801-ben. Nagy sikerrel termesztette és nemesítette például a kajszibarack-csemetéket. Növénytermesztési szakcikkei mellett nem utolsósorban megírta Rigyica és környéke monográfiáját.

A település turisztikailag valóban érdekes. Már abból a szempontból is, hogy egyetlen út vezet a faluba, Őrszálláson át, viszont a kerékpárosok szerint a bácskai síkság leírhatatlan élményt nyújt ezen a szakaszon, a települést körülvevő szőlők és gyümölcsösök mintha Európa más tájára vezetnének. A közelben ered a Mosztonga, a Kígyós-patak pedig kettészeli a falut, 13 hidacska ível át rajta. A Kovács-kastély mellett a XIX. század elejéről, illetve derekáról származó katolikus és pravoszláv templom szolgálja a híveket, és például a Vajdaságban itt létesült a második iskola, még a XVII. század első harmadában.

Amíg a kastélyt helyre nem állítják, marad a borturizmus, amelyet a helyiek már keményen megalapoztak.

Magyar Szó - Cikk - 2016. január 31.

Regőce: A szerb–magyar határon lévő településen most csak 120 magyar él – Leginkább a templom, az egyházi események köré szerveződnek

A beszélgetőtársainkkal egyeztetett találkozóhelyre tartva átszeljük a falut. Az olykor harsány színűre meszelt házak között megbújnak a régi, helyenként omladozó oromzatú épületek, amelyek még így, hanyatlásukban is mesélnek egykori szebb napjaikról, hiszen még ott láthatóak a míves, szépen kidolgozott díszek a kapukon, az ablakok mentén, a tetőkön... Elhaladunk az egykor patinás, ma már fényében megkopott, üresen álló Kovách-kastély mellett, hogy utána a két templom, a falu központjának két felén tornyosuló katolikus és pravoszláv templom között elhaladva folytassuk utunkat egészen a katolikus temetőig, ahol egy rendezett templomkert, nemrégiben felújított kápolna és szintén felújított stációk fogadnak bennünket.

– A magyarokat itt a templom fogja össze. Leginkább e köré szerveződünk. Összefogunk, amikor ünnepre készülünk, mint az idén is, amikor az Urunk mennybemenetele templom 200 éves évfordulóját ünnepeljük. Összejövünk nemcsak a templombúcsún, amelyet 40 nappal húsvét után tartunk, hanem a Fájdalmas szűzanya elnevezésű kápolna búcsúján is szeptember 16-án. A kápolna 2005-ben újult meg, a hozzá vezető stációk pedig 2011-ben lettek megújítva. A rajta lévő festményeket Drobina Gábor atya készítette. Ő most Zomborban él, de regőcei születésű, gyakran hazajár hozzánk. 2008-ban kezdtük rendbe tenni a temetőt is. A temető egyes részeit, a régi német, elhagyatott sírokat már teljesen benőtte a gaz. Ez a kis terem is a magunk munkája, mindenki hozta, amit hozzá tudott tenni, és így lett itt a kápolna mellett egy közösségi helyünk – hallottuk beszélgetőtársainktól, Rabata Draganától, férjétől, Tibortól és Drobina Margittól, akik aktív szerepet vállalnak a falu magyarságát érintő események szervezésében. Majd Drobina Gábor káplán is csatlakozik hozzánk, kezében a falu készülő monográfiájának a kéziratával. A falu történetéről a Dunatájban is írt sorozatot, és folyamatosan kutat. Mint mondja, még el kell látogatnia a kalocsai érsekség levéltárába, hogy onnan is adatokat gyűjtsön, majd pedig igyekszik kiadót találni. S ha ez sikerül, a templombúcsúra akár már meg is jelenhetne a monográfia.

Regőcét, ezt a ma mintegy 1300 lakosú települést 1346-ban alapították. A legrégebbi és a legészakibb falu a zombori községben. Zombortól 27 kilométerre keletre, a magyar államhatártól pedig csupán 2 kilométerre fekszik. Bár volt kezdeményezés ideiglenes határátkelő megnyitására, határátkelő nincs az egymás mellett lévő Gara és Regőce között, így a lakosok kénytelenek nagy kerülővel átjutni egymáshoz. Most pedig már ott húzódik a drótkerítés is Regőce határában. Amíg ezt nem húzták fel, a szomszédos települések lakói hivatalos engedéllyel többször tarthattak úgynevezett piknikeket, amikor asztalokat sorakoztattak a határra, és ki-ki a maga felén sütött, főzött, de arra is volt példa, hogy kereszteket szenteltek, és ekkor a lakosság ünnepi menetben átsétálhatott egymáshoz.

