Vinaja-pitaka
| A sorozat témája Théraváda |
|---|
 |
| A sorozat témája Buddhizmus |
|---|
 |
|
|
|
Körvonalakban |
A Vinaja-pitaka buddhista szöveg, a háromrészes Tipitaka egyik része. Legfőbb témája a női és férfi szerzetesek szabályai. A Vinaja-pitaka (vinayapiṭaka) elnevezés ugyanaz páli, szanszkrit és a korai buddhisták által használt nyelveken. Jelentése: fegyelmi szabályok kosara.
A Vinaja-pitaka három fő része a Szutta-vibhanga, a Khandaka és a Parivára.
Keletkezése
[szerkesztés]Tudományos körökben egyetértenek abban, hogy a Múlaszarvásztiváda vinaja az időszámításunk szerinti első évszázadokban keletkezhetett, még akkor is ha a kéziratok és fordítások valamivel későbbről valók.[1]
Fennmaradt változatok
[szerkesztés]Teljes egészében hat változat maradt fenn, amelyek közül három van még használatban.
1. Théraváda - A Vinaja-pitaka páli verziója, amely a páli kánon részét képezi
- Szutta-vibhanga: magyarázat a Prátimoksa szöveghez, sok szövegbeágyazással
- Mahá-vibhanga: férfi szerzeteseknek
- Bhikkhuní-vibhanga: női szerzeteseknek
- Khandaka: 22 fejezet különféle témával
- Parivára: több néző pontból elemzi a szabályokat
- Szutta-vibhanga: magyarázat a Prátimoksa szöveghez, sok szövegbeágyazással
2. Múlaszarvásztiváda - 'Dul-ba, a múlaszarvásztiváda verzió tibeti fordítása, amelyet a tibeti hagyományban használnak
- Vinájavastu: 16 szkandhaka (khandhaka) és a 17. kezdő része
- Pratimoksa-szútra - férfi szerzeteseknek
- Vinaja-vibhanga - férfi szerzeteseknek
- Pratimoksa-szútra - női szerzeteseknek
- Vinaja-vibhanga - női szerzeteseknek
- Vinajaksudrakavasztu: a 17. szkandhaka további része és továbbiak
- Vinajottaragrantha: függelékek, közte az Upaliparipriccsa, amely megegyezik a Parivára egyik fejezetével
3. Dharmaguptaka - A "Vinaja négy részben" (kínai:四分律, pinjin: Shìfēnlǜ, Wade–Giles: Ssŭ-fen lü) (Taisho katalógusszám 1428). Ez a dharmaguptaka verzió kínai fordítása, amelyet a kínai hagyományban használnak. Ennek a változatait használják Koreában, Vietnamban és Japánban.
- Bhiksu-vibhanga - férfi szerzeteseknek
- Bhiksuni-vibhanga - női szerzeteseknek
- Szkandhaka
- Szamjuktavarga
- Vinájaikottara, a Parivára fejezetnek felel meg
4. Szarvásztiváda - Sih-szung lü (T1435), a szarvásztiváda verziónak felel meg
- Bhiksu-vibhanga
- Szkandhaka
- Bhiksuni-vibhanga
- Ekottaradharma, a Vinajaikottara-hoz hasonló
- Upaliparipriccsa
- Ubhajatovinaja
- Szamjukta
- Paradzsikadharma
- Szanghavaszesa
- Kuszaladhjaja
5. Mahísászaka - Wu-fen lü (T1421), a Mahiszaszaka verzió fordítása
- Bhiksu-vibhanga
- Bhiksuni-vibhanga
- Szkandhaka
6. Mahászánghika - Mo-ho-szeng-cs'i lü 摩訶僧祇律 (T1425), a mahászanghika verzió fordítása (a női szerzetesek szabályait lefordította a néhai Hirakawa professzor angolra - Monastic Discipline for the Buddhist Nuns, Patna, 1982)
- Bhiksu-vibhanga
- Bhiksuni-vibhanga
- Szkandhaka
Eredete
[szerkesztés]Az első buddhista tanácskozás alkalmával született, a történelmi Buddha halála után nem sokkal. A különböző fennmaradt verziók elég hasonlóak. A legtöbb tudós szerint a Vinaja legnagyobb része elég korán keletkezett, még a buddhista iskolák szétválása előtt.[2]
Tartalma
[szerkesztés]A Prátimoksa páli verziója a buddhista szerzetesek viselkedési szabálya, amely 227 fő szabályt tartalmaz a férfi (bhikkhu) és 311 fő szabályt a női (bhikkhuni) szerzetesek számára. A Vinaja-pitaka Vibhanga része magyarázó szövegeket is tartalmaz. Ezek részletesen elmagyarázzák a szabályokat és rövid történetek segítségével az egyes szabályok eredetét is bemutatja. A Khandhaka/Szkandhaka részek számos kiegészítő szabályt tartalmaznak. Ezeket tárgyuk szerint csoportosították és ezekhez is vannak eredetmesék. A Buddha a saját tanát "Dhamma-vinajának" nevezte, kihangsúlyozva a filozófiai tanítást, amely az erény edzését jelenti.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Vanessa R. Sasson Little Buddhas: Children and Childhoods in Buddhist Texts 2012 46. oldal, "The Pāli Vinaya has been critically edited and translated in its entirety and will serve as a point of comparison with the Northern Mūlasarvāstivāda tradition that is the focus of this study. Dating the Mūlasarvāstivāda Vinaya is problematic, since all the manuscripts and translations are relatively late.14 Scholarly consensus places it in the early / centuries of the first millenium. "
- ↑ New Penguin Handbook of Living Religions, page 380
Bibliográfia
[szerkesztés]- Davids, T. W. Rhys, Oldenberg, Hermann (joint tr): Vinaya texts, Oxford, The Clarendon press 1881. 1. kötet (angolul)2. kötet (angolul)3. kötet Internetes archívum (angolul)