Vöröscsőrű bivalymadár
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Bubalornis niger (Smith, 1836) | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vöröscsőrű bivalymadár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröscsőrű bivalymadár témájú kategóriát. |
A vöröscsőrű bivalymadár vagy vöröscsőrű bivalyszövő (Bubalornis niger) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a szövőmadárfélék (Ploceidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Andrew Smith skót ornitológus írta le 1836-ban.[3]
Alfajai
[szerkesztés]- Bubalornis niger intermedius (Cabanis, 1868)
- Bubalornis niger militaris Clancey, 1977
- Bubalornis niger niger A. Smith, 1836[2]
Előfordulása
[szerkesztés]Kelet- és Dél-Afrikában, Angola, Botswana, Etiópia a Dél-afrikai Köztársaság, Dél-Szudán, Kenya, Namíbia, Mozambik, Uganda, Ruanda, Szváziföld, Szomália, Tanzánia, Zambia és Zimbabwe területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi száraz cserjések és szavannák. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 22 centiméter, testtömege 60–100 gramm.[5] A szövőmadárfélék családjának egyik legnagyobb testű képviselője. Tollazata fekete színű, az elülső szárnyevezőtollak feketék. Fő elkülönítő bélyege a közeli rokon fehércsőrű bivalymadártól (Bubalornis albirostris) vörös színű csőre, szemben annak fehér csőrével. Szeme barna, lábai vörösesbarnák.
_bathing_(16332451500).jpg) |
Életmódja
[szerkesztés]Elsősorban magvakkal, gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozik. Utóbbiakat főleg a szaporodási időszakban fogyasztja nagyobb mértékben.
Szaporodása
[szerkesztés]A bivalymadarak egyedülálló tulajdonsága a madárvilágban, hogy úgynevezett „álpénisz”-szel rendelkeznek. ezzel stimulálják a tojókat a párzásra.
A hímek a szavanna valamely nagyobb fájának szélső koronaágaira függesztik fel tüskés ágakból épített, himbálódzó fészküket és ide igyekeznek becsalogatni a tojókat. Több hím közösen építi meg a fészket, mely így akár 3 méter magas és 4,5 méter széles is lehet. Egy ilyen nagyobb fészektelepen akár 100 madár is élhet együtt. De a telepen belül minden hímnek megvan a maga tulajdonrésze. A tojók kiválasztják a nekik alkalmasnak tűnő fészket és abban alakítják ki a fészekkamrát, melyet száraz fűvel és levelekkel bélelnek ki. Ide rakják 3-4 tojásukat, melyeket egymaguk költenek ki.
 |
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. november 23.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. november 23.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. november 23.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. november 23.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. november 21.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Büffelweber című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. november 23.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