A krónikák szerint az első világháború végén Regőcén még 1000 magyar és 1000 német nemzetiségű lakos élt. A ma már szerb többségű faluban a 2002-es adatok szerint 217 magyar volt, ma mintegy 120 magyar él a faluban, ebbe már a vegyes házasságban született gyerekek is beletartoznak, és mint a lakosság többsége, ők is főként mezőgazdaságból élnek, vagy éppen az Apple World nevű belgrádi székhelyű cég almatermelő és feldolgozóüzemében dolgoznak napszámosként. És főként az idősebb generáció képviselői. Mint mondják ugyanis, fiatalok már nem nagyon vannak a faluban. Sokan Szabadkára költöztek, vagy a tanulmányaik után maradtak ott, főleg a ’70-es, ’80-as években. Az elmúlt években pedig – miután a munkalehetőséget nyújtó zombori gyárak is csődbe mentek – egyre többen próbálnak külföldön boldogulni, főleg Németországban és Ausztriában.

EGY MAGYAR DIÁK

A település iskoláját 1626-ban alapították, így ez az egyik legrégebbi iskola Vajdaság területén. Ma már nincs magyar tannyelvű oktatás az iskolában, ez az ötvenes években szűnt meg. 1993-ban anyanyelvápolás indult a faluban a magyar gyermekek számára, a tanulókkal Đurašković Verona tanárnő foglalkozott. A mintegy 20 diákkal az akkor már nyugdíjba vonult és Regőcére visszaköltözött tanárnő találkozott.

– Mivel egy csoportot alkottak az alsósok és egy csoportot a felsősök, nem lehetett minden diákkal ugyanúgy foglalkozni. Így amíg egyik diákkal foglalkoztam, addig egy másiknak feladatot adtam, hogy önállóan végezze el. Főként magyar szülők gyerekei voltak, akik jól beszéltek magyarul, bár az évek során akadtak olyan diákok is, akik nehezen beszéltek magyarul. Ám még a magyarul egyébként jól beszélők is a magyarórákon tanulták meg például a tanári, napló, ellenőrző, osztályzat szavakat, hiszen ezeket csak szerbül ismerték – mesélte a tanárnő.

A diákok száma azonban fogyatkozott, a korábbi heti 4 tanóra heti kettőre csökkent, egy, az alsósok és egy, a felsősök alkotta csoport számára, majd végül már csak annyian maradtak, hogy minden magyar gyermek egy csoportot alkotott, és 9 év után, amikor a diákok száma összesen (1–8. osztályosok) nem érte el már a tizenötöt, a minisztérium nem engedélyezte tovább az anyanyelvápolás-órákat.

– Ha jól emlékszem, az utolsó években legtöbb a 11 diák volt, elsőtől nyolcadikig. Amikor a minisztérium megszüntette az anyanyelvápolást, a szülők még megkerestek, kérték, hogy legyenek valahogyan még magyarórák. Akkor volt arról szó, hogy alakul egy magyar művelődési egyesület, és annak keretében lehetnének magyarórák, de végül a művelődési egyesület nem jött létre. Azóta sincs ilyen a faluban. Most az iskolában összesen mintegy 110 tanuló van, de közöttük alig akad már magyar gyerek, a számuk biztosan nem éri el a tízet sem. Ha belegondolok, csak egyetlen egy teljesen magyar diákról tudok. Sok a vegyes házasság, ahol a használt nyelv a szerb, sok ilyen vegyes házasságból született gyerek nem is tud már magyarul. Sőt, van arra is példa, hogy a magyar családokban is inkább szerbül beszélnek egymással, mert a gyerekeknek bővebb a szókincsük szerbül, mivel szerbül tanulnak, úgy is gondolkodnak, könnyebb kifejezni magukat szerbül, és megtörténik, hogy ilyen esetekben a szülők is inkább szerbül beszélnek a gyerekekkel – tette hozzá Đurašković Verona.

Szép ellenpélda erre Dragana története. Ő ugyanis szerb nemzetiségű, s amikor feleségül ment Tiborhoz, még egy szót sem beszélt magyarul.

