Vándorkagyló

Vándorkagyló
Élő vándorkagylók, héjuk nyitott, lélegeznek
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Puhatestűek (Mollusca) Osztály: Kagylók (Bivalvia) Rend: Veneroida Család: Vándorkagylók (Dreissenidae) Nem: Dreissena Faj: D. polymorpha
Tudományos név
Dreissena polymorpha Pallas, 1771
Szinonimák
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vándorkagyló témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vándorkagyló témájú médiaállományokat és Vándorkagyló témájú kategóriát.

A vándorkagyló (Dreissena polymorpha) a kagylók (Bivalvia) osztályának a Veneroida rendjébe, ezen belül a vándorkagylók (Dreissenidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Eredetileg a Fekete-tengerbe torkolló folyókban élt, de az elmúlt 150 évben nyugat felé erősen elterjedt (inváziós faj), és ma már Közép-Európában szinte mindenhol megtalálható.

Alfajai

• Dreissena polymorpha polymorpha
• Dreissena polymorpha andrusovi

Megjelenése

Egy szép példány

A vándorkagyló teknője elöl háromszögletűen kihegyezett, hátul (az ehető kékkagylóhoz hasonlóan) kerek, 25-40 milliméter hosszú és 13-18 milliméter széles. Búbja egészen elöl helyezkedik el. A teknő oldala alul élesen megtörik, ezért a kagyló keresztmetszetben háromélű. Alapszíne szürkéssárga, zegzugos barna vonalakkal rajzos, előrehaladottabb korban piszkos sötétszürke. Lábának mirigye (bisszusz) finom, megszilárduló fonalakat termel, ezekkel szilárdan a vízfenékhez tapad.

Életmódja

A vándorkagyló folyók, csatornák, tavak lakója. Az állat kövekre, fadarabokra vagy más kagylókra és vízi járművekre telepedve él.

Szaporodása

A vándorkagyló petéket rak, amelyekből szabadon úszó, úgynevezett veligera-lárvák fejlődnek. Ezek eleinte a planktonban élnek, később helyhez kötötté válnak.

Források

• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6