Valjevo
Valjevo (Ваљево) | |||
Városközpont | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szerbia | ||
Körzet | Kolubarai | ||
Község | Valjevo városi | ||
Rang | város | ||
Polgármester | Zoran Jakovljević | ||
Jegyző | Liliana Mitrović | ||
Irányítószám | 14103, 14104, 14105, 14106, 14109, 14111, 14112 | ||
Körzethívószám | 381 14 | ||
Rendszám | VA | ||
Testvérvárosok | Lista
| ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 90 312 fő (2011)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 185 m | ||
Terület | 905 km² | ||
Időzóna | CET, UTC 1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 44° 16′, k. h. 19° 53′44.266667°N 19.883333°EKoordináták: é. sz. 44° 16′, k. h. 19° 53′44.266667°N 19.883333°E | |||
Valjevo weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Valjevo témájú médiaállományokat. |
Valjevo (régi magyar nevén Macsókő[2]), szerbül Ваљево / Valjevo) történelmi város és közigazgatási egység Nyugat-Szerbiában, a Kolubarai közigazgatási körzet központja. Mintegy 100 km-re fekszik Belgrádtól, a Kolubara folyó partján, 185 méteres tengerszint feletti magasságon, 905 négyzetkilométer területen. Valjevo öt másik községgel (járással) együtt alkotja a Kolubarai körzetet, együttes lakosságuk csaknem 180 000 fő. A Valjevo városi községnek 2011-ben összesen 90 301 lakosa volt, közülük 58 184 városi és elővárosi lakos, 32 117 fő pedig vidéki.
Valjevo első említése 1393-ból ismeretes (Történelmi archívum, Dubrovnik).
Földrajza
[szerkesztés]Valjevo földrajzi fekvése kedvező, több természetes közlekedési útvonal találkozásában fekszik. Folyójába, a Kolubarába számos mellékfolyó torkollik be a városban és környékén, később pedig a Szávába ömlik. Autópálya és fontos vasútvonalak haladnak el mellette, repülőtere is van.
Éghajlata
[szerkesztés]A környék klímája mérsékelten szárazföldi, helyi mikroklimatikus különlegességekkel. Az évi átlagos középhőmérséklet 11°С. A leghidegebb hónap január, -0,2°С középhőmérséklettel, a legmelegebb július, 21,4°С átlaghőmérséklettel. Legmagasabb valaha mért hőmérséklete 42,5°С, a legalacsonyabb -29,6°С. A légnyomás nagy változékonyságot mutat a városban, a legnagyobb középértékkel októberben és januárban, 998,3 mbar és 998,0 mbar.
A levegő relatív páratartalma éves átlagos értéke Valjevo területén 74,6% azaz levegő páratartalma mérsékelt.
Az évi napos órák száma átlagosan 198,9, azaz 44,8%-os a lehetséges maximumhoz képest. A legnaposabb hónap július (281,8 órával) és a legfelhősebb december (68,6 óra napsütéssel). Az évi csapadék átlaga 785,7 mm; a legesősebb hónap a június, 100,1 mm, a legszárazabb pedig február, 45,9 mm-rel. Hó átlagban 30,9 napig van míg a kolubarai és a tamvai medencében, évi átlagban 40 napig. Általában az első havas nap december 1, az utolsó nap általában március 16.
A neve etimológiája
[szerkesztés]A szerb neve valószínűleg a szerb Valj személynévből keletkezhetett; ezen a helyen egy Valj nevű embernek lehetett birtoka. A magyar nevéről kapta a nevét a Macsói bánság is, amelynek székhelye volt a 13. és 15. század között.
A története
[szerkesztés]A petnicai barlangban talált nyomok szerint, már a kőkorszakban léteztek települések Macsó területén. 1393-ban, nevének első írásos említésekor, már számottevő kereskedelmi központ volt, ahová Rijekából jöttek a kereskedők. 1459-től török uralom alá került. A 16. század második felére a lakosság nagyobb része felvette már az iszlám vallást.
Az első sikertelen szerb felkelés után a 19. század elején, a második szerb felkelés (1815-17) sikerével szabadult fel a város a török uralom alól. 1826-ban Valjevóban 150 keresztény és 30 muzulmán ház volt. 1855-ben dolgozták ki a város modernizálásának tervét, amelyben az utcák derékszögben metszették egymást. Ennek egy része meg is valósult.
A 20. században a városipari és kulturális központtá fejlődött. Az első világháború során Valjevo közelében zajlott le a kolubarai csata. A második világháborúban is nagy rombolásokat élt át a város, valamint a 20. század végén is, amikor a NATO bombázta Jugoszláviát.
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.valjevo.rs/o-gradu/, 2017. március 15.
- ↑ Faragó Imre: foldrajzi_nevek_jegyzet_080