– Az anyósom azt mondta, hogy ez nem ellenem irányul, de ő a fiával nem tud szerbül beszélni, és hogy ne haragudjak, de ő magyarul fog továbbra is a fiával beszélni. Én meg hallgattam, ahogy beszélnek, és arra gondoltam, hogy ez olyan nehéz nyelv, hogy sosem fogom megtanulni. Mondták, hogy majd ahogy jönnek a gyerekek, akkor majd velük együtt megtanulok. És így is lett. Megszületett Norbert fiunk, azután Tímea lányunk, és én 2 év alatt meg is tanultam magyarul – meséli Dragana, akitől azt is megtudtuk, hogy mindkét gyermekük kétnyelvű, magyarul is beszélnek. Norbert most 26 éves, az újvidéki mezőgazdasági karon végzett növényvédelem szakon. Azután hazajött Regőcére, és most együtt gazdálkodik a szüleivel. A 24 éves Tímea pénzügyi szakon tanult Belgrádban, profi kézilabdázó, a szerbiai válogatott tagja is volt. Most Aranđelovacon él a vőlegényével, és készül a nyári esküvőjére.

TEMPLOMJUBILEUM

Hivatalosan bejegyzett magyar szervezet egy sincs, de nem hivatalos társulás sem. A magyarság tehát a katolikus templom köré csoportosul.

Az Urunk mennybemenetele templom a falu egyik látványossága. Az egykor impozáns, ma már romos állapotban lévő, 1806-ban épült Kovách-kastély mellett áll, amely gróf Kovács Imre földbirtokos otthona volt, és Kovács Imre nevéhez kötődik a katolikus templom is, mivel a templomot is a földbirtokos emeltette 1816-ban. Miközben Drobina Gábor káplán végigvezet bennünket a templomban, megtudjuk, hogy az idei évfordulóra szeretnék, ha sikerülne újítani a templomon. A faluból elszármazott németek családjainak a segítségére is számítanak, ahogyan történt ez 1989-ben is. Kívülről akkor újították fel a templomot az elszármazott regőcei német ajkú hívek és a helyi hívek adományaiból, és akkor ajándékozott új toronyórát a templomnak Rettig Adam családja. Azóta a villám már kétszer is belecsapott az órába, így az most nem működik, az évfordulóra szeretnék újra működésbe hozni. Ottjártunkkor még állt a betlehemi jászol, amely Vajdaság egyik legrégebbi jászla, 1927-ben készült. Az oltár melletti Szent Anna-kápolna is felújításra szorul, hogy újra használható állapotba kerüljön. A kápolna központi helyén lévő festményt már sikerült restauráltatni, egy leszakadó gerenda szakította át. Most becsomagolva őrzik. A templom alatti kriptába is lesétáltunk, itt nyugszik a gróf. Immár ismét nyugalomban a befalazott nyughelyén. Néhány éve ugyanis betörtek ide, a rézkoporsót ellopták, a csontokat pedig szétszórták.

A szentmiséket a nemesmiliticsi Egedi Antal atya tartja, s mintegy 25-en ülnek a padokban. Gábor atya optimistán megjegyzi, hogy ha a százalékot nézzük, akkor ez nagyon jó arány, a magyar lakosság egynegyede érzi fontosnak, hogy eljárjon a misékre. Az optimizmus fontos, mondják is a vendéglátóink. Bár amikor azt kérdeztük, hogy milyen sors vár a regőcei magyarságra, nem kaptunk megnyugtató választ, búcsúzáskor mégis azzal indítottak útra bennünket, hogy kitartanak, igyekeznek összefogni a magyarságot, és teszik a dolgukat, ameddig csak lehet, hogy az utódaiknak is legyen mire büszkének lenni.

Magyar Szó - Cikk - 2016. február 14.

A regőcei Kovách-kastély Az egykori gróf valaha fényűző otthona ma már olyan romos állapotban van, hogy csak saját felelősségre látogatható

Elhagyatott, rendezetlen kert, málló vakolat, nyikorgó padló, betört ablakok, összefirkált falak, szétdobált papírok és szemét. Ma már ez a látvány fogadja a kíváncsi látogatót az egykor patinás állapotú grófi kastélyban. Ám romjaiban is ez Regőce egyik nevezetessége, hiszen hány település mondhatja el, hogy központjában egy kastély áll.

