Vádi Natrún
|
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Vádi Natrún | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET (UTC 2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 30° 25′, k. h. 30° 20′30.416667°N 30.333333°EKoordináták: é. sz. 30° 25′, k. h. 30° 20′30.416667°N 30.333333°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vádi Natrún témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Vádi Natrún (arab: وادي النطرون) Egyiptom területén, Kairótól kb. 100 km-re északnyugatra és Alexandriától hasonló távra DNy-ra, a Nyugati-sivatagban fekvő aszóvölgy. A vádi 30-40 km hosszan, 8-10 km szélesen húzódik DK-ÉNy irányban.[1] A völgy a nevét annak a számos tónak köszönheti, amely nyáron csaknem teljesen kiszárad, miközben a talajból só és nátron csapódik ki.[2]
Az oázis több más sivatagi oázissal együtt 2003 óta a világörökség javaslati listáján szerepel.[3]
Kolostorok
[szerkesztés]A 4. századtól kezdve több tucat keresztény kolostor épült itt. Ezek legtöbbjét a 9. században meginduló, sorozatos támadások következtében elhagyták a szerzetesek.[4] A keresztény irodalomban e terület Szkétiszként ismert (görög: Σκήτις, Σκέτη), egykori lakóinak vezetői pedig a sivatagi atyákként.
Ma négy itteni kolostor lakott:
- Deir El-Suryani (دير العذراء - السريان) - kopt ortodox szír kolostor; a 6. században alapították.
- Deir Baramos - Paromeosz (kopt: ⲡⲁⲣⲟⲙⲉⲟⲥ), vagy másképp Baramosz-kolostor (arab: البراموس); a 4. században alapították
- Deir Amba Bichoï (دير الأنبا بيشوي) - kopt ortodox kolostor; a 4. században alapították. A nevét Szt Paiszioszról (koptul Pisoi) kapta.
- Deir Abu Makar (دير الأنبا مقار) - Szent Makariosz kopt ortodox kolostor; a 4. században alapították. A nevét Egyiptomi Szent Makarioszról kapta.
Földrajz
[szerkesztés]A Vádi Natrún tengerszint alatti völgyben fekszik. [5]
Élővilág
[szerkesztés]Mivel időszakos tavai a sivatag közepén vannak, így változatos élővilág alakult ki; a vándormadarak hosszú tavaszi és őszi útjuk során megpihennek itt. A tavak kiszáradó szélein kisebb-nagyobb csomókban előforduló növényzet is már messziről idevonzza a madarakat. [5]
Egyiptomban csak itt és a Birket Qârûn-tó környékén (Fajjúm-oázis) látható az ún. krokodilmadár (Pluvianus aegyptius).[5]
Találhatók még itt sivatagi süvöltők, kövi és széki pacsirták, továbbá a foltos pusztai tyúk, amely inkább hallható, mint látható. Viszonylag nagy méretük ellenére nehéz észrevenni őket, de repülés közben is messze hangzó énekükről lehet felismerni őket. A sivatagi holló éles károgásáról messziről felismerhető. A tavak menti bozótokban és a Nílus deltavidéki termőterületein él Afrika egyik legérdekesebb és legkülönlegesebb madara, a szenegáli kakukk. Szeret vízközelben lenni; vöröses szárnyáról és hosszú farkáról lehet felismerni. [5]
Galéria
[szerkesztés]-
Paromeosz -
Pishoi (Bichoï) -
A szír-kolostor (Deir El-Suryani) -
Makariosz-kolostor
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Panoráma: Egyiptom, 1979
- ↑ Polyglott: Egyiptom, 1999
- ↑ Southern and Smaller Oases, the Western Desert
- ↑ Marco Polo: Egyiptom, 2005
- ↑ a b c d Nina Nelson: Egyiptom; Cartographia, 1993
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Wadi El Natrun című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Panoráma: Egyiptom, 1979
- Nina Nelson: Egyiptom, 1993
