Betegek kenete

A betegek kenete egy régi zsidó szokás formáiból kialakult keresztény szertartás. A római katolikusok a hét szentség részeként említik.

Története

Régi zsidó hagyomány a haldoklótól elbúcsúzni, illetve viaskodását jelenléttel megkönnyíteni. Ilyenkor olajjal való megkenést alkalmaztak. Az Újszövetségben Márk leírja, hogy amikor a tizenkettő először kapott felhatalmazást a gyógyításra és ördögűzésre Jézustól, (Mk 6.7-13), akkor azt olajjal való megkenéssel végezték, noha Krisztus ezt nem kérte tőlük. A gyógyítás másik módja volt a szavakkal történő ráhatás. (MT 8-13; 9.6; Mk 9.25; 10.52). A Jakabnak tulajdonított levélben írtak szerint az egyház elöljáróit kell hívni a beteghez, hogy imádkozzanak felettük, és kenjék meg olajjal. A hitből származó ima megmenti, megszabadítja, és az Úr talpra állítja a beteget. Az apostoli korban a testi-lelki felépülést tekintették feladatuknak. A karoling korban a szentségi kenetet csak halálos betegnek adták fel. Így a hangsúly eltolódott a lélek túlvilági sorsára. A trentói zsinat és a II. vatikáni zsinat újra az eredeti elgondolást tartalmazza, mely a testi-lelki üdvösséget célozza.

Célja

• A lélek egészsége. Amely mentes minden csüggedéstől, túlzott aggodalomtól, öncélú szorongástól és rettegés a testi egészségtől.
• A lélek erőssége, önmagunktól való lemondás és halálba menekülés ellen.
• A kenet felülről jövő vigasztalás, mely feloldja a végső bűnbánatot.
• Készséggel fogadjuk el akár a halált, vagy a gyógyulást, Isten akaratát.
• A kegyelmet növelni.

Kiszolgáltatója

• Püspök
• Áldozópap

Kiszolgáltatható

• Betegeknél, halálos betegeknél, nem életveszélyes betegeknél akik saját lábon mennek a templomba és kérik, eszméletlen betegeknél, akik feltehetően kérnék, ha eszméletüknél volnának, komoly műtét előtt.
• Nem szolgáltatható ki nem betegeknél. Így bombázáskor, kivégzéskor sem.

Lásd még

• Szentség

Források

• katolikus lexikon
• Dr Előd István: Katolikus dogmatika
• Szegedi ferencesek
• Hittani kongregáció
• Depositum