A valamikor szebb napokat látott és jobb sorsa érdemes, ma már szinte romokban álló Kovách-kastély ugyanis a falu központjában áll, mert a falu e köré a birtok köré szerveződött. A regőcei birtokot gróf horty és rigyiczai Kovách Imre 1801-ben vásárolta. A kastélyt egy Bischof nevezetű bajai mesterrel építtette 1806-ban a Kígyós-ér mellett, a falu dombján. A kastélyban 3 terem és 16 szoba volt, az épületet pedig egy angolpark vette körül, melyet Franjo Hiter cseh kertész tervezett. A földbirtokos egy fényűző nemesi kúriát szándékozott létrehozni, azzal a céllal, hogy otthonában fogadhassa az ország magas rangú politikusait és a korabeli művészvilág elismert személyiségeit. Annak idején a kastélyban jártak mások mellett Klobusiczky Péter kalocsai érsek, a radványi grófok és Kossuth Lajos is.

Az egyemeletes, barokk stílusban épült kastély ma már nem látogatható – legalábbis hivatalosan nem, de saját felelősségre be lehet merészkedni. Kívülről is egyértelműen látszik, hogy felújításra szorulna, de a benti látvány ezt még jobban bizonyítja. Már csak azért is, mert a kastély két éve ki is gyulladt – a faluban azt beszélik, hogy talán ott tanyázó fiatalok gondatlanságából adódóan –, és így az épület egy része életveszélyessé vált. És mint a regőceiek mondják, most még meg lehetne menteni, hiszen a tető még erős, a falak még állnak, de néhány év múlva már nem biztos, hogy menthető lesz. Ám ahhoz, hogy a felújítást valaki kezdeményezze, nem ártana tisztázni, hogy valójában kié is az épület. A hányattatott sorsú épület ugyanis az évek során szinte kézről kézre járt. Az utolsó örökös Lollok Alajos földbirtokos volt.

Érdekes úton jutott az örökséghez. Kovách Imre unokája Kovách József volt, Lollok az ő özvegyét tartotta el. Lollok azonban a vagyont 1920 körül elcserélte a mai magyarországi oldalon élő szerbekkel, akik a trianoni békeszerződés után átjöttek ide. Az itteni földeket tehát Alajos odaadta a magyarországi szerbeknek, és ő cserében megkapta az ő földjüket. Így a kastély tulajdonjogát végleg elveszítette a Kovách-család. Az épület azután állt a helyi iskola tulajdonában is – a helyiek akkor az épületet öreg iskolának nevezték, itt tartottak például szakköröket, az alsó szinten iskolakonyha működött – majd az épület a helyi mezőgazdasági szövetkezethez került, és egy ideig irodának használták a termeket.

Ám a szövetkezet csődbe ment, s a csődeljárás során a kastély újabb tulajdonoshoz került. Az utolsó tulajdonos, akiről a falubeliek tudtak, a zombori Meteor Commerce vállalat volt, akkor ezen vállalat nevére telekkönyvezték, ám a helyzetet bonyolítja, hogy maga a földterület telekkönyvileg a szabadkai kataszteri községhez tartozik. A felújított épület idegenforgalmi célt szolgálhatna, amennyiben újra biztonsággal látogatható lehetne, valamint a kastély termei kiállítási termekként használhatóak lehetnének a Regőce határában is húzódó löszfal kutatására irányuló határon átívelő IPA-projektum kutatási eredményeinek prezentálására is.

Magyar Szó - Cikk - 2016. november 8.

A kastély a falu lehetősége Zombor polgármester asszonya, Dušanka Golubović munkatársaival és a kommunális közvállatok igazgatóival Regőcén (Riđica) tett látogatása során a falu gondjai mellett a kihasználható lehetőségek felől is érdeklődött. Milica Vagić, a helyi közösség tanácsának elnöke az illegális szemétlerakó helyekre panaszkodott, amelyeknek a fölszámolásához jól jönne a városi közvállalatok segítsége. Ugyancsak problémát jelent az utak melletti cserjés, mert miatta áttekinthetetlen az út, veszélyes a közlekedés. Nikola Pajić, a Čistoća kommunális közvállalat igazgatója szerint jövőre alaposabban és könnyebben fölszámolhatják az illegális szemétlerakó helyeket, mert 2017. január 1-jén megnyílik az úgynevezett Zöld Alap, amiből finanszírozható lesz ez a tevékenység is. Goran Nonković, a Prostor kommunális közvállalat igazgatója beszámolt arról, hogy jelenleg azon üzlethelyiségek összeírásán dolgoznak, amelyeknek nincsen külön villanyórájuk, fölülvizsgálják a zöldpiaci árusítás szabályait, valamint a használaton kívüli sváb és zsidótemető státuszának meghatározásán is munkálkodnak. A helyi közösség titkára, Marko Gundić hangsúlyozta, hogy a település vízellátása kiváló. A kulturális tevékenységről szólva kiemelte, hogy két művelődési egyesülete is van a falunak, pénze azonban egyiknek sincs, és a művelődési ház is fölújításra szorul. A polgármester asszony megdicsérte az amatőrök önzetlen tevékenységét, és emlékeztetett arra, hogy nemcsak a város pénzével kell számolniuk, hanem pályázniuk kell a tartományi és köztársasági alapoknál. Az egykori Kovách-uradalom területén álló, 1806-ban épült kastélyt a falu potenciáljának tekintik a helyiek. Elképzelésük szerint múzeummá lehetne alakítani, itt kaphatnának helyiségeket az egyesületek, a pince pedig alkalmas a híres regőcei bor kóstolására, vagyis növelhetné a település idegenforgalmi értékét.

