Ugrás a tartalomhoz

Vágatunnilin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vágatunnilin
Az alagút bejárata Streymoy felől
Az alagút bejárata Streymoy felől
Elhelyezkedése Feröer
Funkcióközúti alagút
Teljes hosszúság4900 m
Belső szélesség10 m
Legmagasabb pont-105 m t.sz.f.

Alagútdíjvan
Sávok száma2

Építés kezdete2000. szeptember 28.
Átadás ideje2002. december 10.
ÜzemeltetőP/F Vágatunnilin
Elhelyezkedése
Vágatunnilin (Feröer)
Vágatunnilin
Vágatunnilin
Pozíció Feröer térképén
é. sz. 62° 06′ 29″, ny. h. 7° 04′ 16″62.108056°N 7.071111°WKoordináták: é. sz. 62° 06′ 29″, ny. h. 7° 04′ 16″62.108056°N 7.071111°W
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Vágatunnilin témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Az alagút megnyitása előtt a Streymoy-i Vestmanna és a Vágar-i Oyrargjógv között komp közlekedett. Ezeket a kompterminálokat 2002 óta nem használják. A képen az Oyrargjógv-i terminál látható 2022-ben.
Bélyeg az építkezésről
Bélyeg az építkezésről

A Vágatunnilin egy tenger alatti közúti alagút Feröeren, amely Streymoy és Vágar szigeteket köti össze a Vestmannasund tengerszoros alatt. Jelentőségét többek között az adja, hogy a főváros, Tórshavn, valamint a Vágari repülőtér között is biztosítja a kapcsolatot.[1] A Norðoyatunnilin megépülte előtt ez volt a szigetcsoport leghosszabb alagútja.

Történelem

[szerkesztés]

Az alagút építésének előkészítését 1988 telén kezdték el, hogy az építkezés 1989 áprilisában megindulhasson. Az 1989 előtt lefolytatott vizsgálatok képezték nagyrészt a későbbi kivitelezés alapját. Az időközben Feröert érzékenyen érintő recesszió miatt azonban az építés megkezdését elhalasztották.[1]

Amikor a költségvetésben elkülönítették az első összegeket a megvalósításra, létrejött az állami tulajdonú P/F Vágatunnilin társaság az alagút megépítésére és üzemeltetésére.[1][2][3] Az építkezés végül bő tíz évvel később, 2000. szeptember 28-án kezdődött a streymoyi bejáratnál, és 2001. február 27-én Vágaron. Az alagútfúráskor kitermelt 327 000 m³ anyagot az útépítéshez és a kollafjørðuri kikötő építéséhez használták fel. Az áttörésre 2002 első napjaiban került sor, és a munkálatok olyan jól haladtak, hogy az alagutat 2003 helyett már 2002. december 10-én átadták a forgalomnak.[1][2]

Az építkezés 1999-es árakon 240 millió koronába került, a finanszírozási költségek nélkül. Ebből 160 milliót a Løgting biztosított a költségvetésből (1999-től kezdve évente 20 milliós részletekben[3]), a többit hitelekből fedezték.[1]

Jellemzők

[szerkesztés]

Az alagút 30-140 méterrel a tengerfenék alatt vezet. A tenger mélysége sehol nem haladja meg a 60 métert; az alagút legmélyebb pontja 105 méterrel húzódik a tengerszint alatt.

Az alagút 4,9 km hosszú, ebből 2,5 km a tenger alatt. Vágaron 1,8 km, Streymoyon 300 m hosszú bekötőút vezet hozzá. Az alagút 10 m széles; a benne vezető út kétsávos, az útpálya szélessége 7 m. 500 méterenként vészleállóhelyeket alakítottak ki mindkét irányban, illetve három helyen a teherautók is meg tudnak fordulni vészhelyzet esetén.[1]

Üzemeltetés

[szerkesztés]

Az alagút használata díjköteles. A 3,5 t alatti és 6 méternél rövidebb gépkocsik számára egy áthajtás 130 koronába kerül, de az 5, 20 illetve 40 áthajtásra érvényes díjakkal, valamint a havi és éves bérletekkel jelentős megtakarítás érhető el. A 6 m-t meghaladó hosszúságú járművek díja 350 korona, a 12,5 méternél hosszabbaké pedig 530 korona.[4]

Hatások

[szerkesztés]

Az alagút átadását megelőzően a Tórshavn és Sørvágur közötti út legalább két órát vett igénybe, beleszámítva a kompon való átkelést is. Ez az út távolságban mintegy 10 km-rel, időben egy órával rövidült le. Ez lehetővé teszi a vágariak számára, hogy a fő szigetre ingázzanak tanulás vagy munkavállalás céljából, valamint a kórház elérését is gyorsabbá és biztonságosabbá tette. A többi sziget lakói számára a Vágari repülőtér elérése is könnyebbé vált.

Az építmény által kiváltott kompjáratok évente mintegy 300 000 személyt és 100 000 járművet szállítottak.[1]

Kultúra

[szerkesztés]

Az alagút megnyitójára komponálta Kristian Blak a Vágatunnilin című zeneművet, amely Blak és az Yggdrasil 2006-os Risastova című lemezén jelent meg.[5][6]

Hivatkozások

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f g Vágatunnilin (angol nyelven). faroestamps.fo, 2005. március 15. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 25.)
  2. a b Um tunnilinr (feröeri nyelven). Tunnil. [2009. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 26.)
  3. a b Vágatunnilin pf. (feröeri nyelven). Tunnil. [2009. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 26.)
  4. Prísir (feröeri nyelven). Tunnil. [2008. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 26.)
  5. Kristian Blak and Yggdrasil - Risastova (angol nyelven). CDRoots, 2007. [2009. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 27.)
  6. Risastova - Yggdrasil (angol nyelven). Tutl. [2006. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 27.)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
Commons:Category:Vágatunnilin
A Wikimédia Commons tartalmaz Vágatunnilin témájú médiaállományokat.