Rigyica szócikk - 1878 - Fridrik Tamás: Bács-Bodrogh vármegye földrajzi, történelmi és statistikai népszerü leirása, Szeged

Rigyica 3735 lak., nemes Kovács család uradalmá­hoz tartozó magyar, német és szerb ujabb község a Kigyós ér mellett; Würtenbergből, Bádenből 1800-ban gyarmatosittatott, valamint a szomszédos községekből főleg a ma­gyarok az időtől fogva települtek ide. Van három kath. és egy szerb nemzetiségi iskolája, postaállomása, két pa­takmalma, régi sörháza, jófaju fekete földje, több uradalmi széképület, melyekhez a községi határnak nagyobb fele tartozik, az uraság sok nemes faju juhot tenyésztet. 1871. évben vizkára, 1876-ban fagy, 1873-ban kolera érte. A fatenyésztés és mezőgazdaság iránt a nép s az uradalom érdeklődést tanusit. A Kovácspusztán okszerű gazdálko­dás követtetik.

Orvosi Hetilap - 1891.05.24 - Pályázat orvosi állásra

Rigyicza 3607 lelket számláló községben halálozás folytán megürült községi orvosi állásra ezennel pályázat nyittatik. Fizetés: A községi pénztárból fizetendő évi 500 frt, továbbá a felek részéről szabályrendeletileg megállapított 20 kr. beteglátogatási és 20 kr. halottkémlelési díj. Kézi gyógytár tartására jogosult. Vagyon­talanokat köteles az orvos ingyen gyógykezelni,a kézi gyógytárából adott orvosszerek ára mindazonáltal a község által megtéríttetik. A kellően felszerelt pályázati kérvényeknek ezen szolgabiróságnál való beadására junius 6-dika, mig a választás megejtésére junius hó 10-dikének reggeli 9 órája tűzetik ki. Baja, 1891.május hó 6-dikán. A szolgabirói hivatal

http://real-j.mtak.hu/11150/6/650.1891.05.03.pdf

Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Doktori Disszertáció - Somorjai Szabolcs - Hiteltörténet a be- és kitáblázási jegyzőkönyvek alapján a 18. század második és a 19. század első felében. A megyei hitelezés Csongrád, Fejér és Pest–Pilis–Solt vármegye példáján keresztül - 2014 - Idézet 209-211 oldal

1882-ben rigyiczai Kovács József egy 1837-es adóssági ügy következményeként perelte be a teljes Wodianer famílilát, név szerint (és a perirat sorrendjében) Wodianer Jozefát (Basch Fülöpné), Wodianer Bélát, Wodianer Arnoldot, mint elmebeteg Wodianer Adolf kinevezett gondnokát, Wodinaner Lipótot, Wodianer Fülöpöt, Wodinaner Arndolnét (született Wodianer Betti), Wodianer Mórt, Wodianer Károlyt és Wodianer Katalint. Az ügy előzménye egy 1837. április 19-én megkötött szerződés volt: Wodianer Rudolf, akivel már többszöri találkoztunk, és aki az alperesek édesapja volt, átvett Kovács Mihálytól,a felperes édesapjától egy Hunyady Vincze féle kötelezvényt és két rendbeli nyugtát, összesen 71 000 pengőforint értékben, azért, hogy azzal biztosítékot adjon 38 000 forintos (nem derül ki, hogy konvenciós avagy váltóforint, de mivel a többi szóban forgó összeg mind konvenciós, erősen gyanítható, hogy ez is az) tartozása jövőbeli megfizetésére. Volt egy másik tartozása is Wodianer felé, 48 300 pengőforintról, ezért is egy adósságlevelet adott, egészen pontosan hármat, Majthényi Károly 49 000 forintos több rendbeli tartozását. Az adósságlevelek át adásáról szóló szerződés alapján vállalta, hogy a 38 000 forintos adósságát és annak kamatait 1838.december 31-ig kifizeti, és ekkor majd Wodianer a fenti kötelezvényeket és nyugtákat visszabocsátja. Ha viszont a visszafizetés elmarad, akkor Wodianer hajt hatja be a Hunyady-féle tartozást, de amennyiben a 38000 forintnál többet kap vissza (kamatokkal együtt), akkor azt a többletet át kell adnia Kovácsnak. Magyarán biztosítékot kért Wodianer Kovácstól, arra az esetre, ha utóbbi az adósságát nem tudná kifizetni. Ha mégsem kapná meg a pénzt, akkor Wodianer jogában állott, hogy a 38 000 forint tőkét és hasznot a 71 000 forintból kifizesse saját magának. Pontosan nem derül ki, miért adott Kovács ekkora biztosítékot Wodianernek, talán mert biztos volt abban, hogy sikerül majd törlesztenie 1838 végéig. De nézhetjük abból az irányból is, hogy Wodianer vajon miért akart ekkora feláras biztosítékot az általa adott kölcsönre? Ennek a kérdésnek a megválaszolására éppúgy nincs adatunk, mint az előző feltevés bizonyítására, akár mind a két verzió egyszerre is fennálhatott, azonban árulkodó, hogy Kovács Mihály, mint a periratokból kiderül, csődbe ment, ezért a visszafizetés bizonytalanná vált. Esetleg Wodianer már a kontraktus megkötésekor sejtette, hogy Kovács vagyoni helyzetével nincs minden rendben, és ezért az új, illetve a régi kölcsönt is jócskán bebiztosította, Kovács pedig inkább vállalta a túlzott felárat és reménykedett, hogy a kölcsönnel megoldhatja problémáit. Nem tudjuk, csak azt, hogy majdnem 50 évvel később Kovács Mihály fia bíróság elé vitte az ügyet és követelte, hogy a szerinte fennálló 64121 forintos többletet, azaz a „tartozatlan fizetett összeget, összesen 118 697 forint kamatot és járulékait az alperes Wodianer família fizesse meg neki: Kovács József ezek szerint bizonyítani tudta, hogy Kovács Mihály valóban kifizette tartozását, azonban az adósságlevelek nem kerültek vissza a tulajdonába. A bíróság első fokon elutasította a keresetet, mivel az 1837-es engedvény alapján Kovács az adósságlevelek teljes tulajdonjogát Wodianerre ruházta, majd 1839-ben meg is erősítette ezt az átruházást. Alperesek elévüléssel védekeztek, de ezt a bíróság elutasította, mert 1858-ban is született egy nem ismert köztes ítélet az ügyben (talán a telekkönyvezés bevezetése után megpróbálták tisztázni pontos viszonyokat), ezért az elévülés alapjának számító 32 év nem telt el (mármint 1858 és 1882 között). 1885. december 29-én megszületett az ítélet, de fellebbezés miatt az ügy tovább folytatódott, végül 1886. november 9-én a királyi itélőtábla hozott döntést, sőt született egy királyi kúriai döntés is 1887. április 15-én, de az is csak a korábbiakat hagyta jóvá: az első bíróság ítéletét helybenhagyta, illetve a fellebbezési díjakat mindenkivel megfizettette (a felperes 50, az alperesek 30–30 forintot).

Amit a peren kívül tudhatunk, hogy a felperes nagyatyja, rigiczai Kováts Imre 1822 márciusában és júniusában valóban kölcsönzött Majthényi Károlynak és annak nejének, Dacsó Annánank összesen 49 000 konvenciós forintot (12–12 000 és 25 000 forintos bontásban), melyeket 1823. június 17-én, egyszerre be is tábláztattak. Tehát Kovács Mihály 1837-ben egy már akkor is másfél évtizede fennálló adósságon igyekezett túladni, egészen pontosan azzal fedezni egy másik régebbi adósságát. Rigyiczai Kováts (vagy a források szerint néha Kovách) Imre I. Ferenc királytól kapta adományként 1801-ben a 3000 holdas rigyicai birtokot, miután a Grassalkovich-ok gödöllői uradalmában végzett munkáját befejezte. Már ekkor is jelentős vagyona lehetett, hiszen majdnem 62 000 forintot fizetett a kincstárnak a Bács vármegyei területért. Ezek után sem csak a birtoka jövedelméből élt: számtalanszor megjelent a Pest megyei betáblázások során, mint hitelező, vagyis gödöllői kapcsolatait kamatoztatva az ország távolabbi felére is átnyúltak pénzügyi manőverei. 1813-ban 22 000 forintot kölcsönzött nemes Nagy Jánosnak és feleségének, Róth Évának. Majthényi Károlynak és nejének 1823 decemberében is kölcsönzött, újabb 5000 konvenciós forintot, ám ezt csak 1826-ban tábláztatta be, tehát szemmel láthatóan nem aggódott a korábbi 49 000 forintos adósság visszafizetése miatt(amelyek, mint láttuk, az ő életében nem is kerültek törlesztésre, hiszen még a fia is azokkal üzletelt Wodianer Rudolffal). Az 1855-ben lányával együtt tragikus véget választó Majláth János grófnak és hitvesének 1817-ben összesen 30 000 császári aranyat, azaz nagyjából 120 000 forintot hitelezett.

Wodianer Rudolf is tehetős ember volt: 1856-os halála után, az 1858-as leltár szerint vagyona 635 000 forintot tett ki. Ingatlanai 227 500 forintot értek (ebből a földbirtokok értéke 142 000 forint volt), és volt 366 600 forintnyi követelése is; ennek a summának a fele azonban behajthatatlan követelésként került a leltárba. Ugyanakkor Rudolfnak volt 510 000 forintos adóssága is, amely komoly gondot jelentett az örökösöknek.

http://doktori.btk.elte.hu/hist/somorjaiszabolcs/diss.pdf

Bona: Tábornokok, törzstisztek - horti és rigyicai KOVÁCH JÁNOS

K. József Bács megyei főszolgabíró és Boross Mária fia. Pest, 1827. jún. 13., r. kat. Joggyakornok. Nőtlen. 1848 őszén önkéntes lesz a 15. honvédzászlóaljban. Őrmester ui., 1849. jan. (1)- hadnagy a Tasnádon szerveződő 67. zászlóaljnál. Ápr. 30. áthelyezik a szabadkai újonc-telephez. Végül főhadnagy. 1850. febr. 28. Temesvárott besorozzák a 8. vértesezredhez. 1851. aug. 25. pénzért kiváltja magát. 1867. a Baja városi Honvédegylet tagja, később Bács megye aljegyzője. † Rigyica, Bács m. 1870.aug.19. Közlöny 1849/3., Nagy Iván VI. 394. és 396., Borovszky: Bács-Bodrog m. 586., MOL.: Hm. Ált. 1849. 11857., KAW.: Gb. 8. Kür. Rgt. 1851-1860. 4/200., Szluha Márton adatai. – 192.44.63.163 ^üzenőlapja  2018. július 31., 16:50 (CEST) (A hozzászóló azonosítóját és a megjegyzés időbélyegét egy másik szerkesztő pótolta. Lásd: Wikipédia:Aláírás)

Iparosok 1892-ben - Magyarország iparosainak és kereskedőinek cím- és lakjegyzéke (Budapest, 1892)

Asztalosok : Bárányos György, Bárányos Simon, Born József, Höger Jakab, Jung Mihály, Macz Kázmér, Teiszler Nándor, Volf András.

Bognárok : Angeli János, Bernhardt Antal, Bernhardt István, Bernhardt János, Csordás Gusztáv, Hefner István, Höger Sebestyén, Mirkov Nenad, Nebl Tamás, Pál József, ifj. Pál József, Scheiring Ádám, Scheiring Tamás, Steinbeck Mátyás, Zimmermann Sebestyén.

Borbélyok és fodrászok : Bernhardt Antal, Flekstein Péter, Hozer Pál.

Csizmadiák : Höger István, Rettig János.

Cipészek : Bereczky György, Ház Antal, Hefner István, Kraczer József, Levang Mihály, Lovritz Antal, Matheisz Jakab, Peiler Adám, Pleti Péter, Roth János, Roth Sebestyén, Vavro József.

Halászok és halászati jogbérlök : Gruber Ferencz.

Kádárok : Eifried József, Majer Péter, Oberkersch Antal.

Kereskedelmi- és miikertészek : Rischka Ede, Szaler Ferencz.

Korcsmárosok : Bagi György, Burg- mayer Ádám, Handler György, Helmly János, Höger István, Matheisz György, Matheisz Tamás, Szellák Ignácz.

Kovácsok : Brantigam János, Dági János, Einviller János, Müller Jakab, Rottig István, Rezicska Mihály, Roth Jakab, Roth Józs., Roth Vendel, Száller Mátyás, Szélig Imre, Szélig István, Veinper Sándor.

Kömivesek : Feth Mihály, Schvarcz Antal, Schwarcz Mihály.

Kötélgyártók és raktárak : Stiegler Tamás.

Lakatosok : Tóth István.

Mészárosok : Csordás Béla, özv. Csordás Erzsébet, Rumbach János, Zúber Józs.

Mézeskalácsosok és viaszgyertyaöntök : Kilvein Lőrincz.

Vizi-, száraz- és szélmalmok : Becher János, Feszler Gáspár, Kempl Ferencz, Puchl Miklós, Schaffer Miklós, Schnaderbek Dávid, Schwarcz Márton, Strigl Jakab, Strigl János, Titz Mihály.

Szíjgyártók : Hamháber Mihály és Péter.

Pékek : Brunner András.

Röfös- és kézmüárú-kereskedök : Loschits Sándor.

Férfi szabók :Bajai Ádám, Becher János, Bischof Ádám, Eifrid István, Fleckstein Péter, Frei József, Frey György, Geber Jakab, Hadvina István, Jung Péter, Majer Lőrincz, Matheisz József, Pfarr Ferencz, Pfarr György, Púin Sima, Scheiring Jakab.

Szatócsok : Bramberger József, özv. Büchler Ilka, Grünfeld Károly, Kohn Mór, Loschitz Vilmos, Vlojkov Minko.

Szűcsök : Elter Márton, Gruber Antal, Merkle Mihály, Rang Ferencz.

Takácsok : Faltun József, Féth Ferencz, Fieder Márton, Kleth József, Martin Jakab, Müller József, Müller Márton, Petto Márton, Schwemlein József, Somiás Mátyás, Steinbeck József.

Vegyeskereskedők : Berger Ármin, Breszlauer Ádolf, Kohn József, Loschitz Henrik, özv. Steiner Karolina.

Fűszer- és gyarmatáru-kereskedők : Loschitz Mór Sándor.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/FszekCimNevTarak_25_023/?pg=2481&layout=s&query=Rigyicza – 192.44.63.163 ^üzenőlapja  2018. augusztus 2., 17:03 (CEST) (A hozzászóló azonosítóját és a megjegyzés időbélyegét egy másik szerkesztő pótolta. Lásd: Wikipédia:Aláírás)

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai, Bács-Bodrog vármegye 2. kötet (1909)/ MEZŐGAZDASÁG

Regőcze. — Lollok Alajos birtoka Regőcze határában (Landormajor.) összterület 1200 k. hold. Ebből kert és beltelek 36, szántóföld 615, kaszáló 80, legelő 280, erdő 30, szőlő 3, nádas 60 ós adó alá nem eső terület 96 k. hold. Gazdasági és üzemrendszer négyes ugarrendszer. Czukorrépát, czirokot ós kendert 50 holdon termel. Lóállomány összesen 40 darab. Ebből igás anyakancza 20 muraközi, kocsiló 6 félvér, csikó 16 muraközi ós mén 1 perseron fajta. Szarvasmarha-állomány összesen 120 darab. Ebből jármos ökör 24 magyar, tehén 40, tinó és üsző 60, tenyészbika 4, bonyhádi vöröstarka. Juh-állomány összesen 500 darab 12 tenyészkossal, magyar fajta. Sertés-állomány 350 darab, anyakocza 50 és kan 4, kisjenői fajta. Van egy állami segélylyel berendezett halastó, 70 hold területen, a melyben nemes pontyot tenyésztenek. A halakat vidéki, többnyire budapesti kereskedők veszik meg. Erdészetében uralkodó az ákácz, tölgy, kőris ós szilfa ; szerszámfát és tűzifát termel. Borászatában főfajok az olaszrizling, dinka ós mustosfehér, csemegeszőlőnek a chasselas és muskotályfajok, kertészetében gyümölcsöt ós zöldséget termel. Van két patakmalma vízi erővel, egyik a major, másik a falu számára. Van részes cséplőgépe és három aratógépe, de nem használják. A munkaerőt minden munkára Regőczén szerzi ; napszám férfiaknál 2—3 korona, nőknél 1 korona 50 fillértől 2 koronáig ; aratás alatt férfiaknál 12, nőknél 4 korona. Ezen a vidéken az átlagos földhaszonbér k. holdanként kicsiben 56, nagyban 45 korona.